A két főszerepre Saoirse Ronan és Paul Mescal szerződött le, a rendezésért a hat Oscar-díjra jelölt Oroszlánt jegyző ausztrál Garth Davis felel, a sci-fi alapjául szolgáló könyvet pedig Iain Reid írta, akinek első regényéből, az I’m Thinking of Ending Thingsből Charlie Kaufman rendezett egy rémálomszerű, szürreális pszichológiai drámát. Kiderült, hogy van még valaki, aki miatt még türelmetlenebbül várhatjuk a film bemutatóját.
Erdély Mátyás, a Saul fia és A fészek (The Nest) nemzetközi hírű operatőre egészen Ausztráliáig ment a Foe kedvéért. Április közepén fejeződött be a forgatás Victoria államban, és Garth Davis sok követ megmozgatott azért, hogy Mátyással dolgozhasson.
Garth Davis
„A Dűne operatőrével, Greg Fraiserrel kapcsolatban vagyunk Instagramon, először ő keresett meg, azzal, hogy be akar mutatni egy barátjának. Kiderült, hogy a barátja Garth Davis, aki operatőrt keresett” – emlékezett vissza a magyar filmes. „Greg és Garth is látta A fészket. Ahogy az a film, úgy a Foe is nagyrészt egy házban játszódik. Azt gondolhatták, ha A fészekben le tudtam fényképezni egy házat, akkor ebben a filmben is képes leszek erre.”
Jól haladtak a megbeszélések, aztán pénzügyi okok miatt Mátyás egy időre kikerült a képből. Kiderült, hogy csak akkor jár adóvisszatérítés a produkciónak, ha az operatőr is ausztrál, ezért egy helyi filmesben kezdtek el gondolkodni. Pár hét múlva ismét megkeresték Mátyást, miután megállapodtak az ausztrál filmalappal, hogy az ő alkalmazásával is jár a kedvezmény.
Saoirse Ronan
Multicégek által uralt, súlyos környezeti problémákkal küszködő közeljövőben játszódik a Foe, egy civilizációtól távol eső, amerikai farmon, ahol az ott élő ifjú házaspár élete egy csapásra megváltozik. Egy idegen érkezik hozzájuk, aki arról értesíti őket, hogy a férjet egy űrprogram résztvevőjének választották ki. Egy nagy, Föld körül keringő űrbázisra kell elutaznia.
A Variety és számos más filmes szaklap történetleírása eddig tart, de aki kíváncsi a folytatásra, érdemes megszereznie Iain Reid regényét. Még annyit érdemes elárulni, hogy a sci-fi környezetben játszódó pszichológiai thrillerként jellemzett könyvben az idegen azzal próbálja nyugtatni őket, hogy a feleség nem marad egyedül, megkapja társul a férje biomechanikus mását az utazás idejére.
Aaron Pierre a The Underground Railroad című mini-sorozatban
Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, Mátyás hogyan foglalná össze a filmet: „Ez egy párkapcsolati kamaradráma, amely meg van színezve egy futurisztikus szósszal. Két zseniális színész játssza a párt, és van egy harmadik szereplő, mint egy jó drámában. Szerintem akár színdarab is lehetne. Bizonyos szempontból hasonlít a Nem félünk a farkastól című filmre.” Hozzátette, hogy az elszigeteltség érzése és a szabadság iránti vágy fontos mozgatórúgója a történetnek.
Nem szeretném, hogy be lehessen skatulyázni
„Izgalmas volt a forgatókönyv, és Davist egy izgalmas és kedves embernek ismertem meg. Emellett nagyon szeretem a Oroszlánt, és a Mária Magdolnát is kifejezetten bírtam tőle. Elképesztően pontos képe volt arról, hogy mit akar, és ez vonzott” – indokolta Mátyás, miért vállalta el a filmet, majd kettejük munkakapcsolatáról is beszélt: „Sokféle rendezővel sokféle viszonyom volt szakmai szempontból, volt már olyan, hogy mindent a legelejétől kellett kezdeni, és mindent közösen kellett kitalálni. Itt egy előre pontosan kitalált víziót kellett megvalósítani.”
A kezdeti kölcsönös bizalom később, a forgatás idején sem kapott léket: „Garth nagyon hálás, úgy tűnik, hogy szereti a felvett anyagot. Jól mennek a dolgok.” Aki még mindig a Saul fia immerzív, a főszereplőt közelről követő, kézikamerás stílusával azonosítja Mátyást, annak meglepetésben lesz része: „Egyetlen tarkós snittet sem csináltunk, és maximum a snittek tíz százaléka kézikamera, nem ez a jellemző a Foe-ra.”
„Biztos vannak kapcsolódási pontok, hiszen mindkettőt én fényképeztem, de ha megnézed például a Saul fiát és A fészket, nagyon más a két film” – És valóban, az utóbbi nagyrészt statikus vagy komótosan mozgó, aprólékosan kidolgozott képkompozíciókkal dolgozik, ezzel építve a sejtelmes atmoszférát, amelyet horrorfilmes stílust idéző sejtelmes fények és az elegáns színkezelés erősít tovább.
„Nem szeretnék beskatulyázódni, és nem szeretném, hogy be lehessen skatulyázni. Ezt veszélyesnek tartom, fontos nekem, hogy ne úgy legyek elkönyvelve, hogy a kézikamerás fiú. Az operatőrök nem így működnek. Ha megnézed egy véletlenszerűen kiválasztott operatőr életművét, azt fogod látni, hogy rengeteg különféle dolgot csinálunk. Produceri, kritikusi és nézői oldalról is fontosnak tartom, hogy senkit se kényszerítsenek bele egy dobozba.” Mátyás nem akar direkt másfajta filmet csinálni, nem így akarja bizonyítani, hogy tud ő mást is a Saulhoz képest, amelyet amúgy karrierje eddigi legfontosabb munkájának tart. Minden attól függ, milyen stílus illik a filmhez:
„Ideális esetben az történik, hogy a forgatókönyvből kiindulva a rendezővel elkezdődik egy dialógus, és közösen alakítjuk ki az adott film nyelvezetét. Persze jellemzően az előző munkáim miatt keres meg egy rendező, és megtörténhet, hogy a Sault említi, mert vizuálisan köze van ehhez az újabb filmhez, és kérheti azt, hogy a tarkóját fényképezzem valakinek, de ez nem törvényszerű. A fészek kapcsán egyáltalán nem beszélgettünk Sean Durkinnal a Saulról, és a Foe-hoz sincsen semmi köze.”
Van ez az angol kifejezés, amit gyűlölök
A látványvilágról konkrétabban nem akart beszélni: „Van egy Oscar-díjas látványtervezőnk, Patrice Vermette, és ezt a díjat nem véletlenül adják. Nem mondhatok túl sok mindent a díszletekről. Leginkább egy házban vagyunk, amit egy külső helyszínen húztunk fel, a ház belsejének egy részét pedig egy műteremben építették meg."
Vermette Sipos Zsuzsannával egyetemben a Dűne látványtervezéséért kapott Oscart idén, és a díjátadó utáni sajtótájékoztatón az egész magyar filmszakmát dicsérte, és ugyan nem nevezte meg, de külön Mátyást is kiemelte. Felidézte, hogy egy magyar operatőrrel dolgozott együtt Ausztráliában. „Figyeltem őt munka közben és elképesztő trükköket használt. Filléres költségvetésű produkcióban dolgozott, és nagyszerű képeket képes alkotni” – utalt arra, hogy a magyar filmesek sokszor kreativitással ellensúlyozzák a forgatás szerény anyagi körülményeit.
„Arra gondolhatott még Patrice, hogy jól van elköltve a pénz, amit rámbíztak” – reagált Mátyás a látványtervező szavaira. „Operatőrként feladatom minél hamarabb felmérni, mit vár el tőlem a rendező. A Foe esetében annyira precízen volt megfogalmazva a rendezői igény, hogy hamar és szerintem jól sikerült belőnöm a technikai elvárásokat. Egy olyan csapatot és eszközparkot sikerül összeraknom, ami a lehető legjobb hatásfokkal tudja szolgálni a filmet.”
Azt hittem, hogy a Foe esetében a pénz már nem akadály, de Mátyás eloszlatta ezt a tévképzetem: „Ez nem egy nagy film. Sokszor felmerült, hogy mire van és mire nincs pénz. Gondolok itt például a kamera mozgatására vagy lámpák használatára. Nyilván ha mondanám, hogy hány millió dollárba kerül a film, az nagyon sok pénznek hangozna, de közben sztárokkal dolgoztunk a világvégén, és ez sok költséggel jár, így az a pénz, amiből kifejezetten a film készült, már nem tűnik soknak.”
Saoirse Ronan a Kisasszonyok című filmben
Ezzel együtt próbálták úgy elkészíteni, hogy a lehető legjobban nézzen ki. A visszajelzések eddig kedvezőek, Vermette és Iain Reid – aki egyben társforgatókönyvíró is – rendszeresen nézték a musztereket, és tetszett nekik, amit láttak.
„Van ez az angol kifejezés, amit gyűlölök: production value. Vagyis hogy látszik-e a produkción a ráfordított összeg. Ez engem baromira hidegen hagy. Engem az érdekel, hogy a forgatókönyvben megfogalmazott gondolatot hogyan tudjuk képekre lefordítani, és hogy milyen minőségben tudjuk elmesélni. És ha ez egy magas minőség, akkor ezt a folyamatot jó filmkészítői élményként élem meg” – tette hozzá Mátyás.
Süt belőlük a szupersztárság
„Elképesztően csodálatos színészeink vannak, Saoirse és Paul is” – tért át a két főszereplőre. „Azért emelem ki kettejüket, mert a film nagy részében őket látjuk, de persze Aaron Pierre is nagyon fontos. Minden egyes nap fantasztikus élmény volt őket látni munka közben.” A Grand Budapest Hotelben és a Lady Birdben is remeklő Saoirse Ronanre külön is rákérdeztem, mégis csak generációjának egyik legtehetségesebb színésznőjéről van szó:
„Vannak emberek, akik beállnak a kamera elé, és süt belőlük a szupersztárság. Ez egyáltalán nem gyakori, de amikor ez előtted történik, akkor egészen egyértelmű. Saoirse ennek az iskolapéldája. És Paul is ugyanilyen. Saoirse hétéves kora óta forgat, Paul még a karrierje elején van, de ha nem lesz belőle James Bond, akkor nagyon fogok csodálkozni.” Mescalra a Normális emberek című mini-sorozatnak köszönhetően figyelt fel a világ, legutóbb Az elveszett lányban tűnt fel, következő filmje, a God’s Creatures pedig május közepén, Cannes-ban mutatkozik be.
Paul Mescal a normális emberek című mini-sorozatban
„Elképesztően helyes az egész társaság. Pontosan értik, hogy mi miért történik, és ha például közbejön egy technikai malőr, nem türelmetlenkednek. A humor, az odafigyelés és a profizmus jellemzi a forgatást” – válaszolta, mikor sztárallűrökről kérdeztem. Egyetlen szívfájdalma volt a forgatás kapcsán:
„Sajnos nem filmre forgattuk. Nincs egyetlen normális filmlabor sem Auszráliában, ez volt a legnagyobb gátja. Ha jól tudom, a 2014-es The Rover volt az utolsó produkció Ausztriáliában, amit filmre forgattak. A legközelebbi filmlabor Los Angelesben van, és az nincs közel, ha ránézel a térképre. Elgondolkodtunk azon, hogy Los Angelesbe küldjük a felvett anyagokat, de ennek a költségét nem bírta volna el a film.”
Mátyás a legtöbb nagyjátékfilmjét celluloidra rögzítette, kiáll a sokak szerint idejétmúlt analóg filmkészítés és a 35 mm-es filmszalag használata mellett. A 2015-ös James White után a Foe lesz az első digitális technológiával rögzített egész estés munkája.
A Foe előreláthatólag 2023-ban kerül mozikba.
