2008. 02. 03. Jakab Veronika
Szondázásunk során ezúttal hanyagoltuk a szakmabeliek faggatását, és a „laikus” nézőket vettük célba. Igazi vérfrissítésként hatott a sokszor sablonos, válasz elől kitérő szakértői kritikák után nyílt véleményt, vidám szösszeneteket hallani a filmről.
Bárány Márton ezzel egyetértvén hozzátette: „egyértelműen a film legrosszabb pontja az, amikor Gáspár Sándor megerőszakolja Tóth Orsit… bár ez a jelenet is valamennyire a helyére kerül, amikor látjuk lábán lecsorogni a férfi magját” (a szó szerinti idézés sajnos a szóhasználat közönségessége miatt nem kerülhet fel a filmhu honlapjára). Márton a legjobbnak a film végét tartja: „Amikor megtalálják egymást, a békéjüket, ahogy fekszenek a házban… az nagyon rendben van. A természet megjelenítése nagyon kimódolt, kitalált, gondolok itt például arra a jelenetre, amikor a tükördarabot tartja… ennek ellenére viszont úgy érzem, működik.”
Oroszi Katát néhány jelentéktelennek tűnő apróság zavarta igazán: „valamiért nagyon idegesített, hogy rosszul verték a szögeket a falba. Ezenkívül az is zavart, hogy sokáig nem derül ki semmi, például hogy miért építik azt a házat. De ezeket leszámítva nekem is tetszett.” Péter, saját gondolatait összegezvén arra jutott, hogy „ez nem az én filmem, nem tudok vele mit kezdeni. Nem szeretem, amikor ennyire kimért egy film.” Itt Bárány Eszter csendesen megjegyezte: „Nekem a Tejút után igazából semmi sem okozhat megpróbáltatást.”