Joachim Trier és a társforgatókönyvíró Eskil Vogt történetét Pierre Drieu La Rochelles 1931-es Le Feu Follet című regénye inspirálta - ennek ellenére az Oslo, augusztus velejéig mai történet, amelynek főszerepét a rendező első, Szerzők című filmjéből már ismert Anders Danielsen Lie-re osztották. Noha a nevek mások, a film akár a Szerzők folytatása is lehetne, sok helyütt nehéz elvonatkozatni a 2006-os filmben megismert Philip karakterétől, aki hasztalanul hajkurássza az írói sikereket és a boldogságot.
Ezúttal nem pszichiátriai intézetben, hanem egy drogelvonón találkozunk főhősünkkel, akinek már csak néhány hete van hátra a rehabilitációból. Anders egy állásinterjúra készül a norvég fővárosba, amelyet az intézmény szervezett le neki, hogy megadják a kezdő lökést a való világba történő visszatérésre. A nyitójelenet után, amelyben Anders szenvtelenül, szinte napi rutinnak tűnő módon kísérel meg öngyilkosságot, nem tekinthetünk túl bizakodóan a fiú első napjára a nagyvárosban.
Anders-t első útja legjobb barátjához, Thomashoz viszi, aki az átbulizott-átdrogozott éjszakák után immár tisztes családapa, noha saját bevallása szerint nem sokkal boldogabb és elégedettebb, mint a légüres térben kóválygó Anders. Főhősünk ezután egy kávézóban tölti az időt, ahol banális, hétköznapi beszélgetésfoszlányok kihallgatásába merül. Az önsorsrontó fiú minden zsákutcába belefut, amelyet a ’szabadnap’ kínál neki: szisztematikusan elbaltázza a jól induló állásinterjút, New-Yorkban élő volt barátnőjébe próbál kapaszkodni, aki nem reagál egyre elkeseredettebb telefonhívásaira és este az intézetbe való visszatérés helyett házibuliba megy, majd meglátogatja egykori dealerét is.
Az Oslo, augusztus főhőse korunk tipikus figurája, az érzékeny intellektüell, aki környezetét és saját létét is minduntalan megkérdőjelezi. Újra lehet-e kezdeni 34 évesen az életet? Amikor az ember önfeledten biciklizik hajnalban, a kihalt Oslo utcáin egy zsenge huszonéves lány csomagtartóján, vagy amikor az utolsó nyári napon belóg a strandra egy meztelen fürdőzésre, azt érzi, talán igen. Ám Anders, és mi nézők is érezzük legbelül, hogy ez a nap nem hátralévő életének első napja.
