Szép jelenetnek lehettek szemtanúi a közönségtalálkozón is maradó nézők, amikor Tyson és Závada Péter „Újonc” kölcsönösen elárulták, hogy már igen régóta szeretnék megismerni egymást. Závada ugyanazon a környéken lakott, mint Tyson, a Ráday utcában. Míg utóbbi utcai szereplő „barokkos túlzásnak” nevezi a zenei karrierjét, Závadának végül ez lett a kenyere. A rapperek hoztak saját munkát is az estre, de csak Závada osztotta fejből a keresztrímeket a Ráday utcai életről, Tyson pedig felolvasott egy gengszterrap – vers hibridet.
Tyson az est folyamán jórészt szerényen viselkedett, de azért viccesen megjegyezte: „Vegyétek meg a könyvem. Mindenkinek jobb lesz.” Véleménye szerint abba buknak bele a rosszarcúnak mutatkozó médiaszereplők Magyarországon, hogy amit csinálnak, arról előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy kamu. Habár név nélkül, de megemlítette: nem egy aranylemezes előadóból ő csinált (nagy) embert. Ezek viszont csak dalok, amiket elmondanak és ez nem igazi. Az Utca hercege című könyvével éppen erre szeretne reflektálni, és felhívni a figyelmét a nagyszájú embereknek arra, hogy legyenek igazak magukhoz és másokhoz is. Závada arra a kérdésre, hogy mennyire ütközik a két arca, avagy a költő és a rapper, kissé kiábrándultan válaszolt, hiszen szerinte végtelen leegyszerűsítés, ha az embereket be akarjuk egy skatulyába zárni. „Miért kellene egy embernek egy valamit csinálnia? Szerintem még az is teljesen normális, ha az ember naponta változtatja az értékrendjét.”- mondta a költő, aki 30 éves korára már furának találja az Újonc becenevet, de még mindig jobban örül mintha Gangxsta Zolee-nak hívnák.
Mivel Váradi József, azaz (kicsi) Tyson már egy jó ideje eltűnt a hazai színtérről, a beszélgetés róla szóló fele nagyrészt a régi emlékek felidézésével telt. Elmesélte, hogy miként evett meg mindent Al di Meola svédasztaláról, milyen érzés a BS-ben fellépni úgy, hogy igazából még a közönségbe sem lenne helyed. Závada szerint viszont kiváltképpen fontos, hogy a gyerekek elhihessék: van kiút. Tyson ahogy tehette, elhagyta a környéket ahol felnőtt, mert nem akarta, hogy a gyermekei lássák mi folyik ott. Habár mára már a IX. kerület egyes részei egyáltalán nem sugallnak rosszat, Tyson még mindig tart attól, hogy megleckéztetik az utcagyerekek az egyetemistákat. Hozzátette, Magyarországon azért teljesen más a helyzet ahhoz képes, amiket az Ill Manors típusú filmekben látunk. „Kevésbé sarkos és durva a helyzet, de azért a Köztársaság téren itt is ropognak a cipők alatt a fecskendők, a Markusovszky téren pedig a ping-pong asztal mellett az égett fólia. Mész még két sarkot, és akit ott látsz, az mind díler, pedig abban az utcában van a rendőrség is… Ennyit tudok mondani.”
Tyson azt is elmondta, nem csak róla szól ez a könyv, hanem mindenkiről, akivel felnőtt, és sok társa nevében ül most egy kulturális közegben, akiknek nem volt lehetőségük ide jutni. „Sok haverom belehalt eddig ebbe a küzdelembe és még sokan belefognak. Ez egy nagy dara. Egy nagy daráló, amit tudnod kell kezelni. Nem mindegy ki tekeri, és hogy mekkora tárcsa forog benne és hányszor. Ehhez kell felnőni, ahhoz pedig ott kell élni.”
