Az igazat megvallva a címben szereplő tíznél jóval több filmre vagyunk kíváncsiak Kelet-Európa egyetlen A kategóriás fesztiválján. Viszont úgy éreztük, ennyi már elég ahhoz, hogy érzékeltetni tudjuk az idei program sokszínűségét. Többek között a Cannes-ban debütált, majd onnan a fődíjat elhozó Élősködők, illetve a kolumbiai dzsungelben játszódó Monos is megérdemelte volna, hogy külön bekezdésben ajánljuk, de erről a két filmről már írtunk korábban.
Lara (r.: Jan Ole Gerster)
A díjakkal elhalmozott Oh Boy után akkora a bizalmunk Jan Ole Gersterben, hogy bármire beülnénk, amit ő rendez. A német rendező első filmje egy egyetemről kiszédült fiatal srác céltalannak tűnő berlini sétáján keresztül vallott az útkeresés mindenkit foglalkoztató problémájáról. A Lara egy hatvanadik születésnapján ünneplő anyáról szól, aki próbál közeledni a fiához, de falakba ütközik.
A pszichológiai dráma egy sorsdöntő napon bontakozik ki, Viktor életének legfontosabb zongorakoncertjére készül. Karlovy Varyban általában nem a versenyprogamban kell keresni az igazi kincseket, de ebből a szekcióból idén a Lará-tól várjuk a legtöbbet.
Arrest (r.: Andrei Cohn)
Az elmúlt 15 évben a román filmek kiérdemelték a megkülönböztetett figyelmet, főleg ha a kelet-európai lehangoló mindennapok vagy a közelmúlt történelmi valóságának a feltárása volt az alkotók célja. Az Arrest az utóbbi kategóriába illeszthető be, 1983-ban rendőrök zavarnak meg egy idilli nyaralást, és ismeretlen okból börtönbe zárják Dinut, aki mérnökként dolgozik. A film ismertetője alapján a totalitáriánus rendszerek dermesztő bemutatóját várjuk, és ebben nagyon jók a románok.
My Thoughts Are Silent (r.: Antonoi Lukich)
A filmfesztiválokkal mindig együtt jár a felfedezés öröme, és ez hatványozottan igaz az East of the West elnevezésű versenyszekcióra, amely első és második filmes rendezők műveiből, nagyobb részt a kelet-európai régióra koncentrálva állítanak össze. Ezeknél az alkotásoknál legfeljebb a rövidke tartalomismertetőből lehet kiindulni, és bízni abban, hogy kellemes élményben lesz részünk.
A My Thoughts Are Silent egy ukrán hangmérnökről szól, aki úgy próbálja összeszedni a pénzt a kanadai kiutazásához, hogy a Kárpátokban gyűjt hangmintákat. A helyzetét bonyolítja, hogy az anyja is csatlakozik hozzá. Vizuálisan izgalmas road movie-nak harangozták be, és ennyi elég is nekünk, hogy ott legyünk majd a moziteremben.
Light of My Life (r.: Casey Affleck)
Az idei fesztivál egyik sztárvendége Casey Affleck, aki a második rendezését, a Light of My Life-ot hozza el a cseh fürdővárosba. A filmnek az illusztris szereplőgárda mellett – Afflecken kívül Elizabeth Moss is játszik benne – az is rangot ad, hogy a Berlinálén tartották a világpremierjét. Búskomor jövőképet tár elénk: egy ismeretlen fertőzés hatására a legtöbb nő meghalt. Ebben a világban próbál meg életben maradni a főszereplő apa, akinek a tizenegy éves gyerekére is vigyáznia kell.
The Invisible Life of Eurídice Gusmão (r.: Karim Aïnouz)
Karlovy Vary egyik legfőbb vonzereje, hogy elérhető közelségbe hozza az elmúlt hónapok fesztiválsikereit. Ez a brazil melodráma Cannes-ben debütált, és az Un certain regard szekció legjobb filmjévé választották. Egy szabadszellemű, ám konzervatív környezetben nevelkedő testvérpárról szól, akik az ötvenes évek Rio de Janeiró-jában próbálnak közelebb kerülni az álmaikhoz, a komolyzenei pályához, illetve a nagy szerelem megtapasztalásához. Kíváncsian várjuk, mit rejt ennek a két nőnek a története.
The Dead Don't Die (r.: Jim Jarmusch)
A cannes-i premier óta annyi már kiderült, hogy a The Dead Don't Die nem tartozik Jim Jarmusch legjobban sikerült filmjei közé. Persze az amerikai független film nagy alakjától még az is kötelező néznivalónak számít, ami nem ér fel az Éjszaka a földön, a Halott ember, vagy hogy egy frissebb példát mondjunk, a Paterson zsenialitásához. Főleg úgy, hogy rendkívüli színészgárda írtja a zombikat legújabb filmjében: Adam Driver, Chloe Sevigny, Bill Murray és a szamurájkarddal küzdő Tilda Swinton. Sok vérre, fanyar humorra és erős társadalomkritikára számítunk.
Rojo (r.: Benjamín Naishtat)
Természetesen nem csupán a cannes-i felhozatalból csipegetnek a KVIFF szervezői, más fesztiválok nyerteseire is odafigyelnek. A Rojo című argentin thrillert három díjjal jutalmazták San Sebastianban. A tragikomikus történet a hetvenes évekbe visz minket, amikor egy katonai diktatúra tartotta rettegésben a dél-amerikai ország lakosságát. Ezrével tűntek el nyomtalanul emberek, így aztán a főszereplő ügyvédnek is biztos lesz félnivalója a filmben, akit ráadásul egy piszkos ügyletben, egy lakók nélkül maradt ház eltulajdonításában is részt vállal. A fényképezés a hetvenes évek thrillereit idézi, ez az információ csak még inkább fokozta az érdeklődésünk.
In Fabric (r.: Peter Strickland)
A brit rendező filmjei több szempontból is kihagyhatatlanok: egyrészt a magyar kötődés miatt (A Varga Katalin balladájá-t Erdélyben, a The Duke of Burgundy-t pedig Magyarországon forgatta), másrészt lenyűgöző kreativitással vegyíti személyes kattanásait kevesek által ismert rétegműfajok stíluselemeivel. A filmjeiről minden esetben elmondható, hogy érzéki közelségbe visz fura emberek mélyről jövő vágyaihoz.
Az In Fabric-ban talán a horrorhoz áll a legközelebb, amelyben egy elátkozott ruhadarab miatt egyre csak több lesz a titokzatos halálesetekből. Strickland a LWL-nak adott interjújában több meghökkentő állítást is tesz a filmről, többek közt azt, hogy a kultikus The Office című brit sorozat volt az egyik inspirációforrás.
The Champion (r.: Leonardo D’Agostini)
A fesztiválokról a könnyedebb, a műfaji szabályokat világosan követő filmek sem hiányozhatnak. A sok nyomasztás után biztos felfrissülés lesz beülni a The Champion-ra, amelyben egy balhés fiatal sztárfocista mellé tanárt fogadnak, a cél az, hogy végre leérettségizzen a srác. Ez a furcsa páros tuti, hogy sok humoros helyzettel lep majd meg minket, illetve az is igéretesen hangzik, hogy a fesztivál tartalomismertetőjében intelligens vígjátéknak nevezik a filmet.
A hullaégető (r.: Juraj Herz)
Hiba, ha egy fesztiválon csak újdonságokra figyel oda az ember, a régi klasszikusok, méltatlanul elfeledett remekművek is ugyanúgy magukban hordozzák a katarzis ígéretét. Az idei programban levetítik többek között Orson Welles sokáig befejezetlen filmjét, a The Other Side of the Wind-et, John Cassavetes-től a Férjek-et, vagy a Detour című amerikai film-noirt.
Ha időmilliomosok lennénk, ezekre alighanem mind beülnénk, de mivel válogatni kell, az 1969-ben készült, A hullaégető című cseh filmet írtuk fel magunkat. Ez a filmre rögzített morbid rémálom Peter Strickland rajongását is kivívta magának: „Egyszerre tud humoros és gonosz lenni, A hullaégető egy ellenállhatatlan meditáció a halálról és a fasizmus förtelmes vonzerejéről.”
Magyarok a fesztiválon
Az elmúlt években elkényeztette a magyar filmeseket Karlovy Vary: 2015-ben A szerdai gyerek versenyzett az East of the West szekcióban, 2016-ban a fesztivál fődíjával, a Kristály Glóbusszal távozott az Ernelláék Farkaséknál, tavaly a Virágvölgy az East of the West zsűrijének a díját érdemelte ki.
Idén nincs versenyben magyar film, viszont az Out of the Past elnevezésű, régi filmeket bemutató szekcióban levetítik a Sátántangó felújított változatát. Az európai film új generációja (Future Frames: Generation NEXT of European Cinema ) elnevezésű programban is találunk magyar résztvevőt: a tíz diplomafilm között ott van Kovács István Diák-Oscart nyert alkotása, az Ostrom. Hevér Dániel és Kertész Zsanett Valami madarak című nagyjátékfilmterve is meghívást nyert a fesztiválra, a MIDPOINT Feature Launch nevű filmfejlesztő program utolsó állomásához érkeztek. A filmtervről itt olvashatsz bővebben, amely a 10 ezer euró értékű fődíjért van versenyben.
Hamarosan helyszíni beszámolóval jelentkezünk Karlovy Varyból.
