A négynapos rendezvény pénteken a Francia Intézetben vette kezdetét, ahol az egybegyűltek a Clermont-Ferrand-i rövidfilmfesztivál filmjeiből láthattak összeállítást egy francia borokkal fűszerezett kellemes hangulatú fogadáson. A francia kapcsolat nem szakadt meg itt, a Millenáris Park hétvégi vetítésein mindkét nap két-két összeállításban tisztelegtek a gall példakép előtt.
Az előzsűri rostáján átjutott mintegy ötven filmet tíz blokkban vetítették a Millenáris Park Teátrumában, illetve Kék Szalonjában. Az összes filmet megnézni fizikai képtelenség lett volna, hiszen párhuzamosan futottak a blokkok a földszinten és a harmadik emeleten egyaránt. A kora délutáni magyar vetítések közönségét el is szívta a francia összeállítás, de utána is családias maradt a vetítések hangulata, noha színvonala hagyott némi kívánnivalót maga után.
A fesztivál két éves teszthalála meglátszik a mezőnyön, hiszen olyan „klasszikus” rövidfilmeket találhattunk a programban, mint a Jocó, A pofon (Dési András György – Móray Gábor), Ördögtérgye (Lakatos Róbert), terep(SZEMLE) (Simonyi Balázs – Tóth Barnabás), Gránátok (Politzer Péter), Ötödik szoba (Banner Szűcs Lóránd), Posztkatona; Játszó gyerekek (Buvári Tamás) Kis apokrif (Mundruczó Kornél), Páternoszter (Béres Dániel), Exit (Gibárti Viktor), A sor (Fliegauf Benedek) – az idei vagy azt megelőző Magyar Filmszemlék versenyprogramjaiban már láthattuk őket. Az amatőrfilmek egy részét pedig a legutóbbi mustrájukon, a Faludi Ferenc Filmakadémia által rendezett Áldozat-filmfesztiválon láthattuk: a Zsírkillert (Ducki Tomek), a Bárányt (Dudás Miklós), a Mennyországot (Simonyi Balázs) és a Feltétlenült (Molnár János Péter).
(A szervezők tervezik, hogy jövőre külön választják a vén rókákat és a feltörekvő fiatalokat: a titánok így külön ifjúsági Banánért versenyezhetnek majd.) A versenyprogram maradék részét kitevő filmek egy részére igaz, hogy nem véletlenül nem kerültek be eddig egy mustrára sem, ugyanakkor voltak figyelemre méltó alkotások is el-el szórva a szekciók programjában.
A dokuk
A Fekete Doboz Alapítvány Roma Médiaiskolája több roma tematikájú dokumentumfilmmel is jelentkezett, de a témaválasztás erényei mellett messze elmaradt a kidolgozás színvonala, olykor a dramaturgia teljes hiányát tapasztaltuk. Atkimov Mariann Sötét napja a gyásznak című filmjében a roma holokausztról emlékezett meg, kissé hatásvadász eszközökkel, Csík Judit Tollas című doksija pedig az orosházi libatépő romák sorsát mutatta be harminc végtelen percben. Balogh Edina a Csálé nekrológjában a középpontban álló AIDS-beteg figura életfilozófiája elvinné a hátán a filmet, ha alkotója nem ragaszkodna kényszeresen a kerettörténet kerekítéséhez.
A dokumentumfilmezés másik iskoláját Badacsonyi N. Zoltán képviselte, akinek két filmje jutott be a mezőnybe: a Kártyavárban egy autistákkal foglalkozó szociális iskola helyzetét mutatta be, bár nem vagyok benne biztos, hogy etikailag tisztességes autistát filmezni közvetlen közelről, akinek nincs tudomása arról, hogy mit tesznek vele. A Mi és a nagyvilágban pedig egy gyerekcsapat amerikai szereplését követte végig egy kamera – az alkotó személyes érintettsége hozhatott volna színt a külső szemlélő számára nem túl érdekfeszítő kalandba, ám ez elmaradt.
Czanik Csaba Árpád is két filmmel örvendeztette meg a nagyérdeműt: az Oroszlánkölykök kezdetben még érdeklődést keltett a külnleges állat nevelésének története, ám az ember felelősségét taglaló résznél már messzire kalandozott az ember figyelme. A Sétaaz égen című hőlégballonos riportfilm pedig igencsak próbára tette a közönség türelmét.
A fikció felé tendált Méry Zsuzsa A pocsolya című ismeretterjesztése is, amikor szó szerint a mélyére nézett a nagyvárosi ház udvarán álló pocsolyának. Lőwy Gábor pedig valami egészen különlegesre vetemedett Édes-Sós víz (werkfilm) című komédiájában: búvárfilmjében megjelenő tengeri élőlényeit egy képzeletbeli játékfilm szereplőiként narrálta. Politzer Pétert is a természet ihlette meg egyperces kisjátékfilmjében, a Duettben.
Olyan, de nem az
Az áldokumentumfilm műfaját két kisfilm is képviselte a Menekülés mezőnyében. A Simonyi-Tóth duó ismét megkacagtatta nézőit a terep(SZEMLÉ)-ben megjelenő elszállt magyar filmeseivel, Breier Ádám pedig az Effektíve kecskepornóban kamerájával egy képzeletbeli kecskepornó-forgatás kulisszái mögé pillantott be, nem mindennapi élményeit pedig szalagra rögzítette. Mindkét film a kamera előtt és mögött megjelenő szereplők improvizációs technikáira épül, mindkét film parodizál egy filmes közeget, de ellenkező előjellel – az Effektíve kecskepornó a „cselekmény” előrehaladtával egyre komolyabban veszi magát, míg a terep(SZEMLE) ready-made-je éppen a vicc jellegét hangsúlyozza a lila ködös befejezésében.
Kis játékok
Simonyi a filmetűdjeit is megosztotta a Menekülés közönségével (Budapesti neonok, illetve Mennyország), Tóth korábbi játékfilmjeit pakolta le a polcról: a Szerelem meg hal című drámájában a pecázás és csajozás párhuzamait vonják meg a film horgászgató főhősei – pontos dialógok, letisztult képek, és kidolgozott színészvezetés örvendeztette meg a látogatókat. Nincs ez másként a másik Tóth Barna filmben: a Vonaton-ban a bontakozó magyar-finn barátság szemtanúi lehetünk, á la Kosztolányi (Bolgár kalauz). A Vonaton méltó és színvonalas filmje lehetett volna hazánk Európai Uniós csatlakozásának is.
Sajnos sem a Határ (Horkai Tamás), sem a Mozizom (Csorba Lóránd) történetét, lényegét, mondanivalóját, üzenetét nem sikerült dekódolnom, bár ez utóbbi műfajilag abszurd etűdként definiálja magát, tehát lehet, hogy cél volt a zavarosság.
Tősér Ádám Te és Te-jében nézőinek szeme láttára szakítja meg egy szerelmespár intimnek láttatott kapcsolatát. Bár a film története deklaráltan „kitalált”, mégis süt belőle a realitás, hátborzongatóan ismerős mondatok hagyják el a szereplők száját („Mindig az jut eszembe, hogy valakivel már ültél ugyanígy”), és ha a szív meg is szakad a végére, mégsem áll össze a történet, jól megírt-eljátszott jelenetekre esik szét a film, amiért igazán kár.
Stílgyak
Klág Dávid, a Diszharmónia című romantikus vígjáték készítője, bájosan és merészen koppintja kedvenc Woody Allenünk Annie Hall-ját, ezúttal a komoly- és a könnyűzene okozza a konfliktusokat a párkapcsolatban. Klág a monologikus szerkezet és a jelenetezési technikai mellett nem átall konkrét jelenetet átemelni a megidézett klasszikustól, de mindez nem válik filmjének kárára. A nagy kaland alkotója (Saufert Áron) pedig szemmel láthatólag túl sok francia új-hullámos filmet nézett, de nem ártott meg neki, sőt, így sikerült végiggondolt, mindvégig stílusban tartott filmet csinálnia, amelyben „egy fiú és egy lány találkoznak és beszélgetnek”.
Bán Attila Bohóctemetése pedig némafilmes eszközökkel és a burleszki hagyományokkal operált egy egyszerű és bájos történetben Erdély fenyvesekkel vadregényes táján. Ha Erdély, akkor biztos, hogy Filmtett-Dunaműhely alkotótábor: Csuja László Csentó-ventó című kisjátékfilmje is ebben az alkotóközösségben keletkezett. A történetben a hírhedt román utakon lerobbanó autó főhősei hiába várnak segítségre, gépkocsijuk bánja az utazást.
A Menekülés a rövidfilmbe mezőnyében, valószínűleg az előzsűrinek köszönhetően, feltűnően nagy számban képviseltették magukat a stúdiókeretben dolgozó, többszörösen díjazott alkotók, és kevésbé volt amatőrfilmszemle jellege a mustrának. Így kevesebb meglepetést is tartogatott a nézőinek: az ítéletidő mellett bizonyára ez is befolyással volt a sajnálatosan gyér érdeklődésre.
Az Arany- Ezüst- és Bronzbanán hétfőn 18 órakor talált gazdára a Millenáris Kék Szalonjában.
A hétfő este megrendezett díjkiosztóval véget ért a Menekülés a rövidfilmbe 2004 fesztivál, melynek ezúttal a Francia Intézet mellett a Millenáris Park adott otthont.
A magyar versenyprogramban 53 alkotást láthatott a közönség, a teljes műfaji sokszínűség jegyében.
A zsűri: Szilágyi Szilvia (Sisso) újságíró, Csillag Ádám filmrendező valamint Igor Lazin filmrendező az Arany- Ezüst és Bronzbanán mellett több különdíjat és elismerést is odaítélt. Döntésük alapján a dokumentumfilmeket a játékfilmektől elkülönítve értékelték, így ebben a –most kialakított- szekcióban is hirdettek első, második és harmadik helyezettet.
A közeljövőben az összes díjazott filmet láthatja majd a közönség a Cirkó Gejzír moziban.
A fesztivál fődíját, az Aranybanánt Lakatos Róbert nyerte Ördögtérgye című filmjével
Férfi és nő erotikus kapcsolatának, mitologikus erejű újrafogalmazásáért, mely magában foglalja a vaskosság és a költőiség egyidejű és egyenértékű megjelenítését. Derűvel, bölcsességgel és öniróniával megfogalmazott mese, Erdély archaikus világában, örökérvényű üzenettel. Humanista gyengédséggel, tiszta, egyszerű, pontos és szellemes képi eszközökkel készített egyszeri és egyedi műalkotás. Egy igazi reneszánsz.
Az Ezüstbanánt a
Dési András György - Móray Gábor alkotópáros kapta A pofon című filmért
A nyertes és a vesztes ember közötti kapcsolat érzékeny megjelenítéséért. A mában megfogalmazott történet a gőgről és az érte járó büntetésről. Lehet-e büntetlenül mások emberi méltóságába beletaposni? Az alkotók birtokolják, és jól használják a filmes eszközöket, takarékosan és céltudatosan építik fel az egyenes vonalú történetet, egészen a mindkét fél számára tragikus végig.
/ A szerzők Jocó című alkotása is kiváló a két film együtt kiegyensúlyozott tehetségről vall./
a Bronzbanánt
Buvári Tamásnak ítélte a zsűri a Játszó gyerekek című filmért
Rendkívüli felkészültséggel létre hozott képi világa, mely a szürke és a fekete tónusainak, a fénynek, a gondosan kiválasztott helyszínek geometriájának koncentrált alkalmazásával olyan világot teremt melyben elfogadjuk, elhisszük, hogy létezhet az emberi kapcsolatoknak olyan sivataga ahol filmben ábrázolt család valószerűen létezhet, ahol nincs emberi szó, nincs érintés csak a tárgyak birtoklásának rituáléja működik, ahol nem érdemes felnőni és élni.
Félelmes idegenséget teremtő mű. A film elejétől a végéig jelenlévő feszültséget a végletekig lecsupaszított színészi jelenlét, a ragyogóan kiválasztott karakterek játéka erősíti.
Dokumentumfilmek
I. Díjat nyert
Szalay Péter, Juhász Zsolt, és Schilling Sára a Csúnya betegség című filmért
II. Díjat nyert
Csík Judit a Tollas című filmért
III. Díjat nyert
Atyimov Marianna a Sötét napja a gyásznak című filmért
Különdíjak
Experimentális Fabanán Különdíj
Dudás Miklósnak a Bárány című filmért
A Cirkó Gejzir mozi különdíja
A díjazott filmet a Cirkó Gejzír mozi nagyatermében kísérőfilmként vetítik
Mundruczó Kornélnak a Kis Apokrif című filmért
Tűsarok különdíj
A túsarok.org mpg formátumban felteszi weboldalára a díjazott filmeket, portrét készít az alkotókról, és egy közös vetítést rendez nekik egy Tűsarok-est keretében.
Matievics Évának A nyúl című filmért
Gaál Fruzsinának az Irénke című filmért
Herpai Sárának és Kerékgyártó Ivonne-nak a 112, szex a tengerparton című filmért
Elismerő Oklevél
Szalai Bálintnak a Társas-játék című filmért
Méry Zsuzsának a Pocsolya című filmért
Oláh Lehelnek az Einstand című filmért
Tóth Barnabásnak a Szerelem meg hal című filmért
Ducki Tomeknek a Zsírkiller című filmért
