Ebben a részlegben található az úgynevezett Rajk-ügy hivatalos változata, egy nem túl izgalmas, de történelmileg érdekes politikai krimi irodalmi forgatókönyve 1952-ből, iratanyag az az egyik legnagyobb szovjet rendező, Poduvkin hatásáról az 50-es évek elejének magyar filmgyártására, és iratanyag arról, hogy Mándy Ivánnak legalább egy, erősen filmes hangulatú novellája, valóban filmtervnek készült.
Gaál Franciska 1903. február elsején született Budapesten, sokgyermekes zsidó családban. Eredeti neve Silberspitz Szidónia. Színészi tanulmányokat a Színművészeti Akadémián folytatott, s ez időben változtatta meg nevét egyik tanára javaslatára. 1920-ban kapta első jelentősebb szerepét A baba című darabban, majd egy sikeres beugrást követően a Buta emberben, Bárdos Artúr szerződtette a Belvárosi Színházhoz.
Első filmszerepeit is a huszas évek elején kapta, habár a felvételek többsége időközben elveszett. Szerepelt a Máté gazda és a törpék című némafilmben, majd a harmincas években már mint Pest és Bécs ünnepelt mozicsillaga találkozhattunk vele. Nem csupán rendezőket, de írókat is meghódított szépségével és tehetségével, így hódolói között tudhatta Molnár Ferencet is, aki lényegében rá írta egyfelvonásosát, Az ibolyát.
Pályája korai alkotásai közé tartozik a Skandal in Budapest (1933) és a Gruß und Kuß - Veronika (1933) című vígjátékok, majd a Tavaszi parádé (1934) és a Kismama (1935) munkálatai után Amerikába emigrált. Eljátszotta Az utolsó Katalin című romantikus dráma főszerepét, majd A Párizsi nászútban (1939) Bing Crosby partnere volt. 1941-ben hazatért, ám ez rossz döntésnek bizonyult, hiszen ezt követően a jó szerepek elkerülték; filmben egyáltalán nem kapott lehetőséget. 1947-ben visszatért a tengerentúlra, de karrierjét már nem tudta ugyanott folytatni, ahol félbehagyta. Fellépett ugyan egy-két darabban a Broadway-en és egy színiiskolában is tanított, de idővel az elfeledett egykori csillagok sorába került. Szegényen és elfeledve halt meg New Yorkban. (forrás: Magyar Filmadatbázis)
A Levéltárban őrzött dossziék többsége a ténylegesen megvalósult filmek gyártásáról maradt fenn, az ezekhez kapcsolódó iratanyag is jelentős: filmnovella- és forgatókönyv-változatok, levelek, kimutatások és jegyzőkönyvek. Mögöttük pedig szerzőik, hőseik és antihőseik, a korszak nagy nevei vagy szürke eminenciásai.
Mindenki, aki érdeklődik a régi magyar filmek iránt, ismeri a Hunnia Filmgyár Rt. vagy a Magyar Filmgyártó Vállalat nevét, számukra a kisebb stúdiók, mint a Balázs Béla Stúdió, az Objektív Filmstúdió vagy a Budapest Filmstúdió nevének említése sem ismeretlen. A filmgyártásra vonatkozó vállalati iratanyagok, például a Magyar Filmgyártó Vállalat anyagának begyűjtése még nem ért véget, de már most 832 dobozt tesz ki.
A filmvetítésekhez kötődő iratanyagok kiválasztását és bemutatását a levéltárosok végezik, de ahhoz, a bennük foglalt vagy mögöttük lappangó történetek kibogozhatóvá váljanak, soraik között megbúvó történetek megfejthetőek legyenek már az egykori alkotók, vagy régebbi filmeknél filmtörténészek, a téma szakértői segítségére van szükség.
Helyszín: 1037 Budapest, Lángliliom u. 4.
