Úgy teszünk, mintha a tinédzserek nem élnének szexuális életet

Már korábban eldöntöttem, hogy valahogyan megcsinálom. Eljutottam odáig, hogy attól meg fogok bolondulni, ha otthon ülök magamban, írok egy forgatókönyvet, együtt élek a szereplőivel, akiket megszeretek, és utána egy vállrándítással visszautasítják. Ebben tönkre lehet menni. Idén leszek 40, tíz évet elraboltak az életemből, azzal hogy először bedőlt az MMK, aztán nem volt hová pályázni, majd, mikor lett a Filmalap, bármivel próbálkoztam, elutasítottak. Arra gondoltam, hogy inkább filmet forgatok, minthogy gyűljenek az indulatok bennem. Ekkor hívott fel Pusztai Ferenc és Petrányi Viktória, hogy csináljuk meg a filmet.

Schwechtje Mihály

Ez azért jó példa azoknak, akik szintén nem kapnak pénzt, hogy csakazértis meg lehet csinálni.

Az igazság az, hogy nem lehet. Az Inkubátor filmeket se lehet tisztességesen megcsinálni, ugyanez történik, hogy megy a szívesség kérés, a szakma kizsigerelése. Elképesztő hálát érzek a munkatársak segítsége miatt, de valójában túlléptem szinte minden határt, és ezt a két szép szememért csinálták. Ezt nem lehet sokszor megismételni, innen csak lejjebb van. Mondjuk veszek egy Iphone-t és azzal forgatok.

A Tangerine-t is azzal forgatták, és az egy remek film lett.

Persze nyilván vannak jó példák és ettől még lehet jó filmet csinálni, Jafar Panahinak is remek filmjei vannak. Olyan értelemben megy ez lejjebb, hogy vállalásban még alább kell adni, ha az ember indie-re van kényszerítve.

A tini-dráma műfaj az elejétől kezdve adott volt?

Tök véletlenül indult az egész, felhívott Bodzsár István azzal, hogy van nekik egy tinédzserekről szóló dokumentumfilmjük bent a Filmalapnál, és hogy érdekel-e. Engem pedig a tinédzserkor nagyon foglalkoztat. Elkezdtem interjúkat csinálni tinikkel, hogy minél jobban megismerjem a dolgaikat és egyre többször jött elő az online zaklatás témája, amit a sajtóból nyilván ismertem, de meglepett, hogy mennyire súlyosan ott van a hétköznapjaikban. Végül játékfilmterv lett belőle.

Csúcs Olívia

A zaklatás témáját tágan kezeli a film, több különböző formája is fontos szerepet játszik, nem csak az online.

Kétféle zaklatás keveredik benne, amiről nem spoilereznék, de ezek általában egymásból következnek, féltékenységből fakadnak. Ennek nyilván ezer formája van, azt nem tudom megmondani racionálisan, hogy miért pont ezek lettek a fontosak, van ebben valamilyen ösztönösség, elkezdek agyalni és ezt dobja a gép.

Miért döntöttetek úgy, hogy a film látványába beépítitek a chatelést?

A 4:3-as képaránynak egészen prózai oka volt: úgy kellett elkészíteni a filmet, hogy tudtuk arra nem lesz pénz, hogy kameramozgató eszközöket vagy csak átlagos méretű világítási szettet alkalmazzunk. Azon gondolkodtunk, hogy mik azok az eszközök, amikkel olyan képi világot tudunk teremteni, ami markáns, emlékezetes, illeszkedik a témához, és amivel kicsit el tudjuk fedni a pénztelenséget. Az volt a benyomásom, hogy másoknál, akik hasonló kondíciókkal vágtak bele, mindig látszódott a pénz hiánya, ezért rögtön azzal indítottunk, hogy megpróbáltuk kitalálni, hogy hogyan kerülhetnénk ki ezt.

Tudtuk, hogy nem nagyon lesz lámpánk, díszlet se sok, így végülis hasznos, hogy a 4:3-as képarányban kevesebbet látunk a környezetből. Cserébe sokkal jobban tudtunk koncentrálni az arcokra. A szokatlan képarány egyből egy markáns, emlékezetes képi stílust ad a filmnek és nem kerül semmibe sem. Ugyanígy jött a kézikamera, gyorsabban tudtunk dolgozni, és egyszerre lett tőle egy dokumentum- és egy kicsit trash-jellege. Ezen kívül még azt a döntést hoztuk, hogy az egész filmet két optikával forgatjuk végig. Eszter szálát egy 35-ös optikával, Péterét egy 50-essel. Ezeket találtunk ki keretként, aztán menet közben eszembe jutott, hogy akkor már használjuk a felületet is a szélén.

Herr Szilvia

Operatőrként is legalább olyan nehéz alkalmazkodni az anyagiakhoz, mint rendezőként. Herbai Máté hogy fogadta ezeket a költséghatékony ötleteket?

Régóta dolgozunk együtt, velem csinálta a legtöbb filmjét, annak ellenére, hogy nem én vagyok a leghíresebb partnere. Sok hülyeségbe belerángattam már (pl. a Hideg bereknél fekete-fehér, fordítós, Super8-as) tudja, hogy mindig az adott filmhez próbálom meg kitalálni a formát, nem pedig egy életművön keresztül ugyanazt az egy képi stílust nyomni. Ismerte a körülményeket, és közös célunk volt, hogy a végén olyan legyen, amin nem a vacakság látszik. Sok alacsony költségvetésű filmet megnéztem, és szerintem az sosem működik, ha olyan vizuális világú filmeket próbálunk meg utánozni, amelyeknek a stílusjegyeit elsősorban a sok pénzből fakadó gazdag kivitelezés adja.

Saját tinikorodba mennyire nyúltál vissza érzésekhez, hogy milyen volt tizenöt évesnek lenni? Más volt a technológia, de tininek lenni ugyanolyan kényelmetlen, érzékeny időszak.

Vannak a tinédzser kornak állandó nehézségei, amelyek a kamaszkorom óta nem változnak, ezeknél lehet meríteni saját tapasztalatból. Ahol a technológiai újítások új jelenségeket termeltek ki, ott kutatásra kellett hagyatkoznom.

Amikor beszélgettél a fiatalokkal, mit tapasztaltál, mennyire beszélnek nyíltan a szorongásaikról, vagy akár a bullyingról?

Direkt kerítettünk rá alkalmat, hogy négyszemközt beszélgessünk. A casting ügynökségekben sok tini van regisztrálva, de mi nem azért hívtuk be őket, hogy castingoljunk, hanem hogy beszélgessünk velük. Egy ponton túl sikerült megnyitni őket, és csomószor a reakciókból vagy félmondatokból is el lehetett csípni azt, hogy körülbelül mi lehet a történet, de olyan is volt, aki az elejétől kezdve nyílt volt.

Más fajta kutatást is végeztetek? Pszichológusokkal, segélyszervezetekkel, szülőkkel és tanárokkal?

Beszélgettem pszichológusokkal, voltak, akik ilyen területen dolgoznak, és egész nagy irodalma van már a témának itthon is. Olyan nem volt, hogy külön tanárokkal beszéltünk volna, viszont a környezetemben lévő tanárok sokan meséltek, és kiderült, hogy minden iskolának van ilyen sztorija. Érdekes volt az is, amikor elmentünk helyszínt keresni, és minden iskolában azt mondták, hogy örülnek, hogy csinálunk erről egy filmet, mert ez nagyon fontos probléma és támogatják, de hozzájuk nem mehetünk, mert nem akarják azt a látszatot kelteni, hogy náluk van ilyen, pedig van. Ezeket a köröket futottuk sokáig.

Miért ekkora tabu ez a téma?

Nem tabu ez itthon, csak számtalan dologgal kapcsolatban nincs őszinte beszéd. Szerintem ennek részben a poroszos iskola az oka, meg egy csomó mindentől való félelem. Próbáltam elmagyarázni, hogy nem lesz kiírva sehol a gimnázium neve, ez csak egy épület, egy díszlet a történethez. Alapvető gondolkodás a társadalomban, hogy úgy teszünk, mintha a tinédzserek nem élnének szexuális életet. Ha élnek, akkor az szégyen, és az is, ha erről bármi kiderül. Közben meg biológiailag természetes, hogy beindul egy ilyen irányú érdeklődés. Persze van olyan típus is, mint a mi filmünkben Péter, aki szeretne szexuális életet élni, de nem tud. Erről a témáró nyitottabban kéne beszélni. Nem megbélyegezni azt, akinél hamarabb indulnak el ezek a folyamatok, ugyanakkor tudatosítani, hogy az se baj, ha valaki később érik, nem ciki és nem szabad bántani emiatt senkit.

Fiatalos nyelvezetben, a tini lét bemutatásában mennyit segítettek a színészek?

Megírtam egy szövegkönyvet, de mindig kérdezgettem tőlük, hogy ezt így mondanád-e vagy nem, és olyan is volt, amikor szabadon hagytam őket beszélni. Ilyen értelemben alkotótársaknak tekintettem őket, sokszor kaptak lehetőséget a változtatásra.

Herbai Máté operatőr

Milyen hatással volt rád az, hogy ilyen sok időt töltöttél tinédzserek társaságában?

Elképesztő koncentrációval, komolyan tudnak dolgozni. Volt egy pár, akik végigsmárolták a forgatási szüneteket - ez szokatlan volt, mert nem vonultak félre. De összeszoktunk hamar. Amikor az iskolában forgattunk, akkor például mindennap fociztunk egyet. Volt ott egy pálya, ami a filmben is játszik, és a forgatási nap végeztével itt ment a játék. A stáb is fiatalokból állt, szerintem a Máté volt a legöregebb, utána közvetlenül én és a tanítványaim az egyetemről.

Hartung Attila forgatásán is mesélték a szereplők, hogy ők sem ismerték egymást előtte, de hamar összecsiszolódtak a közös munkában.

A miénknek is volt egy nyári tábor hangulata, nagyon hamar megszerették egymást. Sokan visszatérő statiszták voltak, ültek a padban hátul, a házibulin, ezért ők is ott állandóan ott bandáztak.

Az intimebb jelenetekről sokat kellett győzködni a fiatal színészeket?

Az előzetes kisfilmben, amit az Inkubátorra forgattunk még egyetemisták szerepeltek, és ennek részben az volt az oka, hogy majd később az intim jelenetekkel ne legyen gond. Sokáig gondolkodtam az ottani szereplőkben, de aztán legnagyobb fájdalmamra rá kellett jönnöm, hogy a kamaszokhoz képest mégiscsak öregnek néztek ki. Amikor meghoztam azt a döntést, hogy mégis valódi kamaszokkal kell forgatni, utánanéztünk, hogy mik ennek a jogi keretei. Amint úgy éreztem, hogy megtaláltam azokat a szereplőket, akikre rábíznám a szerepeket, rögtön megmondtam, hogy van ez a jelenet, és ebben le kell vetkőzni félmeztelenre. Ez az a pillanat a történetben, ami mindent véglegesen megváltoztat. Ez a központi motívum.

Nyilván filmrendező-technikailag tudom, hogy kell megoldani azt, hogy levetkőztessük a színészt és mégse lássuk meztelenül, de közben azt éreztem, hogy az ennél a filmnél kamuzás lenne. Az volt a célom, hogy a néző marha rosszul érezze magát ennél a jelenetnél, hogy azon gondolkodjon, hogy milyen kellemetlen ezt nézni. Szilvi drámatagozatos iskolából jön, sok mindent tud már a színészetről és hamar megértette, hogy miért fontos ez. Hogy ő nem a vágy titokzatos tárgyaként vagy a kívánni való lányként lesz ábrázolva benne.

Vajda Kristóf és Herr Szilvia

A cosplayt, a manga világát miért emelted bele a történetbe?

Az interjúk során kiderült, hogy nagyon sokan rajonganak a mangáért. Ismertem korábban, de sokkal intenzívebben előjött, hogy ez hány embert érint. Az animéknak eleve van egy ilyen érdekes világa, ami be tud húzni, másrészt meg létezik a tinédzser, iskolás anime, ami elég kendőzetlenül érint olyan témákat, amik a mi filmünkkel párhuzamba kerülnek. Sokszor nagyon explicit módon használják a szexualitást, külön snitteket áldoznak arra, ahogy a karakternek ringatózik a melle, vagy kibukkan a bugyija a szoknyája alól. Ha tabusítva van a szex kérdése, könnyen előfordulhat , hogy akik ilyeneket néznek és ezen nőnek fel, ezen keresztül tanulnak egyfajta bizarr szexuális kultúrát. Arra gondoltam, hogy ha azt látjuk, hogy ezekből kapnak csak valamifajta értékrendet a szexről, ez szintén hitelesíteni és megértetni is tudja, hogy miért mennek bele viszonylag könnyedén egy kamera előtti levetkőzésbe. Hegyes mellű, pucsító animeszobrok vannak Eszter szobájában, mert ezért a világért rajong és észre sem veszi, hogy iszonyatosan szexista az egész. Persze vannak tökjók is ezek között a tini-gimnazista anime sorozatok között, amik érzékenyek.

Az új filmtervedet a Hajtűkanyar autósiskolát Berlinben fogod fejleszteni három hónapig. Mit lehet róla tudni?

Bejutott a Nipkow-ra, ami egy megtisztelő lehetőség, hogy kint fejlesszem tovább. Ezt a Filmalapnál is tudták, mégis visszautasították. Egy bűnügyi fekete komédia, ami abból az alaphelyzetből indul ki, hogy Magyarországon, ahhoz hogy megszerezd a jogosítványt, le kell fizetned a vizsgabiztost és az oktatót. Egy vizsgabiztos találkozik egy politikai aktivista lánnyal, aki erősen hisz abban, hogy a korrupciót fel kell számolni az országban, ezért nem hajlandó fizetni. Kialakul köztük egy konfiktus, ami aztán gondolkodásra készteti a férfit, aki soha nem gondolt a demokráciára, közéletre, csak ügyeskedéssel szeretne jó pénzt keresni.

A politikai töltete miatt utasíthatták vissza?

Nem tudom, az e-mailben érkezett indoklásban ilyenről nem írnak. Ezek a szövegek olyanok, hogy kicsit megdicsérnek, kicsit kritizálnak, és végére odaírják, hogy elutasítottak. Ezek alapján éppen be is vehetnék fejlesztésbe, mert ott éppen annak a munkának kellene folynia, hogy a gyengébb lábon álló részeket átgondoljuk.

Régóta próbáljuk jelezni feléjük, hogy nincs rendben az, hogy van egy egyablakos rendszer, amiben nem cserélődnek mondjuk évente a tagok, hanem csak akkor, amikor valakinek elmegy a kedve, vagy feláll, hogy elmenjen egy filmet forgatni, amit az a bizottság szavazott meg neki, amelynek ő maga is tagja. A nyilvánvaló összeférhetetlenségen túl azért is fontos a tagcsere, hogy lehetőség legyen arra, hogy másik zsűri előtt is megméretthessen egy filmterv.

Hogyan zajlott a premier a Montreáli Filmfesztiválon?

Kifejezetten érdeklődőek voltak, nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Elkezdtek beszélni, elmesélték a saját történeteiket. Ami a legjobban szíven ütött, hogy volt egy lány, aki azt mondta, hogy azért érezte feszélyezve magát Péter történetétől, mert annak idején ő is sok mindent pontosan ugyanúgy csinált, és magára ismert benne. És ettől görcsbe szorult a gyomra.

Fotók: Mayer Bernadette / Vertigo