Papp Gábor Zsigmond először öt éve, egy kiállításon találkozott ügynökök számára készített oktatófilmmel. „1999-ben ÁHV-kiállítást tartottak a Történeti Hivatalban. Itt láttam először ügynökfilmet, egy titkos házkutatást bemutatót, illetve a tárgyi postaládák telepítéséről szólót. Teljesen ledöbbentem, és kutatni kezdtem, hogy vajon mennyi ilyen film maradt fenn. Évekig tartott, míg megtaláltuk a teljes archívumot.”

A közel 300 filmes gyűjtemény igen változatos képet mutatott, mind a tartalom, mind az időtartam tekintetében. Készült ötperces és másfél órás film is, mindegyik filmre forgott. „A 60-as 70-es éveket, tehát a Kádár-korszakot sajátosan megörökítő filmek jól mutatják a rendszer paranoiáját. A 80-as években készült filmek már annyira nem érdekesek. Ekkorra lazult a diktatúra és a stílus is közelebb áll a maihoz, ezek közül nem is választottunk.”

Papp végül 12 filmet választott ki, melyeket tematikailag négy csoportra osztott. A filmek egy részéhez eredetileg nem készült narráció, ezeket a rendező vendégszövegekkel pótolta, melyek belügyi dokumentumokból illetve a Rendőrtiszti Főiskola egykori jegyzeteiből származnak. A narrátori teendőket Kulka János és Rátóti Zoltán végezték el.

A filmek stílusa is igen különböző. Az ismeretterjesztő hangvétel mellett készültek játékfilmek is, megírt dialógusokkal és kidolgozott jelenetekkel. „A szerepeket gyakran ismert színészek játsszák, majd kiderül, hogy kik.”

A filmeket a Belügy saját stúdiójában, saját munkatársakkal készítette el, de mivel stáblista egyiken sem található nem lehet kideríteni, hogy kik rendezték vagy fényképezték azokat. A laboratóriumi munkálatokat is külön laborban végezték, így a filmek még véletlenül sem kerülhettek ki onnan. „Csak a színészekről lehet tudni biztosat, akiket fölismer az ember.”

„A témák a legkülönfélébbek lehetnek. Egyik nagy csoport például a titkos házkutatás. Ilyenkor rendszerint az történt, hogy tüdőszűrés közben a levetett ruha zsebéből elvitték a kulcsokat, lemásolták, majd amikor a célszemély nem tartózkodott otthon, észrevétlenül átkutatták a lakást. Ezzel szemben létezik a nyílt házkutatás is, amikor mindent szétszórnak és otthagyják az egészet.”

Az ügynök élete - Női motozás
Papp szerint a film kapcsán a reakciók igen széles skálán mozoghatnak, könnyen előfordulhat, hogy balhé is lesz belőle. „Azt tervezzük, hogy a film moziban is menni fog, és jövőre szeretnénk megjelentetni VHS-en és DVD-n, de természetesen a tv-t is megkeressük. 4 részes a film, egyenként 23-24 perces, így akár részenként is be lehetne mutatni. Ez az egész ügynök kérdés 15 éve megemésztetlen. A politikusok se lenyelni, se kiköpni nem tudják, és ez nem fog változni, amíg az igazság ismertté nem válik, hogy pontosan hogy zajlott. Ez egy örök tabu, még azok sem tudják, akiket megfigyeltek, a mostani tizen-huszonévesek pedig leginkább viccnek fogják tekinteni. Ez egy tragikus dolog, de mai szemmel leginkább egy kabarétréfára emlékeztet. Primitív és nevetséges, az egész korszak paranoiája benne van. Hihetetlen, hogy ennyi pénzt és energiát, ekkora apparátust áldoztak ezekre a többségében teljesen semmitmondó ügyekre.”

„Lehallgatás persze ma is van. Elismerem, hogy bizonyos fokig szükség is van rá, hiszen valahogy el kell kapni a Whiskys Rablót meg az olajszőkítőket. Ez egy bevált titkosszolgálati módszer, remélhetőleg politikai célokra már nem használják.”

Papp Gábor Zsigmond nem tartja kizártnak, hogy filmje külföldön is érdeklődésre tarthat számot. „Nem tudni a környező országokban maradtak-e fenn ilyen filmek. Mi találtunk NDK-s és szovjet anyagokat is.” Elsődleges eredményként a rendező az anyag kutathatóvá válását jelölte meg, azt, hogy a korszakkal foglalkozó történészek hozzáférhetnek. „Szeptember végén – október elején tervezzünk egy nagy bemutatót, aztán meglátjuk mi lesz.”

Volt egy filmstúdió az Izabella utcában, amelyről csak kevesen hallhattak. Kezdetben Rendőrfilm, a 60-as évektől pedig BM Filmstúdió néven működött. Itt harminc év alatt közel 300 belügyi oktatófilm készült. A rendőri állomány továbbképzését szolgáló filmek többsége a hagyományos rendőri munka mozzanatait mutatta be: a közlekedési bírságolást, igazoltatást, vagy egy betörés utáni helyszínelést. De nem ezek miatt volt ismeretlen a stúdió működése. Sokkal inkább azért, mert itt készültek azok a filmek is, amelyek az állambiztonsági szakemberek; a lehallgatók, figyelők, tartótisztek képzését szolgálták. A szigorúan titkos minősítésű filmeket a Rendőrtiszti Főiskola hallgatóin kívül kevesen láthatták, még a mozigépésznek is el kellett hagyni a gépházat vetítés alatt.

A belügyi stúdió önálló műhely volt, a filmkészítés minden fázisát belső munkatársak végezték: a forgatókönyvírást, a laborálást, a vágást és az utószinkront is. Az itt gyártott filmek tudományos alapossággal mutatták be a szakszerű házkutatás, megfigyelés, lehallgatás és ügynökbeszervezés fogásait.

1. Rész: Hová helyezzük a poloskát?
2. Rész: Bevezetés a házkutatásba
3. Rész: A beszervezés fő szabályai
4. Rész: A hatékony hálózati munka

Narrátor: Kulka János, Rátóti Zoltán  Zene: Molnár Szabolcs  Vágó: Nagy Szilárd  Operatőr: Dobóczy Balázs  Forgatókönyv: Tamási Miklós  Rendező: Papp Gábor Zsigmond  2004  90p