A mozgókép több mint egy évszázados története műfajok, stílusok és alkotók elképesztő sokaságát rejti, ezért elismerésre méltó, komoly feladatra vállalkozik az, aki mindezt egyetlen, átfogó munkában akarja feldolgozni. Egy ilyen vállalkozás eredménye általában az enciklopédiák vastagságával veteksző, nehezen olvasható behemót lesz, ami nagyjából annyira élvezetes, mint amennyire kényelmes volt előtte hazacipelni a boltból vagy a könyvtárból. Ehhez képest Kránicz Bence és Lichter Péter Kalandos filmtörténet – Szerzők, műfajok és irányzatok című kötete nem csupán a barátságos, zsebkönyv-kiszerelésével kellemes meglepetés, hanem mert úgy vezet végig a filmtörténeten, hogy közben hanyagolja az akadémikus nyelvezetet, és helyette könnyed stílusban, progresszívan áll hozzá a témához.

Ingmar Bergman / Fotó: Europress

A Kalandos filmtörténet hálózati szemléletet képvisel, arra biztat, hogy az egyetemes filmkultúráról elsősorban összefüggésekben gondolkodjunk. ,,Az összefüggések megmutatásával azt a saját élményünket szeretnénk megosztani olvasóinkkal, hogy amikor egy filmet nézünk, soha nem csak egy filmet nézünk" – írja a két szerző a bevezetőben. A fent említett kapcsolatok könnyebb megértésére szolgálnak a margón elhelyezett tárgymutatók, amik arra késztetik az olvasót, hogy rögtön tovább ugorjon az őt érdeklő témára. Szerencsére nem teszik ezt kötelezővé, a könyv a hagyományos módon is jól olvasható.

Önállóan is megállják a helyüket a kerek, a lényeget remekül megragadó fejezetek, amik hatalmas filmszeretetről árulkodnak. Egészen meglepő szempontból képesek láttatni olyan alkotásokat is, amikről az ember már azt hiszi, hogy jól ismeri őket. Érdekes volt megtudni, miért áll közelebb a Blair Witch Project a Dogma 95 mozgalomhoz, mint a found footage műfajhoz, hogy melyik kisérleti szexfilm hasonlít leginkább Bergman stílusához és hogy miért nincs Isten a Kengyelfutó Gyalogkakukk és a Prérifarkas világában. Gyakran kívántam azt olvasás közben, hogy a szerzők bár túllépték volna néha a szigorúan két oldalas terjedelmet, amit egy-egy témának szenteltek.

Ágnès Varda / Fotó: Variety

Az irányzatokat és alkotókat nagyjából időrendi sorrendben vonultatják fel, emiatt üditően eklektikus az összkép, például biztos, hogy nincs még egy könyv, ahol az exploitationt Agnès Varda életműve követi. A szerzőpáros bátran felvállalja, hogy személyes ízlésük szerint döntötték el, mely alkotók és filmek a hangsúlyosak számukra. Nyilván biztos lesz olyan olvasó, akinél minimum erős homlokráncolást idéz elő, hogy hiába keresi Federico Fellini vagy Francis Ford Coppola önálló fejezetét, magyar filmes szempontból pedig a Jancsó Miklósnak vagy Tarr Bélának szentelt egy-egy bekezdés tűnhet kevésnek. De ugyanennek a szubjektív szemléletnek köszönhető az, hogy végre megérdemelt figyelmet kapnak olyan kevésbé ismert alkotók is, mint Jan Švankmajer animációs művész vagy Maya Deren avantgárd filmrendező.

A Kalandos filmtörténet-ben az a legjobb, hogy a filmművészet iránt csak alapszinten érdeklődő olvasónak és a rutinos filmőrültnek is bátran a kezébe lehet adni. Remek bevezető a nemzetközi filmművészet szerteágazó világába, és amellett, hogy nem okoz maradandó károsodást, amikor a legfelső polcról az ember fejére pottyan, igényességben és szakmai tudásban sem marad el robusztusabb társaitól.

Kránicz Bence és Lichter Péter: Kalandos filmtörténet - Szerzők, műfajok és irányzatok

Scolar Kiadó
312 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635090419
Nyelv: Magyar
Kiadás éve: 2019

A kötet a Scolar Kiadó oldalán megvásárolható. 

Borító: Kránicz Bence és Lichter Péter (Fotó: Markó Luca)