Az Ál(l)omás főbb szerepeit Hámori Gabriella, Lázár Kati és Máté Gábor alakítják. “Mindannyiukat már régebbről ismertem, így abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy barátaimat kérhettem fel, segítsenek a film létrehozásában. Az a tapasztalatom, hogy egy rövidfilm, akkor tud igazán működni, ha az embernek sikerül úgy összerakni a stábot, hogy az ne csak egy anyagi kötődés legyen. Lévén az elég szerény kereteket biztosít. Szóval mindenki sok energiát mozgósít, barátságból, szeretetből, de ez sokszor kifejezetten jót tesz a végterméknek.” - fogalmazott Vékes Csaba rendező. Az alkotás operatőre Petrik András, jelmeztervezője Pirityi Emese, zeneszerzője Darvas Ferenc, vágója pedig Haragonics Sára volt.
Hámori Gabriella és Lázár Kati
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megfilmesítésére?
Vékes Csaba: A történet egy jelentős része megtörtént velem, ezt a élményt akartam kiírni magamból. Természetesen nem pont így történt, ahogy aztán filmre vittük, de az igazság az, hogy, a valóság talán szürreálisabb is volt, mint, amit vászonra vittünk. Például ha a Máté Gábor által alakított karaktert úgy mutattam volna meg, ahogy azt átéltem, mindenki azt mondta volna, hogy ilyen nincs.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
V. Cs.: Nagyon fontos nekem ez a történet, így maga a tény, hogy én ezt egy profi stábbal megvalósíthattam, elképesztő élmény volt. Három kő kemény nap, rengeteg munkával, de azzal a tudattal, hogy most valami olyanon dolgozik mindenki, ami számomra fontos. Alázattal, tisztelettel. Ez jó, erre jó visszaemlékezni.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
V. Cs.: Nem mondom, hogy nem volt, mert végtelen mennyiségű nehézséggel küzdöttünk. A buszmegálló, amit lefoglaltunk a forgatáshoz, például átépítés alá került, mikor odaért a stáb. Tudtuk, hogy két óránk van, slussz passz. Ráadásul amikor beálltunk az első felvételhez, a tessék előtt két másodperccel megérkezett egy betonkeverő, és szinte leöntötte a csivavát, aki nagyban készült a szerepére. De robbant le autó, volt gond az árammal, illetve én akkor Zalaegerszegen próbáltam épp egy darabban, szóval a forgatást megelőző nap még Julius Caesarként gyakoroltam a mesterségem, ahelyett, hogy a filmre tudtam volna összpontosítani. Ezek az adott pillanatban rossznak tűntek, most viszont kifejezetten mulatságosnak tűnik.
Filmhu: Kinek szánjátok elsősorban a filmet?
V. Cs.: Ez egy rövid kis groteszk szösszenet, a bürokrácia világából. Ha egy kisfilmnek lehet célközönsége, akkor azok az emberek, akik ezt a műfajt szeretik.
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a filmből?
V. Cs.: “Mindig annak rosszabb, aki az állomáson marad.” - Ez a mondat kezdte az egész filmet felépíteni.
Filmhu: Mi fog meg a kisfilm műfajában?
V. Cs.: Imádom. Frappánsnak, kreatívnak tartom. Sajnálom, hogy nincs igazán tere, piaca. Leszámítva a szemléket, amikből évente egy-egy van csak.
Máté Gábor
Filmhu: Az Állomás egy abszurd, a bürokrácia szabályai miatt kialakult helyzetről (is) szól. Neked van kedvenc abszurd stílusban dolgozó alkotód? Esetleg kedvenc műved?
V. Cs.: Mrozek mániás voltam. Biztos, hogy bármit írok, ő mélyen (vagy nem olyan mélyen) ott mocorog bennem. Egyszer majdnem találkoztam vele, de végül elkerültük egymást. Főleg én őt. De lehet, hogy jobb is, mert ott álltam volna előtte, és nem tudtam volna egy normális mondatot kinyögni, most pedig verném a fejem a földbe.
Filmhu: A filmed épp a napokban versenyez a montreali fesztiválon. Hol voltál amikor megtudtad, hogy bejutott a filmed?
V. Cs.: A konyhában. Késő este volt. Nem is tudom mit keres az ember olyan későn a konyhában. Nem számítottam ilyen örömre, főleg úgy, hogy ezt megelőzően csak az elutasítás volt az osztályrészem. Nem is hittem el, mikor olvastam. Feleségemnek is el kellett olvasnia, hogy tényelg azt írják-e, hogy beválogatták. De, hogy ő mit keresett olyan későn a konyhában, azt végképp nem tudom.
Filmhu: Te is elkísérted a filmed a fesztiválra. Mi volt a legerősebb élményed ez alatt a pár nap alatt?
V. Cs.: Montreal nagyon jó hely. Szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, pont akkor, amikor a filmemet adják a fesztiválon. Az igazság az, hogy két vetítése van a filmemnek, az elsőn még nem voltam jelen, a második pedig a következő nap lesz. Nyilván nagyon izgatottan várom, hogy milyen lesz a fogadtatás, hányan lesznek. Sok filmet amúgy nem láttam. Ma este fogom megnézni a Félvilágot, drukkolok neki. És nagyon klassz bringázni a városban, főleg ilyen szép időben.
Hámori Gabriella, Lázár Kati és Friedenthal Zoltán
Filmhu: A Blue Duck forgatókönyvíró műhely egyik alapítója és tagja vagy. Az Állomás című kisfilm forgatókönyvének létrehozásában mennyire vette részt a csapat többi tagja?
V. Cs.: Elmondták róla a véleményüket. Ezt a könyvet 2010-ben írtam, szóval, hogy ez konkrétan hogyan történt, arra már nem is emlékszem. Szegény sokáig porosodott mire lehetőségem lett elkészíteni. De a forgatás alatt is sokat segítettek a többiek.,Petrik Andris az operatőröm volt, Odegnál Robi és Gönye Laci a forgatáson voltak a jobb-bal kezeim. Valcz Péter a szervezésben vette ki a részét, Szirmai Melinda szinkronizál benne, Fekete Fruzsi az angol feliratot készítette, szóval bőven benne volt mindenki.
Filmhu: Hogyan képzelhetjük el a Blue Duck munkáját gyakorlati szempontból?
V. Cs.: Nyolcan vagyunk, ez sok. Minden munkát többen csinálunk, de nem mindenki, ketten-hárman vesznek el egy projektben szorosabban, a többiek függetlenek maradnak, így nagyon jó meglátásaik tudnak lenni, mert nem szeretnek bele abba, amit csinálunk. Szigorúak és szó kimondóak vagyunk. De minden projektnek egyetlen felelőse van, és minden döntés az övé. A következményeket is ő viseli. Persze nagyon más egy kisfilm, egy nagyfilm vagy egy színdarab létrehozása.
Filmhu: Színházi rendezőként is dolgozol. Mit szeretsz jobban a színházban és mit a filmben?
V. Cs.: A színházban a próbafolyamat a lényeg, a társasággal való másfél, két hónap társasággal, hogy nap, mint nap közösen agyalunk valamin. Hullámvölgyek és hegyek tarkítják ezt a folyamatot. Ennek ellenére mégis spontán tud maradni, mert ha elkészül, akkor sem készül el igazán, hiszen estéről estére változtathatsz rajta. A filmezés egészen más. A forgatás legtöbbször átállásokból és világítás korrekciókból áll. Aztán, ami elkészül, ott lesz mindig, úgy, ahogy egyszer “leámenezted”. Persze mindent újra lehet vágni, forgatni, de ez nem jellemző, és előbb-utóbb úgyis meg kell állapodni. Nagy filmet még nem rendeztem, ezért az is különbség, hogy a forgatási élményeim rövidek, de tömények, 2-3 nap kontra két hónap. Mindkettőt imádom.
Filmhu: Ha nem lennének anyagi korlátok, milyen lenne álmaid filmje?
V. Cs.: Kaotikus. Mindent belerakék, mert megtehetem. Viccelek. Nem tudom mi az, hogy álmaim filmje. Most van két történet, ami nagyon foglalkoztat, ezért éppen most azok álmaim filmjei, nagyon boldog lennék, ha megvalósíthatnám őket. Aztán jönnek majd új történetek, új álmok.
Filmhu: Mik a következő terveid?
V. Cs.: Van két kisfilm tervem, amit nagyon szeretek, örülnék, ha leforgathatnám őket, és van két nagyjátékfilm tervem, amit szeretnék jól megírni, és hát... előbb-utóbb nem lenne rossz megcsinálni azokat sem. Ha nem csak magamra gondolok, akkor nagyon jó lenne, ha Blue Duck Arts-nak több kezdeményezése is r.é.v.-be érne. Tervezem, hogy ezért megteszek, amit tudok. Hogy ez mire lesz elég? Valamire biztos.
(lead kép: A BlueDuck Facebook oldaláról / Sebestyén Gábor)
