A film producere Schneider Ákos (AZT-Media), co-producer Romwalter Judit (Sparks). A főbb szerepeket Keresztes Tamás, Györgyi Anna, Varga Tamás, Kárpáti Liza és Rajner Dániel alakítják. A látványvilág kialakításában Győri Tibor képregény-rajzoló, Kováts Gábor díszlettervező és Pirityi Emese jelmeztervező voltak a rendezező alkotótársai. A filmoperatőre Kiss Gravi András, vágója Gotthárdi Balázs.
A rendező és a főszereplő a forgatáson (fotó: Csüllög Eszter)
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megírására és megfilmesítésére?
Odegnál Róbert: Néhány éve otthagytam a kis grafikai céget, ahol már régóta dolgoztam, és hirtelen főállású tanár lettem egy művészeti iskolában. Elég drasztikus váltás volt, nem is volt könnyű megszoknom, hogy nem egész nap a számítógép előtt ülök, hanem gyerekekkel foglalkozom. Az állami iskolák szigorúbb rendszerét sem volt könnyű elfogadnom, valamint azt, hogy a nap végére úgy elfáradtam, hogy a saját rajzaimra, képregényemre már nem volt energiám. Ezt a kezdeti időszakot próbáltam kicsit belecsempészni a Noiréba. Illetve hallottam, olvastam pár történetet ijesztően erőszakos gyerekekről, bekamerázott iskolákról, megfenyegetett tanárokról, és próbáltam elképzelni, hogy mi lett volna, ha én is egy ilyen iskolában kezdek. Ez az elképzelt közeg jelenik meg a filmben.
Keresztes Tamás felvétel közben (fotó: Gáspár György)
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a film elkészítése alatt?
O. R.: Végre lehetett nagyobbat álmodni, hiszen az MTVA pályázatán nyertünk pénzt a filmre Schneider Ákos producer cégével, az AZT-Media-val közösen. Ráadásul Romwalter Judit és a Sparks ismét beszállt co-producerként ebbe a filmbe is A hívó után. Ez azt jelentette, hogy Kiss Gravi András operatőr barátommal nem kellett spórolnunk se a világításon, se a látványon. Kováts Gábor barátommal építhettünk néhány film-noiros díszletet, nagyon szép jelmezek készültek Pirityi Emese jóvoltából, és nagyon jó színészekkel és nagyszámú statisztériával dolgozhattunk együtt – utóbbit Steinhauser Andreának kell megköszönjük, aki a castingot vezette. Sikerült megnyerni a szerepre Keresztes Tamást, akiben megvan az a fajta sebezhetőség, ugyanakkor a klasszikus hősökre jellemző vagányság, amitől életre kelt a karakter. Vagyis tényleg úgy éreztem, hogy ez már egy komoly film, ahol el lehet merülni abban a világban, amit elképzeltem, és mindezt viszonylag kevés kompromisszummal. Nagyon nagy élmény volt, amikor az iskola udvarán éjszaka összeraktuk a házfal-díszleteket, bekerültek a lámpák az általunk épített autóba, besétáltak a színészek kalapban, ballonkabátban, begomolygott a működ, és elkezdődött a jelenet. Tényleg úgy éreztem, hogy ott vagyunk egy éjszakai sikátorban valahol a negyvenes években.
Nézd meg a film teaserét!
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a film elkészítése alatt?
O. R.: Különösebben nem volt ilyen, hiszen ezt tényleg kivételes lehetőségnek fogtam fel, vagyis egyszerűen minden részét imádtam. Kicsit tartottunk az esőtől vagy a hótól, mert volt egy egész forgatási napunk az iskola udvarán januárban, de hatalmas szerencsénk volt: végig zuhogott a havas eső. Illett a film komor, noiros hangulatához, és mivel folyamatosan esett, nem volt gond a jelenetek folytonosságával.
Filmhu: Kiknek szánod elsősorban a Noirét?
O. R.: Remélem nincs speciális célközönsége a filmnek, és még jobban remélem, hogy érthető lesz mindenki számára, hiszen minden trükk, effekt és külsőség csak a történetet szolgálja. Ezt próbáltuk végig szem előtt tartani, úgyhogy jó pár változata született a forgatókönyvnek, és volt, hogy rám szóltak az íróbarátaim, vagy Ákos, a producer, hogy kezdek elveszni a külsőségekben.
(fotó: Csüllög Eszter)
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a filmből?
O. R.: „Ilona, az iskolapszichológus, kolibri a varjak között. De a fajok között nincs átjárás.”
Filmhu: A hívó című filmed kapcsán, amely először képregényben öltött testet, azt nyilatkoztad nekünk, hogy trilógiában gondolkodsz, ráadásul az az alkotásod is film noir stílusban készült. A Noirét tekinthetjük folytatásnak, második résznek?
O. R.: Én nem így gondolok rá. A Noirét végig próbáltam reálisabb közegben tartani, annak ellenére, hogy nem egy valóságos magyar iskolát mutat be. A hívó pedig egy alternatív, jövőbeli Magyarországon játszódik, úgyhogy ott teljesen elengedhettem a fantáziámat. Vagyis kissé más a két világ, de mindkettőben megjelenik a sötét, komor hangulat, és a látomásoknak is fontos szerepe van. Úgy látszik, ezektől egyelőre nem tudok elszakadni, valahogy mindig ide lyukadok ki végül.
Győri Tibor képregényterve a filmhez
Filmhu: Mi vonz a film noir stílusában? Van esetleg ilyen stílusban készült klasszikus kedvenc filmed?
O. R.: Ami a legnagyobb érték szerintem a noir filmekben, hogy a végén felemás érzésekkel áll fel a néző a székből. Semmi sem teljesen egyértelmű, sem a karakterek, sem a győzelmeik. Soha nincs teljes, totális győzelem vagy vereség. Kis, fájdalmas győzelmek vannak, általában a veszteség érzésével. Számomra ez tükrözi a való életet.
Nagyon sok noir filmet néztem egy időben, és nyilván nem mindegyik remekmű, de azért akad pár igazi gyöngyszem, ami nagy hatással volt rám. Nagy kedvencem az Alkony sugárút. Emlékszem, annyira nem voltam tájékozott a témában, hogy első nézésre nagyon meglepődtem, hogy nem az a nyomozós, gengszteres történet, amire számítottam film noir címszó alatt. De a film végére éreztem, hogy valóban remekművet láttam. Egyszerűen annyira mesterien van előadva, hogy soha nem érzem avíttnak akárhányadik megnézésre sem, és teljesen átélhető és átérezhető még ennyi év távlatából is. Nagyon bátor film Hollywoodról és a szórakoztatóiparról, hamis hangok nélkül. A Noiré megírása közben is megnéztem, elsősorban a belső monológok használata miatt. Másik nagy kedvencem, csak hogy egy klasszikus Bogart-filmet is említsek, a Magas Sierra. Szintén nem nyomozós film, és ennek sincs boldog vége, mégis benne van az a bizonyos felemás győzelem. Mindkét film jó példa arra, hogy sosem az izgalmas jelenetektől lesz maradandó egy történet, hanem az izgalmas karakterektől és az átélhető emberi sorsoktól.
Az elmaradhatatlan füst (fotó: Csüllög Eszter)
Filmhu: Gyakran dolgozol animációs filmekben is. Miért gondolkodtál most mégis élőszereplős alkotásban?
O. R.: Mikor képregényt rajzolok, vagy forgatókönyvet írok, mindig valódi filmben képzelem el a megvalósításukat. Már gyerekkoromban is inkább a filmek, vagy könyvek inspiráltak a történeteim megírására, és sohasem a képregények, vagy animációs filmek. Rajzoltam is pár Zs-kategóriás Conan-, meg lövöldözős-karatézós Chuck Norris-szerű történetet. Remélem azóta sikerült eltávolodnom ettől az iránytól, bár például az eredeti, Robert E. Howard által írt Conan-történeteket a mai napig nagyon jónak tartom. Minden lapon átüt a szuggesztív és (sajnos) erősen depressziós személyisége.
Györgyi Anna (fotó: Csüllög Eszter)
Filmhu: Ha nem lennének anyagi korlátok, milyen lenne álmaid filmje?
O. R.: Nekem örök kedvencem a régi Star Wars-trilógia. Abban a másfél évben, amikor A hívóhoz gyártottam a trükköket, próbáltam beszerezni mindenféle anyagot a Star Wars készítéséről, mert egyszerűen a mai napig lenyűgöz, ahogyan létrehozott egy hiteles, sohasem volt világot pusztán díszletek, jelmezek, makettek és trükkök által. A Noiréhoz is többek között ezért szerettem volna legyártani néhány díszletet, mert nagyon tetszett, hogy valódi hátterek előtt forgathatunk. Vagyis szeretnék egy olyan történetet rendezni, amiben a tartalom és a forma egysége is hasonlóan nagyszerűen megvalósul, és létrejön egy egyedi világ. Ha jó a történet, teljesen mindegy lenne, hogy ez egy krimi, sci-fi, horror vagy akár egy Conan-féle fantasy.
Nézd meg A hívót!
Filmhu: Mivel foglalkozol, amikor éppen nem filmet készítesz?
O. R.: A tanításon kívül gyakran rajzolok storyboardokat és látványterveket reklámfilmekhez, ami nagyon jó gyakorlás a rendezéshez, ráadásul kicsit megismerhetem más rendezők gondolkodását is, ami szintén nagyon hasznos. Ha nagyon sok időm van, festek pár képet, amiket nagyjából senkinek sem mutatok meg, és így nincs bennem megfelelési kényszer. Illetve régóta tagja vagyok egy forgatókönyvíró műhelynek, a Blue Duck Arts-nak, és ott többek között egymás írásait is elemezzük, vagy megrendelésre készülő projekteken dolgozunk. A sok ülő munka mellett pedig fontos a sportolás is számomra, mert nagyon le tudok fáradni, ha nem mozgok.
Werkfotó (Gáspár György)
Filmhu: Van már valamilyen új filmterved, amit szeretnél megcsinálni?
O. R.: Írótársammal, Horváth Áronnal nagyon szeretnénk folytatni valamilyen formában A hívó című kisjátékfilmünket. Elsősorban Amerikából kaptunk kedvező kritikákat, miután megnyertünk néhány sci-fi filmfesztivált (Los Angeles Shriekfest, Phoenix Film Festival - szerk). Többen kíváncsiak lennének egy, A hívó univerzumában játszódó hosszabb alkotásra, és az alternatív Magyarország világát is izgalmasnak találták. A tervezett filmünk formája és a hossza elsősorban az anyagi forrásoktól függ, amiket most próbálunk összeszedni. Egyelőre kis költségvetésben gondolkodunk, ami persze nem menne a minőség rovására.
