A nézők azonban egyre kevesebben vannak, és bizonyos riasztó jelek is mutatkoznak ezen a téren. A felmérések szerint 300ezer hetente 2-szer moziba járó magyar honfitársunk van, ezen felül pedig 400ezren látogatnak el havonta 2 alkalommal filmszínházba. A többi néző alkalmi fogyasztónak tekinthető. Az egy évben eladott 15 millió jegy új mozinézők nélkül már nem emelkedhet. Új nézőket pedig - a nemzetközi tapasztalatokkal egybevágóan egyre többen így látják – csupán a magyar szórakoztató film hozhat a mozikba. Szintén figyelmeztető jel, hogy magyar nézők “idősek”, a fiatalos filmeket nehéz eladni. A Pókember itthoni nézői átlagosan 26(!) évesek voltak, miközben a megcélzott korosztály jóval fiatalabb. Kálmán szerint ennek az lehet az egyik oka, hogy a fiatalok a szórakoztatóipar más területeiről is válogathatnak, és sok esetben nem a mozit részesítik előnyben.
A bevételek területén 2003-ban a home entertainment (videó, DVD) már megelőzi a mozikat. Igaz ugyan, hogy a jegyárak növekedésével nőtt a moziipar bevétele is, de további áremelés már nem lehetséges, így további bevétel-növekedés sem. Kármán szerint megfordíthatatlan folyamatnak tűnik az az ízléspolarizáció is, amelynek mentén az éves jegybevételek 50%-a a 20 legnépszerűbb filmből születik. Emellett az országban üzemelő 360 moziból a 30 multiplex szerzi meg az összes jegybevétel 92%-át.
A forgalmazó a jegybevétel átlagosan 43%-át kapja meg (a többi a mozié). Ennek az összegnek általában a felét költik forgalmazási költségekre, 30% a produceré, és kb. 20%-os haszonnal számolhatnak.
Hányan néznek magyar filmet?
(A visszaesés okai)
 |
| Bacsó Péter |
A visszaesés okát többen abban látják, hogy tavaly a Valami Amerika kimagasló és a Hídember magas nézőszámot ért el, idén pedig nem volt ilyen jellegű közönségsiker. Kálmán András arra is felhívta a figyelmet, hogy miután a magyar film az utóbbi években sokat veszített presztízséből, veszélyes lenne közönségfilmként tálalni olyan alkotásokat, melyek igazából nem arathatnak nagy sikert a nézőknél. Ez csak további csalódásokat idézhet elő.
Petróczy Sándor, a Mozisok Országos Szövetségének elnöke hozzátette, hogy Európában nálunk a legmagasabb az amerikai filmek nézettségi aránya, ugyanakkor ezen belül is sokféle nézettség van. Például Woody Allenre sem jönnek többen a moziba, mint a magyar filmekre.
 |
| Port Ferenc |
(A Budapest Film által 2003-ban forgalmazott 9 magyar játékfilm elért nézőszáma.)
Prukner Pál, a Budapest Film munkatársa a nézettségi mutatókhoz hozzáfűzte, hogy egyelőre csupán szeptember végi adatok állnak rendelkezésre. Két, várhatóan sikeres magyar film is moziba kerül még az idén. November 20-án Antal Nimród Kontrollja, valamint decemberben Sas Tamás új rendezése, az
Apám beájulna. 2004-ben pedig a magyar filmek nézettsége várhatóan ismét jelentősen emelkedni fog.
Bakonyi Vera, a Filmterjesztési Szakkollégium vezetője elmondta, hogy az MMK, látogatottsági pályázatában a sikerfilmeket 80-100 ezres nézőszámnál gondolja el. Sok magyar film esetében azonban már 20-30 ezer néző is sikernek számít. A filmterjesztés területén a kollégium idén 660 millió forinttal gazdálkodott, melyből 22 magyar film kapott forgalmazói támogatást. Nagyban segíthet a helyzeten az art mozik műszaki fejlesztésére kiírt pályázat is, ahol 29 (ebből 17 vidéki) mozi kapott támogatást. A vetítési körülmények javítása a látogatottságra is jótékony hatással lehet. Bakonyi hangsúlyozta, hogy az adatok is azt mutatják: nem a támogatási struktúra az oka, hogy kevesen néznek magyar filmeket.
Filmtörvény – filmterjesztés
Port Ferenc a születőben lévő filmtörvény forgalmazásra vonatkozó részeit is ismertette. Mint elmondta, a törvénytervezet hamarosan kormány elé kerülő legfrissebb változata a Filmszakmai Kerekasztal javaslataival összhangban van. Benne van a normatív és szelektív támogatás rendszere, korrekt definíciókkal dolgozik, fontos előrelépés a cégregisztráció és a korhatár-besorolás kérdéseinek jogi tisztázása.
A területek között, valamint az egyes területeken belül az állami támogatás elosztási arányait a tervezet nem szabályozza, hanem szakmai ügynek tekinti.
Vidéki filmsikerek
Petróczy Sándor a magyar filmek látogatottsága kapcsán kiemelte, hogy bizonyos filmek esetében a vidéki forgalmazás több nézőt hozott, mint a budapesti. A vidéki, hagyományos mozik ugyanis alacsonyabb helyáron kínálják a filmeket, valamint sok esetben jobban utánamennek a nézőknek. Így például a Kanyaron túl promócióját összekötötték az iskolákat megcélzó drogmegelőzési programmal.
Bakonyi Vera szerint a vidéki sikereket az is segítette, hogy bizonyos alkotók filmjükkel körbeutazták az országot. Fontos lenne tehát, hogy a rendezők, producerek a film utóéletével többet foglalkozzanak.
Állami vs. magánrizikó
Sándor Pál vetette fel azt a problémát, hogy vajon a nagyrészt közpénzekből készített filmeket mindenképpen be kell-e mutatni a mozikban. Utalt egyúttal Szabó Ildikó Chaco Rom című filmjére, mely 700 milliós költségvetésből készült, ugyanakkor a film megtekintése után sem a Budapest Film, sem az InterCom nem vállalta a forgalmazást. (Sípos Kornél, a film producere kérdésünkre elmondta, hogy a forgalmazóknak nem tetszett a film, ez az oka, hogy nem vállalták a bemutatást. Kálomista Gábor producer azonban segítséget ígért nekik, és januártól valószínűleg ő maga fogja a filmet forgalmazni.)
Sipos Áron az olasz helyzetet ismertette, miszerint az évi 130 filmből több mint 80 nem talál magának forgalmazót. Ezt Sipos szerint lehet állami áldozatnak, vagy luxusnak is nevezni. Olaszországban azonban a kereskedelmi tévéket is kötelezik arra, hogy beszálljanak a filmgyártásba. A televízióknak itt saját produceri hálózata működik.
Bacsó Péter szerint Magyarországon sem lehet kötelezni a forgalmazókat, hogy mindenáron vállalják a filmek bemutatását. A nézőkkel szemben sem lenne tisztességes ez az eljárás. A rendező szerint a magyar filmek népszerűtlenségének kapcsán a kritika felelősségét éppúgy számon kell kérni, mint azt, hogy ezen a vitán csupán néhány filmrendező (Tímár, Szomjas, Sándor Pál, Bacsó) vesz részt, miközben a magyar film életben maradása a téma.
A kritika Bacsó szerint sokszor sikertelen, jelentéktelen filmekkel foglalkozik inkább, melyek a közönség előtt megbuknak. Ugyanakkor szükség lenne arra, hogy a nézői sikert aratott filmeket alaposabban elemezzék. A filmesek részéről pedig tudatosabb utómunka kívánatos. A Filmszemle miatti hajrában sokszor nincs idő a vágást színvonalasan elvégezni. Bacsó szerint a magyar filmek gyakran hosszabbak, mint az indokolt volna, nem kezdődnek karakteren, kellően feszesen, és a befejezés is túlságosan elnyújtott.
Báron György egyetértett azzal, hogy a magyar közönségfilm elemzése nem történt meg. Egy, a kritika szerepéről szóló tanácskozást javasolt a közeljövőben, valamint egy pályázat kiírását közönségfilmről szóló tanulmányokra.
A forgalmazó, mint producer?
A tanácskozás során többször felmerült az a kérdés is, hogy ha a forgalmazó hasznot remél egy magyar filmtől, miért nem száll be anyagilag már a film indulásánál.
Port Ferenc úgy látja, hogy amíg egy 20 ezres nézőszámot elért magyar film esetében 4 millió forint hasznon osztozik a producer és a forgalmazó, addig a gyártásba fektethető kockázati tőkéhez nincs anyagi forrás. Azt viszont nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egyes forgalmazók producerként is megjelennek majd a jövőben.
Egyelőre a forgalmazás sokszereplős, versenyhelyzetben lévő állapota is szerencsésnek mondható, és ilyen viszonyok között néhány filmre már előre, a forgatókönyv fázisában leszerződnek a forgalmazók. Fontos szerepvállalás lehet nem csupán az anyagi, de a szakmai segítség is egy-egy film gyártásában, előkészítésében.
A magyar film perspektívái
 |
| Grunwalsky Ferenc |
Politikai szinten is kezd megérlelődni az a szemlélet, mely szerint a kultúra finanszírozását nem lehet külön sávon kezelni. Az irodalom, vagy bármely terület sikere magával húzza a hozzá kapcsolódó, más művészeti ágak népszerűségét. A jövő irányába Grunwalsky szerint ez a közös gondolkodás mutat.
