1945: Volt egyszer egy holokauszt

Mint arra címe is enged következtetni, az 1945 poszt-világháborús-, illetve poszt-holokausztfilm, és ekként ritka, hiánypótló darab: 1945 augusztus 12-én délelőtt indul a történet, vége a háborúnak, a japánok feladták. A helyszín egy magyar falu, ahol a szovjet fennhatóság alatt a helyiek a jegyző (Rudolf Péter) fiának (Tasnádi Bence) esküvőjére készülnek. A hangulat önmagában is parázs, mivel épp hazaért a hadifogságból a mennyasszony (Sztarenki Dóra) előző vőlegénye (Szabó Kimmel Tamás), aki feltűnően jóban van az oroszokkal.

Olaj a tűzre, hogy 11 órakor két fekete ruhás, kalapos zsidó érkezik a vasútállomásra, a tehervagonból egy csomagot rakatnak egy szekérre, és megindulnak a falu felé. A film tulajdonképpen az ő vonulások története, a cselekmény egyetlen nap alatt, szinte real time-ban játszódik. A titokzatos, váratlan látogatóknak hírét veszik a helyiek, jelenlétük zavart kelt, különösen a nagyhatalmú jegyző érzi magát fenyegetve. Hogy mit keresnek ott az idegenek, miért jöttek, mi a céljuk, nem mondhatjuk el, spoilereznénk, ami az 1945 esetében esetében már csak azért is bűn lenne, mert a film fő erőssége a lassú történetmesélés és szűkmarkú információadagolás.

Az alapszituációról olyan klasszikus westernek juthatnak eszünkbe, mint a szintén valós időben mesélt Délidő (High Noon), melyben börtönviselt banditák érkeznek egy kisváros vasútállomására, a letartóztatásukra kényszerülő seriff pedig szép lassan egyedül marad, mert a kisváros lakói hátat fordítanak neki a bajban. A főhős Török filmjében antihős (a jegyző), akinek bűn szárad a lelkén, a jövevények pedig áldozatok, nem agresszorok.

Az 1945 felidéz egy másik legendás westernt is, a High Noon által is inspirált Volt egyszer egy Vadnyugatot, különösen annak nyitójelenetét, melyben nehézfiúk várnak valakire a vasútállomáson, és jó ideig fogalmunk sem lehet róla, miért. Ugyanígy tartja vissza az információkat Török Ferenc is: a film feléig nem tudjuk, kik a jövevények, mit szállítanak, mi célból jöttek, és miért borul ki mindenki a faluban érkezésük hírétől, élen a helyi nagyemberrel. A film éppúgy szófukar az első felében, mint a két zsidó.

Az ellipszisekre, titkokra építő, rejtélyes mesélésnek köszönhetően az 1945 lassú, de nem vontatott, mivel a tempója feszültséget teremt. A film dialógusból is többet felvonultató második fele már nem ennyire izgalmas, de akkorra már érdekel minket a karakterek sorsa, akik annak rendje s módja szerint egymásnak esnek. A Holokauszt-tematikájú filmekhez képest az 1945 leginkább alulírt karakterei a konfliktust generáló két zsidó, a történet inkább az újrainduló magyar társadalomra fókuszál, a szembenézésre, illetve annak hiányára, és a történelem sújtotta közeget mutatja be egy mikroközösség reprezentatív karakterein keresztül. Az alakok kivétel nélkül hitelesek és eredetiek, a képi világgal ellentétben a film világképe nem fekete-fehér, még Rudolf tenyérbe mászó Döbrögijének is érteni a motivációit.

Ahogy a Saul fiában is a háttérben történik a borzalom, az 1945 is minimalista film, és nem csak azért, mert hiányzik belőle a holokauszt közvetlen megmutatása. Török egy központi főhős epikus utazása és jellemrajza helyett több mellékkarakterről árul el keveset, viszont ez az epizodikus szerkezet nagyjátékfilmként működik igazán, Ragályi Elemér nagyszabású opertőri munkájával (különösen a záró snitt pazar), Szemző Tibor elfeledett zsidó dallamokra építő, atmoszférikus zenéjével, és a teljes színészgárdával, élen a karrierje egyik legfontosabb alakítását nyújtó Rudolf Péterrel. A Saul fián is dolgozott Zányi Tamás hangmester mellett Rajk László látványtervező is nagyot alkotott, gyönyörű, kontrasztos és elemelt milliőt teremtett a vászonra.

 

Az 1945 egyszerre thrillerszerű western-parafrázis és a múltunk egy fontos, agyonhallgatott időszakát vizsgáló szerzői mozi. Azon lehet vitatkozni, hogy milyen helyet foglal el a rendező eddigi munkásságában, hogy a tévé-formátumra szabott, kísérletezőbb, szintén fekete-fehér Koccanás és a Csodálatos vadállatok kijelölte úton egy újabb állomás ez, vagy a sokszereplős korrajzot adó, történetmesélős Moszkva tér, Szezon, Overnight, Isztambul, Senki szigete vonalat viszi tovább, de a bátor témaválasztásnak és professzionális megvalósításnak köszönhetően figyelemreméltó mozi. Egy újabb fontos és jó magyar film.