A halász és a felesége
W.T.: A film egy fiktív önéletrajz. Úgy néz ki, mintha rólam szólna, csak éppen egy szó sem igaz belőle. Nagyon érdekel a valóság és az emlékezet, vagy ha úgy tetszik, a valóság és a virtuális valóság kapcsolata. Tom Tomicki az én virtuális megfelelőm. A kalandjai nagyrészt utazással kapcsolatos kalandok. Utazás egyik városból a másikba, országokon és kontinenseken keresztül, de utazás álmok és emlékek között is. A számítógép segítségével felépítem azokat a helyszíneket, ahol valaha jártam és újrajátszom az ott történteket. Csak persze minden mássá válik, mint ami a valóságban volt.
Filmhu: Ki a film célközönsége? Ha jól sejtem, nem gyerekfilm lesz....
W.T.: Nem szeretném meghatározni a film célközönségét. Természetesen nem hiszem, hogy mindenkinek tetszeni fog, de szeretném meghagyni azt a lehetőséget, hogy akár mindenkinek tetszhessen. Az elkészült jeleneteket megmutattam néhány embernek, némelyeknek tetszett, másoknak nem annyira, de ez nem attól függött, hogy nagymama, középkorú tudós vagy hatéves gyerek volt az illető.
Jelenetfotó a Tom Tomicki kalandjai-ból
W.T.: 2007-ben kaptuk az első támogatást az MMKA-tól, onnantól indult hivatalosan a produkció. Az elmúlt négy év alatt elkészült a filmhez szükséges összes modell (tárgyak, hátterek, helyszinek modelljei) és a szereplők összes animációja. Jelenleg az animációkat illesztem össze a hátterekkel és meghatározom a végleges kompozíciók színét, világítását és különleges effektusait. Reményeim szerint a következő év végére elkészül a film.
Filmhu: Eddig összesen 51millió forinttal támogatta a tervet az MMK. Mennyi az összköltségvetés és hogyan áll össze?
W.T.: 2007-től az MMKA minden évben támogatta a filmet, négy év alatt összesen 38 millióval. (A legújabb hír, hogy ismét megszavaztak 15 millió forintot, de ezt még nem kaptuk meg.) Ez hatalmas segítség nekem. Először is nagyon megtisztelő, hogy a kuratórium újra meg újra támogatásra érdemesnek tartotta a munkámat. Másodszor ezzel a pénzzel új lehetőségek nyíltak meg előttem. Ez az első eset, hogy magyar állami pénzzel készítek filmet. Az elmúlt 24 évben készített munkáimat vagy saját pénzemből finanszíroztam, vagy nemzetközi ösztöndíjakból. A jelenlegi produkcióban is részt vesz a saját cégem, ezen kívül pedig két német intézet. A film összköltségvetése ezekkel együtt is 100 millió forint alatt marad.
A kert (21. századi amatőr film)
W.T.: Az MMKA támogatása lehetővé tette, hogy kiváló magyar animátorokkal, modellezőkkel, mocap-szakemberekkel, hangmérnökkel dolgozzam együtt. A stáb így is kicsi, de a munka sokkal gyorsabban halad így, hogy nem egyedül csinálok mindent. Én hiszek abban, hogy a számítógép segítségével sokkal személyesebbé, alkotó jellegűbbé válhat az animációs munka. Japánban azt láttam, hogy meglepően kis létszámú alkotó közösségek hoznak létre magas szintű, akár egész estés animációkat is.
Filmhu: Mi a legmarkánsabb különbség a médiaművészi és a filmrendezői 'lét' és gondolkodás között?
W.T.: A médiaművész képzőművész, és a képzőművészek általában magányos alkotók. A filmkészítés ezzel szemben csapatmunka. Nekem ezt a legnehezebb megtanulni. Én eddig mindig egyedül, illetve állandó munkatársammal, Szepesi Annával együtt csináltam a munkáimat. Most különböző részfeladatokat ki kellett adnom munkatársaknak és el kellett magyaráznom, hogy mit szeretnék visszakapni.
Tom Tomicki (újabb) kalandjai
W.T.: Elismerem, hogy a dramaturg tevékenysége nagyon fontos egy játékfilm esetében, de ez szerintem azért van, mert a legtöbb játékfilm filmszalagra vett szinház, ahol a szövegnek, a dialógusoknak kiemelt szerepe van. Én viszont nem ilyen filmet szeretnék csinálni. Hozzám sokkal közelebb áll Vertov "Ember a felvevőgéppel" című filmje, vagy Keaton burleszkjei, ahol a vizuális dramaturgia a meghatározó. Ezért nem dolgozik dramaturg a filmemben.
Filmhu: Nemzetközi piacra készül a film. Hol látnád legszívesebben viszont?
W.T.: Természetesen nemzetközi piacra szánjuk a filmet, de ez attól is függ, hogy melyik fesztiválra hívják meg, melyik országban vásárolják meg a vetítési jogait, ezért erről még korai lenne beszélni. Mindenesetre Japánban szívesen bemutatnám. Az animáció ott rendkívül fontos művészetnek számít, az animációs művészek nagyon magas színvonalon dolgoznak, a közönség pedig ott a legkritikusabb.
