Az archív anyagokkal dolgozó, beszélőfejes dokumentumfilm az idén 58 éves Shields életére a kronologikus sorrendet tartva, nyílegyenes történetvezetéssel tekint vissza. A lenyűgözően helyes kislány már első születésnapja előtt megkezdte modellkarrierjét édesanyja menedzseri felügyelete alatt, pályájának kiemelkedő korai állomásai Louis Malle Pretty Baby című filmje, az 1980-as A kék lagúna és a 14 évesen készített Calvin Klein farmerkampány voltak. Mindhárom munka súlyos következményekkel járt mind Shields személyes fejlődésére, mind az amerikai sztárok nyilvánossághoz fűződő kapcsolatának alakulására nézve, hiszen ami ebben a korszakban történt vele, az ma már bőven kimeríti a bántalmazás fogalmát.
A film hiteles képet ad arról, hogy Shields valóban idilli szépségű kisgyerek volt. Anyja egy olyan időszakban és közegben szocializálódott és próbált meg érvényesülni, ahol a gyerekekről készült felvételekkel kapcsolatban még nem igazán volt szokás morális kérdéseket felvetni. A család számára egyszerre volt kézenfekvő és felfoghatatlanul nagy lehetőség a modellkarrier, és mivel nagyon hamar beindult, anyát és gyermekét egyszerre kapta el a sztárgyár gépszíja. Nem volt idő gondolkozni.
Malle tabusértő Pretty Baby-jében Shields egy gyerekprostituáltat alakított, aki a filmben anyaszült meztelenül is látható volt, a dokumentumfilmben pedig szó esik arról is, hogy nem Malle volt az egyetlen, aki pucér valójában kívánta megörökíteni a kislány testének tökéletes szépségét. Shields számára ezek a forgatások, fotózások nyilván nem voltak kellemesek, ám amit elvártak tőle, az természetesnek hatott, hiszen a körülötte lévő felnőttek – különösen az anya, Teri – a legnagyobb egyetértésben hagyták jóvá. Malle filmjét övezte ugyan közfelháborodás, de a kritikusok – élen Roger Eberttel – kiálltak mellette.
Shields és édesanyja, 1981. (Fotó: Jack Mitchell)
A nyolcvanas évek nagy port kavart, ma már bukolikusnak ható kultfilmje, A kék lagúna tehát nem az első és nem is az utolsó olyan alkotás volt, amelyben a gyermek Shields meztelenül volt látható, és ahol az ártatlanság elvesztése a központi téma. A dokumentumfilm tanúsága szerint Zeffirelli Végtelen szerelmének szexjelenetében pedig a rendező szintén túl sok mindent engedett meg magának annak érdekében, hogy a szerepe szerint éppen szüzességét elvesztő Shields kellően átélje az aktus fájdalmát.
A színésznő önmaga felelősségét folyton kutató visszaemlékezéseiből nyilvánvalóvá válik, hogy a forgatásokon egy olyan gyerekszínészt dolgoztattak, akit senki nem világosított fel, és akinek az ártatlansága még súlyosabb kontrasztban állt az általa megformált figurák felnövéstörténeteivel, mint ahogyan azt a kész alkotásokon érezni lehetett. Egy korabeli interjúban édesanyja meggyőző higgadtsággal nyilatkozik arról, hogy lányát a forgatásokon semmilyen visszaélés nem érte, amit tettek, arra a művészi szabadság adott felhatalmazást.
Itt vált át Shields portréja a bántalmazás gyanúját felvető karriertörténetből a kizsákmányolás előli menekülés nyíltan felvállalt szenvedéstörténetébe. A színész nem csupán azt meséli el, hogyan bántalmazták szexuálisan, de azt is, végül hogyan vesztette el a szüzességét, hogyan menekült el anyja elől, és milyen volt a házassága Andre Agassival, aki megmenthette volna a toxikus anya-lánya szimbiózistól, de inkább csak Teri helyére lépett az életében. A sztár kezdetben visszafogottan beszél a folyamatról, melynek során kiderült a számára, az anyjával valami nincsen rendben, a magát elviselhetetlen és kiszámíthatatlan zsarnokká piáló Terit Brooke számos alkalommal nyilvánosan is megvédte. Az erről tanúskodó archív felvételek szívszorítóak.
A bántalmazást nem titkolták különösebben, tudtak róla a kislány barátnői és valószínűleg a család környezetében élők is, sőt, a nyilvánosságot is tudósították, amikor az anya elvonóra került. A színpadias anya-lánya szakítást tehát egy másik egészségtelen kapcsolat tette lehetővé, de a Shields-Agassi házasság is mindössze két évig tartott. Shields karrierjének kilencvenes évekbeli sitcom-boomja bugyutának hatott, pedig mély felszabadulás állt a hátterében, a fizikai humort és a blődséget a végletekig túráztató sztár minden eszközzel próbált kiszabadulni a jólfésült naiva skatulyájából – és ezzel, a legnagyobb szerencséjére, többek között első férjét is sikerült elűznie.
A filmben sorjáznak az önfelszabadító gesztusok, a Princetonra tett, kezdetben magányos egyetemi kitérőtől a bugyuta lány szerepének nyíltan önkarikírozó felvállalásáig. Az intenzív identitáskeresés fontos fázisa az anyai feladathoz való elérkezés: a szülésélményben való csalódás fájdalmas megtapasztalása, a komoly gyermekágyi depresszió, majd egy összetett, mélyen átélt anyai szerep megtalálása. A filmben ezen a ponton vetül némi fény a Shieldset támogató kompetens szakemberek elengedhetetlen voltára, ám éppen ennek kapcsán válik nyilvánvalóvá is a hiány: miért nem tudunk meg többet azokról a segítő személyekről, folyamatokról, melyeknek segítségével a sztár óriási traumákból építette újra önmagát.
A finálé egyszerre katartikus és ébreszt hiányérzetet: innen lenne jó igazán továbbnézni a filmet. A viszonylag rövid epizódban Shields, kiszakadva a steril stúdióban felvett beszélőfejes, önvallomásos szituációból, nagyvilági, mégis teljesen normális mindennapjaiba enged betekintést. A jelenetben férje és nagykamasz lányai társaságában készül egy hétköznapi vacsorára, majd az asztal körül ülve beszélget a család. Az eddigi fájdalmas számvetés és önmarcangolás után Shields végre hátradől. A beszélgetésből nem csupán az derül ki, milyen fesztelen, természetes, kiforrott a kapcsolata önmagával és a szeretteivel, de az is, hogy miután végigment a filmben felidézett úton és bizony minden állomáson megharcolt saját magával, reflektált, a testével, az identitásával, a nőiességével és az intelligenciájával tudatosan bánó nővé érett, és nyilvánvalóan ugyanilyen tudatos lányokat nevelt fel, akiket nem izgatja és nem is traumatizálja anyjuk múltja.
Mindezt egy olyan korból szemlélni, ahol a neten, a világ szeme láttára jóval súlyosabb dolgok is történnek gyerekekkel nap mint nap, mint ami Shields-szel megesett, felemás érzés, hiszen kissé idejétmúltnak hat arról beszélni, miért volt hiba a tizenkét éves lányra osztani egy meztelenkedő gyermekprostituált szerepét. A film egy olyan korszakban rántja le a leplet a sztár életéről, amikor a szülők felvilágosítása már nem csak arra terjed ki, hogy milyen képeket és hogyan posztolhatnak gyerekeikről a social médiára, de amikor sokan kicsi kortól a gyerekeik beleegyezését kérik akár egy családi felvétel elkészítéséhez is. Mindemellett Wilson filmje természetesen tükröt tart az amerikai társadalomnak és olyan problémákat vet fel, amelyekről nem lehet eleget beszélni.
Címlapkép: Guy Aroch / The Guardian
