Hír:

Őszi széllel, friss filmekkel
Indul a Titanic

Immár 11. alkalommal, 2003. október 9 és 19 között kerül megrendezése a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Kossuth és Toldi moziban, illetve az Örökmozgó Filmszínházban. Horváth György, fesztiváligazgató-kapitány és legénységének célja ezévben is az volt, hogy elhozzák a magyar közönséghez a kortárs világfilm legizgalmasabb alkotásait és kiemelkedő rendezőit. folytatás»



A hajónapló zárszava
Véget ért a 11. Titanic

Kegyetlen bánásmóddal zárt a Titanic. A Coenek legújabb produkciója mellett a kapitány, Horváth György értékelése tette kerekké a fesztivált. Az Uránia, a Kossuth, az Örökmozgó, a Toldi, és a Palace MOM Park vetítéseire több mint 18.000-en voltak kíváncsiak. A fesztivál 8 vendége összesen tíz plénumon mutatkozott be. 23 országból érkezett az a 41 film, amiből a közönség és a szakma is kiválaszthatta kedvenceit. Bent Hamer filmje, a Dalok a konyhából, Julie Bertuccelli-től a Mióta Otar elment, Richard Shickeltől a Charlie: Charles Chaplin élete és művészete, valamint Nicolas Philibert Segédigék című munkája mindkét oldalon osztatlan sikert aratott. folytatás»



Beszélgetés:

Titanic trikolór
Filmpénzcsinálók

Thomas de Thier

Mint kiderült, sem magyar részről (Mundruczó Kornél, Pálfi György és Török Ferenc volt jelen), sem a francia-belga oldalról nem rózsás a pályakezdő rendezők filmfinanszírozási helyzete. A Titanic három vendége, Amalia Escriva (Teljes szívemből), Thomas de Thier (Tollak a fejbe) és Olivier Jahan (Mintha itt se lennék) a jövőbeni európai uniós lehetőségekkel bíztatták az itthoniakat. A beszélgetés a koprodukciók buktatói és az alkotói identitás-megőrzés fő vonalain haladt. folytatás»



A történelmi tabló szüksége
Beszélgetés Pavel Lunginnal

A Titanic vendége volt pénteken Pavel Lungin, Az esküvő, a Luna Park és a Taxi Blues című filmek rendezője. Az orosz direktor legújabb filmjét, A kiskirályt a Titanicon mutatták be először nálunk, ezután sajtótájékoztatón beszélgetett a közönséggel. A kiskirály orosz-francia-német koprodukcióban Juli Dubov regénye alapján készült 128 perces opusz, amely meglepően őszinte közelképet ad a posztszovjet kapitalizmus látványos - és fű alatti - folyamatairól. folytatás»


Beszámolók:

Távol Párizstól  
Mióta Otar elment 

Ada, a kifinomult, művelt egyetemista lány kilencvenéves nagymamájának olvas föl Proust regényciklusából – tökéletes franciasággal; Tbilisziben. A könyvespolcokon a klasszikus világirodalom – több évtized gyűjtése; a nyaralón kívül: a családi vagyon. Három nemzedék nőtagjai élnek viszonylagos békében egymással. A civakodások kiváltója minden esetben Marina, Ada középkorú, élhetetlen anyja. Az egyetlen férfi, Otar Párizsban van, onnan küldi leveleit idős édesanyjának. Eka élete kizárólag a néha-néha megcsörrenő telefontól, és a néhány, rutinszerűen odavetett sortól nyer értelmet.folytatás»

Talált, süllyedt
Mintha itt se lennék

A voyeur – mivel adrenalinja a nulla körül konvergál – amikor csak teheti, ármányt sző.

Kevesen lehetnek, akik a francia opusz százegy perce alatt ne éreznének kínzó kényszert, hogy új címet adjanak Olivier Jahan munkájának. A szójáték eredménye  – minimális kreatív energia bevetésével: „Bárcsak ne lennék itt!” folytatás»


Tégla a falban
Szigorúan piszkos ügyek

Infernal Affairs

A 2002. év Hong Kong-i sikerfilmjében igazi macska-egér harcot láthat a néző, hogy végül is a szereplők közül ki melyik állatfajtához tartozik, az akciómozi egyik fő kérdésévé növi ki magát. folytatás»







Francia vizeken ne kalózkodj!
A Tollak és a Bambi

Sokat ígérő produkciónak tűnt, csupán a rövid tartalomismertető alapján is, az első nagyjátékfilmes Thomas de Thier munkája, a Tollak a fejbe – és tagadhatatlan, a belga rendező filmje az „ígéretekből” volt, amit be is váltott. A belga kisvárosban, Genappe-ban él a szépséges tanárnő, Blanche, helyi cukorgyárban dolgozó férjével és négy-ötéves kisfiával.  Bár a munkanélküliségtől való, egyre inkább állandósuló félelem az ő mindennapjaiba is befészkeli magát, Blanche bukolikus békéjét mintha semmi sem zavarhatná meg. folytatás»

Isztambul, fagypont alatt
Messze

Török Tarkovszkij, így aposztrofálja a Messze rendezőjét egy kritikusa. Ha a melankólia és a Stalker meg a Tükör jelenetei egyértelműen meg is idézik Tarkovszkijt, legalább ennyi okunk van Ken Loachot vagy Mike Leigh-t emlegetni, a fagyos Isztambult látva az ő filmjeik ólmosan kilátástalan angol prolivilága rémlik föl, azzal a különbséggel, hogy a jelek szerint még a brit kültelken is több melegség és öröm bír megteremni, mint a Boszporusz partján. folytatás»


Kutyafája
Dogville

Nem vagyok benne biztos, hogy a filmkritikusnak feltétlenül állást kell foglalnia, és el kell mondania, egy kritikában, hogy mi is az adott filmről a véleménye, hogy meg kell mondania, tetszett-e neki a film, vagy sem, még talán sejtetni sem fontos a karakán, a film után három-négy mondatban általában össze is foglalt véleményét, ugyanis a kritikus sohasem objektív, meghatározza a kritikáját az ízlése (Gadamer szerint az ízlés fogalmát felváltotta az esztétikai minőségérzéké; de én maradok tisztelettel, a könnyebbség kedvéért az ízlésnél), a műveltsége, stb.; egy kritikus jó szívvel ajánlhat, felhívhatja egy filmre a figyelmet: röviden: a Dogville-t, Lars von Trier filmjét, mindenkinek, minden kéthetente legalább egyszer moziban megforduló embernek meg kell néznie. folytatás»

Megalázottak
Lilja 4-ever

Nem emlékszem, mikor riasztott meg annyira saját megrendülésem a vetítőteremben üldögélve, mint Lukas Moodysson filmje közben (alatt, végén). És ez - lássuk be - nincs így jól. A Lilja 4-ever egy „apokaliptikus”, volt Szovjetúnióbeli kisvárosban magára hagyott, tizenhat éves lány portréja. Tabló a szeretetlenségről, a frenetikus-reménytelen szerelemről, „állati” kiszolgáltatottságról, embertelenségről, megalázottságról, a sosem gyógyuló fájdalomról. Pillanatkép az út végéről. folytatás»

Mágikus realizmus
Angyal a jobb vállon

A mai tadzsik valóságba kalauzol el Djamshed Usmonov filmje, mely földrajzilag és kulturálisan bármilyen messze is esik hazánktól, sok tekintetben ismerősnek tűnhet. Az egykori Szovjetunió utódállamainak életéről, mindennapjairól, ha ritkán is, de a híradókból értesülhetünk –a film a prekoncepciókat alátámasztani látszik: a pénz beszél, a kutya ugat, farkastörvények, a nyers erő(szak) uralkodik errefelé.folytatás»


Haszid ágyhistóriák
Dívány

Pearl Gluck első dokumentumfilmje igazi „3 in 1” produkció. Az önéletrajzi ihletésű Dívány nem kevés humorral és önkritikával körített vallomás, játékfilmes dramaturgiát és lírai képeket sem nélkülöző kultúrtörténeti roadmovie magyar vonatkozásokkal és tényfeltáró riportfilm az ortodox haszid közösségből kivált fiatalokról egyben. Noha a 77 perces koktél számtalan kérdést nyitva hagy, a díványhajsza történetének dokumentációja pontos portrét fest magáról a rendezőnőről.folytatás»

Glamour
Hedwig és a Mérges csonk

Transszexuális előadóművész glam rock bandájával az Egyesült Államokat járja –a Hedwig és a Mérges csonk nevű zenekar turnéja során bepillanthatunk a kulisszák mögé, meghallgathatjuk az együttes repertoárját, láthatjuk a show business árnyoldalait, és természetesen megismerhetjük a főhős(nő) (John Cameron Mitchell) édesbús élet- és karriertörténetét is.  folytatás»


Gyilkosok földön és égben
Carandiru; Heaven

A Carandiru megtörtént eseményekből merít. Dél-Amerika legnagyobb börtönében, a Sao Paoló-i Carandiruban 1992-ben lázadás tört ki, amelyet a rohamosztagok vérbe fojtottak. A film Drauzio Varella könyvéből született, aki orvosként dolgozott ott, így hiteles képet festhetett az eseményekről. Feladata a bűnözők egészségügyi ellátása volt, a tuberkulózistól egészen az AIDS-ig. A kezelések során számos portrét kapunk rablókról, gyilkosokról, nemi erőszakot elkövetőkről. Ugyanakkor feltárul előttünk a börtön működésének mechanizmusa, íratlan, mégis mindenkire vonatkozó törvényeivel. A hierarchikus tagozódás csúcsán az erősek és az ügyeskedők, a gazdagok állnak. Ha kell, ölnek is, hogy betartassák a szabályokat. A kevésbé szerencsések itt is a rövidebbet húzzák, mint a kinti világban. folytatás»

Csak a testeden keresztül
Dirty Pretty Things 

Stephen Frears nem először veszi szemügyre pályafutása során az emigránsok helyzetét, mi több sikerfilmjei mellett (Veszedelmes viszonyok; Pop, csajok, satöbbi) (el)ismertségét is főként ilyen témájú moziknak köszönheti (Az én szép kis mosodám, Sammy-t és Rosie-t ágyba viszik). Mostani alkotása látszólag zsánerfilm, méghozzá krimi, valójában körkép a londoni bevándorlók helyzetéről – a Baltic Hotel számos emigránsnak ad fekete munkát, köztünk főhőseinknek: Okwe (Chiwetel Ejiofor) a nigériai orvos recepciósként és taxisofőrként, lakótársa és barátja, a török Senay (Audrey Tautou) szobalányként keresi a kenyerét. folytatás»

Olyan, mintha
Távol a mennyországtól

Képzeljük el, hogy valami őrült, minimum csodabogár zenész, most, kétezer-háromban előáll egy új Metró lemezzel. Összeverbuvált együttesének egyik tagja sem zenélt a legendás együttesben, mégis, mindenki a maga hangszerének Zoránja. Tiszta hatvanas-hetvenes évek, teljesen ugyanúgy szól minden, mint egykor, és teljesen olyanok a dalszövegek is, mintha Dusán írta volna őket, az egész mégsem anakronizmus, és mégsem tréfa. Ha elképzeltük, akkor körülbelül helyben vagyunk: na ilyen Todd Haynes legújabb Far from Heaven (magyar forgalmazásban Távol a mennyországtól, helyesebben Messze nem mennyország) című filmje.folytatás»


Az Istenek a fejükre estek
Konyhadalok; Deus ex machina

Egy svéd otthonkutató intézetben bekapcsolják a vetítőgépet, és megjelenik a vásznon egy „csillagtérkép”, amely a kísérleti asszonyok cirkuláris mozgását követi nyomon a konyhájukban. Az egyéves kísérlet során bebizonyosodott, a háziasszonyok (útban-kilométerben kifejezve) egészen Kongóig tartó utat jártak be mindennapi rutinmunkájuk során – a konyhában. Ám a technikai vívmányoknak köszönhetően – mint amilyen a hátra szerelhető edényszárító – már csak Észak-Itáliáig kell elbarangolniuk. folytatás»

Farkasok között
A kiskirály

A kiskirály elsősorban nem esztétikai szempontból fontos. Témája viszont megkerülhetetlen, elevenünkbe vág, belevet minket a Történelem fősodrába. Pavel Lungin rendező egy milliárdos felemelkedéséről, ellentmondásos útjáról ad realisztikus látleletet. Riasztó képet fest a nyolcvanas évek végétől napjainkig az új Oroszország vajúdásáról, az új arisztokrácia, az új orosz embertípus megszületéséről. Bűnben fogant világ ez, az újszülöttek kihordása tragédiákkal terhes, szülők és utódok olykor egymást is felfalják. folytatás»

Sok(k)színű Európa
Tulse Luper bőröndjei 3.

Peter Greenaway, akiről minimum a Maconi gyermek óta lehet tudni, hogy nem kíméletes és A rajzoló szerződésével kitűnően bizonyította, hogy maga a megértés legfeljebb az alkotás harmadik vagy negyedik síkján válik teljessé, ha teljessé válik egyáltalán, nagyszabású történelmi moziba vágta fejszéjét. Azazhogy nem is mozit, hanem multimédiás tévére is szánt sorozatot kezdett forgatni a huszadik századról. A 92 atomos uránium története azonos számú, 16 részbe szedett bőröndmesében kerül a közönség elé. Ebből a harmadik rész jutott el hozzánk. Tulse Luper, a magát mindig fogságban találó bohém újságíró ezúttal Antwerpenben időzik, hogy megtapasztalja a kezdődő nácizmus börtöneinek vendégszeretetét. Az említett század illata egy egészen különleges tudati szinten mozgó képbe töltött greenaway-i lételméletből szivárog elő. folytatás»

Szex, hazugság, videó
Alexandra filmje

A holland származású, botrányfilmjeiről elhíresült (Rosszcsont Bubby, Táncoltass a dalomra, Nyomkövető) ausztrál fenegyerek, Rolf de Heer legújabb mozijában egy házasság végnapjait meséli el. Az Alexandra filmje, mely több fesztiválon, köztük a berlinin is diadalmaskodott, izgalmas képi világú és kifejezetten figyelemreméltó rendezői próbálkozás: a thriller ötvözése a melodrámával. Persze a filmtörténet ezt a párosítást jól ismeri már, elég, ha csak George Cukor Gázláng vagy Alfred Hitchcock A Manderley-ház asszonya című filmjeire gondolunk. De Heer is a nagy elődök ösvényén halad, filmje lassú tempóban építkezik, a suspense lényege ez esetben nem annyira a félelemből, mint az érzelmi kételyekből ered, az egyik főszerepet játszó férj, Steve (Gary Sweet) fokozatosan kénytelen szembenézni önmagával és a házassága végnapjaival. folytatás»

'56 a kisember szemével
A történelem átgázol rajtunk

Svájci és berlini moziszereplése után a Titanic fesztivál keretében megérkezett Magyarországra Gimes Miklós Mutter – Anya című svájci-magyar koprodukcióban készült dokumentumfilmje, ami stílszerűen október 23-án kerül a magyar mozikba. A Mokép a Toldi moziba szervezett közönségtalálkozót, ahol jelen volt a film rendezője, Gimes Miklós, főszereplője, Gimes Luci és zeneszerzője, Dés László. folytatás»