A csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelentetni, így teljes műveit sokáig csupán szamizdat és külföldi kiadásokban érhették el az olvasók. Műveit legtöbbször Jiri Menzel filmesítette meg (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio, Hóvirágünnep, Pacsirták cérnaszálon, Őfelsége pincére voltam), de a Gyöngyök a mélyben című szkeccsfilmben többek között Vera Chytilová is feldolgozta az egyik írását.
Felesége halála után még tíz évig élt kettesben macskájával, majd köszvénnyel kórházba került. Már éppen hazaengedték volna, amikor galambetetés közben kiesett a kórterem ablakából.
Hrabal és szeretett macskái
Sörgyári capriccio (1980) - Molnár Judit Anna
“Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” - hányszor hallottam ezt kiskoromban, amikor éppen nem találtam a helyem! Bár akkor még nem sejtettem, hogy egyik későbbi kedvenc filmemből való az idézet. Hrabal életrajzi ihletésű könyvéből készült Jiří Menzel filmből talán minden mozgókép szerető embernek eszébe jut egy jellemző mondat. A két alkotónál senki sem tudja bájosabban elmesélni az egyszerű ember mindennapjait, az élet apró örömeit, a főnökség örökké bíráló tekintete előtti lázas igyekezetet, vagy azt, ahogy egy gyár alkoholista alkalmazottja, hatalmas söröshordóban ücsörögve a tároló eszköz nyílásán át adja ki magából a reggelijét.
Mariska élvezi az életet
A húszas évek elején, egy álmos cseh kisvárosban játszódó történet főszereplői Mariska (a később politikusként tevékenykedő, gyönyörű Magda Vasaryova), férje Francin, a sörgyár fiatal gondnoka és az életüket fenekestül felforgató sógor, Pepin (aki valószínűleg Kern András magyar hangjának köszönhetően a szinkronizált változatban még inkább brillírozik). A tradíciókhoz ragaszkodó Francin a szürke hétköznapokon is nehezen viseli imádott felesége extravaganciáját, és azt, hogy az egész falu, még az orvos is (Rudolf Hrusinsky) imádja a tündöklő Mariskát, de látogatásával a kicsit bolond és nagyon hangos öcskös csak még inkább felbátorítja az asszonyt. Felmásznak a gyárkémény tetejére (ilyet egy rendes asszony nem csinál!), korsónyi sört isznak délelőtt, vagy katonásdit játszanak a száradó lepedők között.
És rövidítenek. Mindent: az asztal lábát, az asszony szoknyáját. Mariska még legendás, térdig érő haját is kurta Josphin Baker féle frizurára vágatja. Ugyanis új világ van születőben, minden gyorsabb, rövidebb lesz, egy dobozból csodával határos módon zeneszámok és hírek szólnak. De nem csupán a nagyvilág fordul a feje tetejére, a kis család is változások elé néz, hiszen Mariska első gyermeküket, Bohumilt Hrabalt várja, vagy ahogy a film végén az asszony mondja: "Nemsokára megszületik a fiunk. Író lesz."
Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966) - Gorácz Anikó
"Az asszony a természet ékessége" ez a mondat akár a Sörgyári capriccioban is elhangozhatna, amikor az életörömtől kicsattanó Mariska egy könnyed mozdulattal letörli ajkáról a sörhabot, pedig ezt az állomásfőnök mondja a Szigorúan ellenőrzött vonatokban. A természet ékessége itt nem biciklivel közlekedik, hanem több tonnás gőzmozdonnyal, ami Tapicska forgalmista határozott sípjelének köszönhetően pont akkor húz ki az állomásról, mikor Milos csókja végre Mása száján csattanna.
Szótlan és félszeg hősünk, Milos férfivá érését nem segítik a körülmények, s miközben beszédes nevű kollégája, Tapicska a Kabos Gyula-féle "egy a párna, egy a részvény, egy lehellet" pecsételő technikát továbbfejlesztve kizárólag párnás női fenekekre pecsétel az állomás hivatalos stemplijével, Milosnak csak nem sikerül elveszteni szüzességét. Pedig a jótanácsok nem mástól érkeznek, mint a Veréb doktor szerepében kameózó rendezőtől, Jirí Menzeltől, aki szerint "Úgy kell tekinteni a nemi életet, mint valami teljesen természetes, köznapi dolgot. Közben pedig egyáltalán ne gondoljon arra... Próbáljon valami egészen másra gondolni. A futballra, mondjuk." Ez persze meglehetősen nehéz, ha valakinek még a libatömésről is "az" jut eszébe, miközben félárbócra engedett vasúti jelzőtáblája előtt lőszert szállító német hadivonatok vonulnak a frontra.
Az elmaradt puszi
Milos csak a lepedőn akar hőstetteket végrehajtani, de végül mire delet üt az óra, az isten háta mögötti cseh kisváros forgalmistájából háborús hős lesz, a Szigorúan ellenőrzött vonatokból pedig nemcsak a cseh újhullám, hanem az összeurópai filmművészet kultikus darabja, olyan referenciapont, amit máig nem untak meg idézni az újabb és újabb hullámokban, például a román Cristian Nemescu negyven évvel később készült California Dreamin' című filmjében. S ha 2007 körül nem lettem volna már amúgy is teljesen belezúgva az új román filmbe, legkésőbb akkor biztosan elköteleződtem volna, mikor először láttam a tragikus sorsú román rendező Szigorúan ellenőrzött vonatok parafrázisát.
Hóvirágünnep (1983) - Rostás Eni
Életem első disznóvágásán öt éves korom környékén vettem részt. A malacot a hátsó udvarunkban érte a zord halál, itt perzselte meg és bontotta darabokra a nagypapámból, erőskezű szomszédokból és néhány közeli rokonokból gyúrt saját Pepin bácsim, de hiába volt éppen Trabantunk akkoriban (kék, ha jól emlékszem), a nagy zabálásra a garázs elé felállított sörpadokon került sor. Pár év múlva kiderült, hogy a családom mindent rosszul csinált. Először is elfelejtkezett egy disznó (legyen az vad, vagy mezei rózsaszínfülű) befogásának legfontosabb kellékéről, a bicikliről. Másodszor, eszébe sem jutott, hogy Trabi hátsó ülését az utazáson kívül másra is lehetne használni. (Ha hatalmas nyugati autó lett volna, akkor például kecskék szállítására). Végezetül, nemhogy csoportképet nem csinált a szebb napokat látott sertés levágott feje körül pózolva, de még egy árva polaroidos szelfit sem kattintott a zsír- és hústömeggel. Így még jó néhány évet kellett várnom arra, hogy a könnyeimet törölgetve röhöghessek a biciklis vaddisznóüldözésen, ami, látsszék bármekkora szürreálnak, az én kis falumban azért nem is annyira elképzelhetetlen. Bár Menzel szerint a Hóvirágünnep forgatókönyve sietősen összekalapált, a kész film pedig a túl sok üresjárat miatt elkapkodottnak tűnik, szerintem már ezért a fércműért megérte kinyitni azt a kulturális folyóiratot, amelyben a rendező a hatvanas évek elején először olvasta Bohumil Hrabal nevét. A filmben megénekelt Kreskó egyébként Hrabal előtt sem volt ismeretlen, hiába volt összkomfortos lakása egy prágai lakótelepen, ideje nagy részét mégis a falusi birtokán töltötte. Disznók helyett a macskáival.
