Szerelmesfilm (r.: Szabó István, 1970)
Vannak helyzetek, amikor egy pillanat alatt kell olyan döntést meghoznunk, amely kihat az egész életünkre. Kata (Halász Judit) és Jancsi (Bálint András) együtt nőttek fel, barátok, majd szerelmesek, szinte testvérek. 1956-ban azonban másképp döntenek, Kata kihasználja a lehetőséget, átcsusszan a forradalom határon ütött résén, Jancsi itthon marad, így hát nem csak országhatárok, de rendszerek is elválasztják egymástól őket. Tíz év telik el, amíg Jancsi vonatra szállhat, hogy meglátogassa Katát. Az utazás során megelevenedik a múlt, a gyerekkori emlékek, az ostrom alatt átélt félelmek, amikor nem volt szabad hátranézni, a felhőtlen szánkózások, az iskolában átélt gyermeki kegyetlenség és ’56 is, amikor dönteni kellett.
Szabó István utolsó újhullámos filmjének főhősét nem a nyugat hívja, hanem a rég nem látott lány, mégis szinte tapintható a különbség a két világ között. Bár szinte csak Kata lakásában töltjük az időt, mégis minden annyira más, mint itthon: pasztell színeivel, letisztult formavilágú modern bútoraival katalógusba illő a hangulat. A fiatal férfi azonban miután magába szívja nemcsak Kata lényét, de a nyugat hangulatát, visszatér a jóval fakóbb Budapestre.
A Szerelmesfilm elérhető a Filmio kínálatában.
Szerelem (r.: Makk Károly, 1970)
Előfordul, hogy a csillogó nyugat csak álmainkban létezik, és az is, hogy nem is a miénkben, hanem valamelyik hozzátartozónk ábrándozik arról, hogy sikereket érünk el a vágyott messzeségben. Makk Károly a filmtörténet talán leggyönyörűbb szerelmesfilmjét alkotta meg, amikor szintén 1970-ben megrendezte a Szerelmet, amelyet az említett nyugatra vágyódás is végigkísér.
A Déry Tibor-novella adaptációjában a fiatal feleség, Luca (Törőcsik Mari) várja haza író férjét, Jánost (Darvas Iván), akit 1956-os szerepvállalása miatt politikai fogolyként tartanak börtönben. Közben ágyhoz kötött anyósát (Darvas Lili) ápolja. A két nőt a szeretett férfi szorosan fűzi össze, Luca pedig ennek a különleges köteléknek a részeként hiteti el az idős, beteg asszonnyal, hogy fia azért nincs otthon hónapok óta, mert külföldön is felfigyeltek a tehetségére és Amerikában forgat filmet. A fia által írt, a “csillogó nyugatról érkező” levelek tartják a lelket az beteg asszonyban.
A film elnyerte Cannes-ban a fesztivál nagydíját, majd a szakma hazai képviselői 2000-ben beválasztották minden idők tizenkét legjobb magyar filmje, az “Új Budapesti Tizenkettő” közé.
A Szerelem elérhető a Filmio kínálatában.
Megáll az idő (r.: Gothár Péter, 1982)
Gothár kultfilmjének már a nyitójelenete is a menni vagy maradni kérdését boncolgatja, míg az apa ’56-ban felszáll a Vöröskeresztes kocsira és elindul Bécs felé, az anya a gyerekeivel nem hajlandó menni, ott marad a romos lakásban, és elhangzik az ikonikus mondat: “Jó, akkor itt fogunk élni.”
A Megáll az időt átszövi Magyarország és a nyugat kontrasztja: a feszélyezően kínos, irányított tánciskola, vagy a rendezett hajviselet megkövetelése és a negyedikesek buliján szóló You Are My Destiny, vagy a Coca Cola, amelynek minden cseppje arany, amitől be lehet állni. És persze Pierre, a lázadás és a szabadság megtestesítője, akivel Dini elindul Amerikába és akivel soha nem jut el oda. A nemzedéki közérzetfilmek egyik legikonikusabb darabja felteszi azt a kérdést is, hogy van-e köztes út a megalkuvás és a disszidálás között?
A Megáll az idő elérhető a Filmio kínálatában.
Tiszta Amerika (r.: Gothár Péter, 1987)
Be kell látnunk, hogy a nyugat nem mindig olyan csodás, mint ahogy gondoltuk, még ha olyan messze is van, mint Amerika. Gothár Péter ezt az épphogy a rendszerváltás előtt készült filmjét Esterházy Péterrel együtt írta, és bár legnagyobb része nem itthon, hanem New Yorkban játszódik, mégis átszövi az 1989 előtti kis magyar életérzés.
Tölgyesi Frigyes (Lukáts Andor) negyvenes éveiben járó magyar értelmiségi egy IBUSZ-utazásra indul, ám egy óvatlan pillanatban úgy dönt, hogy ő inkább nem tér haza a ’80-as évek Magyarországára. Leszakad a város nevezetességeit csodáló turistacsoportról és céltalanul bolyong a hatalmas metropoliszban. A kezdetekben egy jamaikai testvérpárhoz csapódik, akikkel ijesztő kalandokba bonyolódik, később meghúzza magát egy elhagyatott házban, majd egy büfésnő veszi pártfogásába, végül pedig saját apósa jön érte, hogy hazavigye. “Semmit sem ért. Engem nem érdekel Amerika. Nem úgy van, ahogy gondoltam. Mondja meg a Ferinek a gőzben, hogy ha otthon valaki túl jófejnek érzi magát, jöjjön ki ide. Itt ugyanúgy nincs semmi. Illetve nem ugyanúgy.”
Bolse Vita (r.: Fekete Ibolya, 1995)
Fekete Ibolya első önálló nagyjátékfilmjét csupán néhány évvel a rendszerváltás után készítette el, és ahogy a Kék Pelikan, a Bolse Vita is azt izgalmas időszakot dolgozza fel, amikor Magyarország megnyitotta nyugati határát. Az 1989 és 1992 közötti dokumentumfilmre alapuló alkotás hasonlóan hibrid mű, mint Csáki László doku-animációja, úgynevezett dokumentarista játékfilm, hiszen keveri a korábban felvett valós jeleneteket a későbbi dramatizáltakkal.
A határok megnyitása kisebb népvándorláshoz vezetett, Budapest izgalmas találkozási ponttá alakult kelet és nyugat között. Ezen belül pedig létezett az azóta már bulinegyeddé vált Kazinczy utcában egy kocsma, a Bolse Vita, amelyet egy nyugat-német házaspár üzemeltetett, és amely gyülekező helye volt a szabadság fiatal vándorainak. Itt találkozott egymással egy multikulturális társaság, három orosz legény, az angol Maggie és az amerikai Susan is. Mert nemcsak mi mehettünk nyugatra, de a nyugat is eljött hozzánk.
A kis utazás (r.: Búzás Mihály, 2000)
Van az úgy, hogy gimnazista ember elindul nyugat felé, aztán mégis az NDK-ban találja magát. Búzás Mihály első nagyjátékfilmje, a magyar amatőrfilm egyik legnevesebb társulása, a Közgáz Vizuális Brigád védőszárnyai alatt született, és bár alacsony költségvetésből készült, hamar kultfilmmé nőtte ki magát. Ráadásul Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője is feltűnik a színen és azt is megnézhetjük, hogy milyen volt gimnazistaként Kovács Lehel.
A ’80-as években már erősen pergett le a máz a Magyar Népköztársaságról, nem volt ez másképp az iskolákban honos szocialista nevelés esetében sem. Azért, ha a Német Demokratikus Köztársaságból cserediákokat küldenek, akkor illik visszaküldeni azonos számú szorgos úttörőt, hogy munkás kezeikkel fűzzék szorosabbra a népek közti barátságot. Így jut el a 3.b két lelkes tanár kíséretében a kelet német gyerektáborba, mi meg részesei lehetünk egy igazi ungarische tinivígjátéknak.
A kis utazás elérhető az IndaFilm oldalán.
Portugál (r.: Lukáts Andor, 2000)
“Azt mondod, menni kell, azt mondod, innen el” - indul az Egressy Zoltán színdarabjából adaptált film zenéje. Egy képzeletbeli magyar faluban, Irácson, mint általában, a kocsmában pezseg az élet, ott áramlanak a hírek, csapnak fel az indulatok, szövődnek a szerelmek, de a 300 fős település karikarisztikus lakói még álmukban sem jutnak el a falu határán túlra. Egészen addig, amíg meg nem libbennek a kocsma ajtajának színes nylon szalagjai és be nem lép egy városi idegen (Nagy Viktor).
Az vándor nem csupán városi, de pesti és értelmiségi is, átutazóban van, ráadásul fiatal, éppen Masninak (Pelsőczy Réka), a kocsmáros (Csuja Imre) lányának, és a falu egyetlen valamirevaló hajadon menyecskéjének való. A házasulni vágyó Retek (Lengyel Ferenc) nagy bosszúságára a fiatalok egymásra is találnak, mert ez a fiú annyira más, mint bármi itt a poros faluban, ráadásul egy olyan messzi és furcsa országba készül, ami annyira izgalmas és ködös, hogy igazán beszélni sem lehet róla, hiszen “ez egy portugál dolog”.
Moszkva tér (r.: Török Ferenc, 2001)
Ha rendszerváltásról és fiatalokról van szó, nem hagyhatjuk ki Török Feri nemzedéki közérzet- és az évek alatt kulttá vált filmjét, amely ’89 áprilisában kezdődik, a főszereplő 18. születésnapján. A fiatalok mellet úgy suhan el a rendszerváltás, hogy szinte észre sem veszik, mindez azonban nem nemtörődömség, csupán előttük áll az érettségi, a felnőtté válás és az élet.
Török diplomafilmje pont arról a generációról mesél, amiről a Kék Pelikan is: piros zsiguliban furikáznak, fémvázas hátizsákkal utaznak, csalamádés hamburgert tolnak a Moszkván, amíg ki nem derül, hol lesz az este a legjobb HB. De nemcsak az ifjúság miatt csapja meg őket a szabadság szele, a határok egyre nagyobbra nyílnak, ők pedig megoldják a jegyeket okosba. A filmben olyannyira alap szál a stiklis vonatjegy, hogy Moszkva tér helyett majdnem a Hamis jegyek címet kapta.
A Moszkva tér elérhető a Filmio kínálatában.
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (r.: Reisz Gábor, 2014)
Már régóta szabadon járhatók a határok, fapados járatok is elérhetők, mégis mágikus erővel húz magához a nyugat. Reisz Gábor első nagyjátékfilmjének hőse, Áron (Ferenczik Áron) friss diplomásként nem találja a helyét a felnőttek világában, komplexusokkal küzd, az önéletrajzát hosszú hónapok halasztgatása utána anyukája írja meg, a bulinegyedben sörözik a barátaival, belbudai lakásában kergeti exbarátnője néhány otthagyott hajszálát, majd egy átmulatott éjszaka után, maga sem emlékszik, hogyan, szülei egy havi fizetéséből vesz egy repülőjegyet Lisszabonba.
Mert néha jó eltávolodni, és onnan visszatekinteni, Lisszabonban mások koszos tányérját mosogatni, rideg irodaház recepciójában ingben ülni ahhoz, hogy el tudjunk engedni azokat a dolgokat, amik itthon bántanak, és hogy legyen honnan hazajönni és két lábbal állni a földön.
A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan elérhető a Cinegón.
