Szerelmesfilm (r.: Szabó István, 1970)
Jancsi… Kata… Csókol Jancsi! Csókol Kata! Két ember, talán barátok, talán testvérek, talán szerelmesek. Akiket országhatárok és rendszerek választanak el egymástól, akik tíz éve nem látták egymást, mégis örökre összetartoznak. Szabó István álomszerű filmjében keveredik a múlt és jelen, hömpölyögnek az érzelmek, amikről talán a két fiatal maga sem tudja, hogy micsoda.
Ha magyar romantikus filmekről beszélünk, nem maradhat ki Szabó István Szerelmesfilmje, amely az újhullám szelével érkezett a hazai mozikba. Bármennyire is dúlnak az érzelmek, a vasfüggönyön innen összebogozza őket a politika. A szinte testvérként felnövő két jóbarát, Kata és Jancsi a kamaszkorba lépve egymásba szeretnek, de míg egyik 1956-ban elhagyja az országot, a másik itthon maradt. Tíz év után, Jancsi meglátogatja Katát Franciaországban, ahol összemosódik a tér és az idő, az ifjú Halász Judit és Bálint András lélegzetét szinte a bőrünkön érezzük, és halljuk még sokáig: „Jancsi, gyere szánkózni!" (MJA)
A Szerelmesfilm elérhető a Filmion.
Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (r.: Horvát Lili, 2020)
A rejtély teszi olyan különlegessé a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre szerelmi történetét, méghozzá egy olyan rejtély, amelyről szinte az első pillanattól tudhatjuk, a megoldása nem a szereplőket körülvevő tárgyi környezetben, hanem az elméjükben – a szerelemtől tébolyult elmében – lakozik. A film illékony, a nézőt elbizonytalanító világában pedig azonnal felsejlik, talán nem is kaphatjuk meg a megoldást, csupán az elmeállapotok és hangulatok szivárványát, a reménykedést, a várakozást, a csalódottságban is a vágyakozást.
A negyvenes éveiben járó Dr. Vízy Márta sikeres amerikai karrierjét hátrahagyva tér haza Budapestre egy férfi miatt, akit egyetlen pillanatába került meglátni és megszeretni. János azonban a megbeszélt találkozó időpontjában nem jelenik meg, Mártáról és közös románcukról mit sem tud. Horvát Lili illúziók nélkül, szinte kijózanító hangon, mégis költői filmnyelven beszél a mindent elsöprő szerelemben megváltozó valóságérzékelésről és egy olyan állapotról, mely viszont maga az illúzió. Ebben a szerelmi történetben nincs különbség múlt és jelen, valóság és fantázia között. Bátrabbaknak ott van még a témában a Tavaly Marienbadban is. (KK)
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre elérhető az HBO Maxon.
Szerelem első vérig (r.: Dobray György, Horváth Péter, 1986)
Füge, a képzőművészeti kollégium szívtiprója (Beri Ary), akit tanulmányai helyett a zenélés, a buli, és leginkább az köt le, hogy végre sikerüljön beférkőznie a barátnője (Szilágyi Mariann) bugyijába. Humoros kalandok és kamaszkori dráma esetlegesen váltakozó epizódjai követik egymást, miközben olyan emlékezetes figurák vonulnak fel, mint a főhős egyik osztálytárása, aki rádión próbál befűzni egy japán lányt, egy kikapós operetténekesnő, vagy Ágota rendőr nagybátyja, aki igencsak a szívén viseli a fiatalok szerelmét. A Demjén Ferenc-féle slágerrel megegyező című alkotás az első próbálkozás volt a könnyed tinifilm hazai meghonosítására, ám néha valahogy mégis belefut olyan súlyos témákba, mint az öngyilkosság, a rák vagy az abortusz – majd ezeken villámgyorsan túl is lendül.
Az óriási közönségsikert aratott film szinte figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a kései kádárizmusban készült, a lepukkant koleszszobában jazz-zenekart üzemeltető tiniszereplőit az akkori tinédzserdivat legvadabb gönceibe bújtatja, a környék egyetlen rendőrét fiatalokat zaklató karhatalomi erő helyett kedves bumburnyákként ábrázolja, a KISZ-nek meg nyoma sincs az intézményben. A film négy évtized távlatából is felszabadító miliőt sugároz, köszönhetően talán annak is, hogy napfényes felvételeit Budapest helyett főleg a korabeli filmeken sokkal ritkábban megjelenő vidéki városokban, Szegeden és Szentesen rögzítették. (HB)
A Szerelem első vérig elérhető a Filmion.
Tanulmány a nőkről (r.: Keleti Márton, 1967)
Ami a férfiaknak vágyódás, hódítás, eszeveszett féltékenység, az a nőknek várakozás, megszégyenülés, állandó elégedetlenség. Keleti Márton vígjátékában három boldogtalan nő, Zsuzsa, Éva és Jolán készülnek elhagyni más-más módon elviselhetetlen férjeiket, csakhogy azok nem kérnek a válásból. Legalábbis addig, amíg meg nem ismerik Verát, a karrierje első éveiben járó válóperes ügyvédet, aki határozott fellépésével, hatalmas szemeivel és vékony lábaival akaratlanul is elcsábítja a férfiakat. Az ügyvédnő kellemetlenségeit tetézi „az író”, Dénes bácsi narrációja, aki az omnipotens elbeszélő szerepét arra használja, hogy Budapest utcáin rövid szoknyákat és feltornyozott frizurákat tanulmányozzon, közben pedig kajánul kommentálja a főszereplő megpróbáltatásait.
„Ebben a kis nőben van valami veszedelmes és letörnivaló” – mondja a bácsi. A férfiszemszög gőgje néhol olyan túlzó, hogy egyenesen önironikusnak hat, míg máskor enyhesége a nézőpont őszinteségéről árulkodik. A Tanulmány a nőkről azok közé a filmek közé tartozik, amelyeket a hangvétel folyamatos bizonytalansága tesz olyan gazdaggá: egyszerre képes beszélni a hatvanas évek férfi-nő viszonyairól, adja azok enyhe kritikáját és mutatja meg a kritika elégtelenségét. A nevetséges házasságokban olyan nagyszerű színészeket láthatunk brillírozni, mint Páger Antal, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva vagy Kiss Manyi, a fiatal főszereplő útját a visszafogott, kezdő ügyvédtől az elszánt nőjogi rétorig pedig az eleven Venczel Vera mutatja meg. (BA)
Liza, a rókatündér (r.: Ujj Mészáros Károly, 2015)
Az elmúlt évtized legeredetibb magyar romantikus vígjátéka egy alternatív valóságban, a Kádár-kor gulyáskommunizmusát harsány nyugati kapitalizmussal helyettesítő Csudapestjén játszódik, ahol akár még az is megtörténhet, hogy egy kedves, visszahúzódó ápolónőre ősi japán átok száll. Liza legalábbis így magyarázza meg magának, hogy miért éri halálos baleset az összes férfit, aki van annyira balszerencsés, hogy kiszemeli magának és el is hívja randizni. Persze a kérőket ez nem tántorítja el tőle, egy sor szerencsétlen flótás mellett még a helyi nőcsábászt és az ügyében nyomozó fedett rendőrtisztet is megigézi.
Balsai Móni csupa báj és kellem a főszerepben, szelíd játékához pedig kiváló színészgárda és egy japán táncdalénekes szelleme is asszisztál. Ujj Mészáros Károly bemutatkozó filmje csodás mesevilágával, bizarr humorával, és nem utolsó sorban merész, a fiktív japán táncdalokat svéd country-val keverő filmzenéjével üdítő kivételt jelent a bármiféle kockázatot jobbára messziről elkerülő hazai romkomok között. (HB)
Testről és lélekről (r.: Enyedi Ildikó, 2017)
Két szarvas, egy bika és egy ünő járja a téli erdőt. Aki látta Enyedi Ildikó Arany Medvével kitüntetett, Oscarra jelölt filmjét, az tudja, hogy ennél nagyon nehéz romantikusabb álomképet kitalálni – harmóniában, csendben, kölcsönös gondoskodásban létezik együtt a két fenséges állat. A lelki összekapcsolódás az álmok szintjén megtörtént, de vajon a való világban, illetve testi értelemben is képesek megnyílni a másiknak? A két magányos szereplőt körülvevő cinikus hangok, belső bizonytalanságuk, komoly gátlásaik és persze a sok nyers hús látványa kezdetben mind azt erősíti, hogy álmainknak nincs kifutása a valóságban.
Az öngyilkossági kísérlet képei szinte elviselhetetlenek, de kellenek azok, hogy bejárjuk a kellő mélységeket, mielőtt győzedelmeskedik Enyedi szelíd optimizmusa. Így jutunk el addig a felemelő állításig, hogy a szarvasos álom tisztaságát ébren is meg lehet tapasztalni. Borbély Alexandra felejtetetlen alakítása, magával ragadó, az egyes részek naturalizmusát ellenpontozó költőiség és bámulatosan letisztult képi fogalmazásmód jellemzi az elmúlt évtized egyik legjobb magyar filmjét, és a fontos tanulság, hogy mennyivel könnyebb úgy nekimenni egy napnak, ha előtte szarvasként mászkál az ember a havas erdőben, úgy meg még inkább, ha ezt a titkot még valaki mással is meg tudja osztani. (VD)
A Testről és lélekről elérhető a Filmion.
Egymásra nézve (r.: Makk Károly, 1982)
A 80-as évekig kellett várni, hogy egy magyar rendező két nő szerelmi viszonyáról készítsen filmet, akik ráadásul az élesen társadalomkritikus történet pozitív hőseinek, nem pedig az ellenségeinek vannak beállítva. Két újságíró, a házasságában boldogtalan Lívia (Grażyna Szapołowska) és a nagy igazságérzettel rendelkező Éva (Jadwiga Jankowska-Cieślak) 1958-ban, a Kádár-kor hajnalán találkoznak és szeretnek egymásba, miközben a háttérben zajlik a Nagy Imre-per, az erőszakos téeszesítés, ‘56-ról pedig kizárólag ellenforradalomként szabad beszélni. Füstös bárok hátsó zugaiban lobban lángra a két nő szerelme, amit a kiábrándítóan sötét korszellem mellett a saját kétségeik is próbára tesznek.
A szerelmi melodráma és rendszerkritikus történelmi film műfaja összefonódik Makk alkotásában. Éva szélmalomharcát a fennálló rendszerrel, a szerkesztőségben tanúsított bátor megszólalásait is ugyanaz az elvakult szenvedély hajtja, amit a visszahúzódóbb Lívia iránt érez, és ami - ahogy már a nyitó képeken kiderül - egyenes úton vezeti őt a tragédia felé. A rendszer homofób természete mellett a film azt is árnyaltan bemutatja, milyen elképzelhetetlennek tartotta (és tartja talán ma is) egy-egy férfi, hogy két nő vonzódjon egymáshoz. “Ha megtetszik egy nő, mit csinál? Udvarol, virágot vesz? Hogy csinálják egymással.. azt a valamit?” - teszi fel ártatlan kíváncsisággal Éva kollégája a kérdést. Ami itthon tabudöntögető volt (ahogy Makk fogalmazott, Kádár szerint „ennyit még nem ártott nekünk magyar film”), azt Cannesban kétszeresen is megünnepelték, Jadwiga Jankowska-Cieślakot a legjobb színésznőnek, Makkot pedig a legjobb rendezésnek járó díjjal jutalmazták. Nyugaton úgy tűnik el tudták képzelni, hogy létezhet szerelem két nő között is. (PJ)
Az Egymásra nézve elérhető a Filmion.
Vasvirág (r.: Herskó János, 1958)
A szerelem minden akadályt legyőz – szól a közhely, ami talán már egy szerencsesütibe sem férne el, annyira elcsépelt. Az alkalmi munkákból tengődő kelmefestő és a mosódáslány idilli módon, nagyvárosi sétával induló románca egy fájdalmas példázat az említett közhely hazugságáról: a fiatalok boldogító egymásra találását a kíméletlen társadalmi valóság ellenpontozza, a szegénység csapdájából csak önfeladással léphetnek ki.
Érzéki formanyelve lírai szépséget kölcsönöz, a főváros társadalmi viszonyainak éles kritikával bíró ábrázolása realista talapzatot ad Herskó János alkotásának, az önfeledtség, a vágyakozás és a meghasonlottság állapotát ugyanazzal a természetességgel eljátszó Törőcsik Mari és Avar István játéka pedig a a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb szerelmi tragédiájává emeli. A film ugyan a harmincas években játszódik – jelen időben nem ábrázolhatta volna a munkások kiszolgáltatottságát Herskó, azzal a rendszer alapjaival ment volna szembe –, valójában azonban túllép történelmi korszakokon, időtlen történetként kifejezetten empatikus módon, ítélkezés nélkül mesél egy lehetetlenül nehéz választásról. Adhat elég erőt és boldogságot a szerelem, ha közben nyomorgunk? (VD)
A Vasvirág elérhető a Filmion.
Keskeny út a boldogság felé (r.: Oláh Kata, 2023)
Oláh Kata dokumentumfilmjének főszereplői sokszorosan hátrányos helyzetből indulnak: a salgótarjáni Jónás-telepről érkeznek, romák és melegek. De a film nem ezért jó, hanem mert egy pompás alapötlethez – a két, Budapestre költözött srác legnagyobb álma, hogy leforgassák az első meleg magyar roma musicalt – hiteles szituációkat, magával ragadó és humoros karaktereket, elsősorban pedig egy nagyon is életszerű, mégis romantikus szerelmi történetet párosít.
„Két roma, akik melegek, egy pár, funky zene, tánc és csipetnyi rasszizmus” – így foglalja össze Gergő a musicalt, melyről szerelmével, Lénárddal álmodoznak. A hétköznapi rögvalóság viszont az, mindketten keményen dolgoznak, hogy zuglói albérletükben felépített idilli közös életüket fenntartsák, egy váratlan haláleset miatt pedig vissza kell térniük otthoni közösségükbe, ahonnan kitagadták őket. Lesz-e roma magyar musical? Elfogadja-e szerelmüket valaha a salgótarjáni család és milyen életcélok lebegnek Lénárd és Gergő szeme előtt? Romantika, ahogy magyar filmben még sosem láthattuk. (KK)
A Keskeny út a boldogság felét 2024. február 8-tól látható a magyar mozikban.
Szaffi (r.: Dargay Attila, 1985)
Gyerekszerelemmel kezdtük és zárjuk is a Valentin-napi cikkünket. Jókai Mór A cigány báró című regényéből nem csak operett készült, de Dargay Attila gyerekeknek szóló rajzfilm formájában is feldolgozta. És milyen jól tette! A Szaffi lett a magyar egész estés animációk egyik legkiemelkedőbb darabja - pedig a verseny szoros! Romhányi József utolérhetetlen humorát csak fokozzák a csodálatos kerekterek remek szinkronhangjai: Kern András, Pogány Judit, Gobbi Hilda, Bárdy György, Zenthe Ferenc, Hernádi Judit, Csákányi László vagy Gálvölgyi János.
1700-as években játszódó történet elején a magyar nemes Botsinkay Gáspár és Ahmed Pasa baráti viszonyába szól bele a történelem, a két család gyerekei pedig egymástól elszakítva, árván tengetik életüket. Amikor a cigányok által befogadott és felnevelt Botsinkay Jónás hazatér, hogy visszaigényelje az ősi birtokot, nem is sejti, hogy a lápvidéken élő, látszólag hol lány, hol macska képében feltűnő gyönyörű Szaffi az ő régen elvesztett gyerekkori menyasszonya. Sok ármány, bonyodalom és félreértés után azonban minden jóra fordul és a jóságos boszorkány, Cafrinka jogosan mondhatja: „Jónás végre megértette, mint is jelent a jóslat: ‘El fogod nyerni az igazi kincset’! “ (MJA)
