 |
| Szigeti Ferenc |
Szigeti Ferenc: Miközben ezerrel szerveztem az egész rendezvényt, néhányan kiálltak a porondra, s amikor meg kellett volna indokolni, hogy miért is az a film kapta a díjat, akkor konkrétan hülyeségeket mondtak, s ezzel lejáratták az egészet. Fliegauf azt mondta, hogy olyan volt a díjátadó mint egy nagyon jó Menzel-film, merthogy elég komikusra sikerült - itt nemcsak a díjátadók szövegére gondolok, hanem arra is, hogy elcserélték a díjakat. No comment. A díjazottak mind eljöttek, a baj csak az volt, hogy nem maradtak ott. Ezen a téren is van még mit javítani. A többi filmes inkább a vetítésekre jött el, de abból is főleg csak a Boldog születésnapotra.
filmhu: Miért nem a hivatalos díjkiosztón adjátok át a díjakat?
Sz.F.: A külön díjkiosztó a különállásunkat, függetlenségünket mutatja, de hosszú távon szerintem az a cél, hogy bekerüljünk a hivatalos díjkiosztóra, bár ez a jövő harca. Tavaly még mínusz 1-ről kellett felhozni ezt az egészet, akkor legalizáltuk magunkat a Szemletanács szemében, félig-meddig komolyan is vettek bennünket – Koltai tavaly például külön megemlítette a zárón -, meg eléggé belehúztunk a munkába. Ez egy év alatt szerintem nagy teljesítmény volt... A 33. Filmszemle előtt még mindenki ingyen járkált diákzsűris belépővel az előadásokra a Szemlén, s az egész egy nagy kamu volt, a Szemletanács kifejezetten utált minket.
filmhu: Kik szponzorálták a díjakat?
Sz.F.: Az Odeon a díjba egy-egy kazettával szállt be, a Pestiest pedig a helyet biztosította. A Diákzsűri fő szponzorai egyébként a résztvevő egyetemek (ELTE, JATE, Károli, Kodolányi, PPKE, Színház és Filmművészeti). Emellett szponzorált még anyagilag a Tivoli Filmprodukció is.
filmhu: Fiatal filmeseket jutalmaztok, Kaiser Móni a diákzsűri másik szervezője szerint azért, mert ti is fiatalok vagytok. Esztétikai okai is voltak ennek, nem?
Sz.F.: Szerintem ez most véletlenül egybeesett, a legjobb filmekkel tavaly is és most is a fiatalok rukkoltak ki - ez összecseng a sokat emlegetett nemzedékváltással. De természetesen mindig esztétikai indokok alapján díjazunk. Hogy direkt fiatal filmesnek adjunk díjat, nem szempont egyik kategóriában sem – csak az elsőfilmesek között szükségszerű.
filmhu: Kaiser Móni arról is beszélt, hogy a szakmai vetítéseken kívül a diákzsűritagok a vitákat is rendszeresen látogatták Én nem láttam sok embert tőletek a vitákon.
Sz.F.: Miután az ELTE csinálta a vitákat, én is csak ELTE-s zsűritagokkal találkoztam, velük rendszeresen. Igazad van, én sem láttam senkit azon a két emberen kívül. Ellenben a doksi vitákon sokan ott voltak a diákzsűriből.
filmhu: Idén hogy álltatok össze, s hogy fogtok jövőre? Lesz-e változás?
Sz.F.: Tavaly hat egyetem 4-4 diákjából állt a zsűrink, ezt soknak tartotta a Szemletanács, ezért idén 6 egyetem 2-2 diákja vett részt, szekciónként 3-3. Igazából bármelyik szóba jövő egyetem és főiskola kommunikáció és filmelmélet szakával szívesen társulunk, már idén is szeretett volna Szombathely és Eger jönni, aztán valamiért nem jöttek. A feltétel az anyagi támogatás (idén: 30.000 HUF volt) a tanszéktől vagy a HÖK-től. Persze, ha több egyetem van, akkor a létszámot tekintve változtatni kell, de ezt most még nem látom előre. Arra is volt már példa, hogy kizártunk egy egyetemet, mert nem fizetett.
filmhu: Jövőre animációt is díjaztok, egyáltalán érdemes-e, ha ebből kevés indul a Szemlén és az is az információs programban?
Sz.F.: Igen, elmondtuk az átadón, hogy jövőre tervezzük az animációs díj kiosztását is, így a képző- vagy az iparművészetisek is szóba jöhetnek diákzsűritagént. Kevés animáció indul a Szemlén, ugyanakkor berakják nagyfilmek elé, ami elég népszerűvé teszi őket. A magyar animációs filmek legendásak, a Szemlén mégis árvagyereknek számítanak. Pedig kísérőfilmként rendes mozivetítéseken is mehetnének.
filmhu: Pontosan hogyan szervezed a Diákzsűrit?
Sz.F.: Most alakult meg a Zöld Holló Egyesület, amit én barkácsoltam össze, és aminek az elnökhelyettese vagyok. A Zöld Hollónak a Diákzsűri csak az egyik tevékenysége, sok más projekt is fut a fejemben. Emellett a Szemlén a nagyjátékfilm koordinátora voltam, meg hát én intézem a zsűri ELTE-s részét, ugye.
A díjátadón rájöttem pár dologra, amire a jövőben sokkal jobban oda kell figyelni. A PR jó, Rákosmente rádiótól az M1-ig van minden, sok helyen megjelenik. De a díjazás után – ami a nagydíjak ismerete nélkül zajlik – egy cikkben, vagy valahogy ki kell fejteni a Diákzsűri álláspontját, hogy miért azt adta, amit. Ennek hiánya most hazavágta az átadót. Ráadásul a PR sem elég. Galamb, a Klub Rádió Büntető Mozidélutánjának a vezetője mindenesetre megígérte, hogy jövőre segít nekünk nagydobra verni az egészet. A Diákzsűri addig is terjeszkedne, például a Mediawave felé.
