DISNEY GYERMEKEI
Harminc esztendeje még másmilyen gyerekfilmen nevelkedtünk, közösségi érzésre nevelő gyermekkertész-mozikon. Új rugóra járó gyermekmeséinkben már nem a beilleszkedés, hanem a különbözés a legnagyobb boldogság és érdem. A Disney és a Pixar Animációs Stúdió hihetetlen kasszasikerei átrajzolták a filmpiacot, már nem a tinédzserkorú néző, hanem a prepubertás korosztálya tölti meg a mozikat.
KÉK BÁRSONYOS FORRADALOM
Az amerikai filmgyártás „Új Hollywood”-ra keresztelt korszaka a legoptimistább számítások szerint is véget ért 1975-re; ekkor került a mozikba az első blockbusternek nevezett szuperprodukció, Steven Spielberg Cápa című filmje. Ugyanaz a stúdiórendszer, amely nem is olyan régen még felkarolta és munkalehetőséghez juttatta az egyéni hangvételű, életszagú filmekben érdekelt tehetségeket, a bombabiztos sikerek futószalagszerű gyártásába kezdett.
Az indie története Jarmuschtól Tarantinóig erre a kihívásra válaszolt. „Függetlennek lenni annyit jelentett, mint mindenáron különbözni a Hollywoodi stúdiók által diktált fővonaltól.” (Sidney Pollack)
BLAXPLOITATION
Erőszak, korrupt zsaruk, szex, drog és funk. A hetvenes évek fekete filmjei megteremtették az afro-amerikai szuperhőst. Hollywood a hetvenes évek elején megnyitotta kapuit az addig másodrendű filmhősnek tekintett feketék előtt.
KIYOSHI KUROSAWA
Horrorral vegyített direkt társadalomkritika, filmtechnikai invenció, szerzőiség és zsánerfilm. Kiyoshi Kurosawa a kortárs japán film alapfigurája. Első vállalt filmje 1983-ra datálható (Kandagawa háborúk), amelyet A DóRéMiFá-lány felizgulása című 1985-ös punk agymenés követett. A film szimbolikája és technikája olyan, mintha Jancsó LSD-n forgatta volna az Égi bárányt.
