Egy egyedülálló anya, Sandra a férje halála után pár évvel kénytelen szembesülni azzal, hogy édesapja egyre rosszabb fizikai és szellemi állapotban van, és elkerülhetetlenné válik, hogy idősek otthonába adja. Eközben felbukkan a múltból egy régi barát, Clément, az egyébként is terhelt érzelmi helyzetet pedig tovább bonyolítja a közöttük kibontakozó viszony.

Mintha Mia Hansen-Løve ugyanazt a filmet forgatná újra és újra: az Egy szép reggelen egyszerre értelmezhető a Viszlát, első szerelem és a Gyermekeim apja folytatásaként, vagy éppen variációként a Bergman szigetére. Egy fiatalkori szerelem újrafelfedezése, továbblépés egy súlyos kapcsolatból, gyereknevelés egyedülálló anyaként – önéletrajzi ihletésű témák, amelyek végigkísérik a rendező életművét.

Filmjei mozgatója a szerelem, a többi felmerülő helyzet és cselekményszál emellett csak kiegészítésként, a főszereplő karakterének árnyalásaként állhat. Az Egy szép reggelen egyik ilyen cselekményszála Sandra apjához fűződő kapcsolata. A férfi drámája, hogy korábban filozófiaprofesszor volt, idős korára elveszíti a gondolkodásra való képességét. Finom úriember még a betegségben is, de csak árnyéka egykori önmagának.

Bár alig lát már és demenciával is küzd, lakása tiszta és rendezett, a zavarodottságának nincsen tárgyi nyoma, a férfi nem hagyja égve a gázt, nem keni össze az arcát az étellel, nincsen kosz vagy káosz. Ahogyan Sandra a nővér tanácsa ellenére sem akarja megtanulni, hogyan kell az apját a fürdőszobában segíteni, Hansen-Løve sem akar szembesülni a betegség és az időskor csúnyaságával, bűzével, alantasságával. Eufemizálja a betegséget, és bár megmutatja az idősek otthonában való elhelyezés nehézségeit, nem jeleníti meg a probléma mélyét.

Ennek ellenére ott pulzál a férfi tragédiája Sandra minden mozdulatában, és ez elsősorban Léa Seydoux érdeme. A színésznő jelenléte nyugtalanságot áraszt, az arcán a boldogság perceiben is szomorúság bujkál. Évek óta nem volt szerelmi kapcsolata, így amikor Clément felbukkan a múltjából, annak ellenére, hogy házas, szerelembe esnek, és ha pillanatokra is, mindez könnyít az apjáról és a lányáról való gondoskodás terhén. Kacér lányként megy bele a viszonyba, amely egyre többet jelent a számára is, végül pedig az kerül a történet középpontjába.

Sandra mindkét meghatározó kapcsolatában mellőzöttnek érzi magát, szeretőként Clément folyamatos bizonytalanságban tartja, az apja pedig inkább a szerelmét emlegeti, Leïlát szólongatja és az ő jelenlétére vágyik, Sandra gondoskodása pedig olyasmi, amit természetesnek vesz. Mindkét helyzettel megértően viselkedik, senkinek a szeretete iránt sem kifejezetten követelőző, bár Clément iránt egyre fokozódó szexuális vágya talán a férfi szerelméhez való ragaszkodás kifejeződése.

Seydoux, akit különleges szépsége és igéző jelenléte eddig legtöbbször a femme fatale, az elérhetetlen és titokzatos múzsa szerepébe sodort, most Hansen-Løve világában, a párizsi értelmiség hétköznapjaiban egészen új arcát mutatja, nem csak ikonként, de egy összetett karakterként is érvényes alakítást nyújt. Ahogyan a rendező munkájában, Seydoux alakításában is könnyű, örömteli és szerelmes pillanatok szövik át a súlyos drámát.

Sandra keresett tolmács, szerető anya, megtört lány és sebezhető nő, akinek egymásnak gyakran ellentmondó érzései Hansen-Løve céljaiban realista, eszközeiben romantikus világából valók. A rendező remek érzékkel ragad meg hangulatokat: ahogy beborítja a fény a szerelmesek arcát, egész nap meztelenül heverni az ágyban, szomorúan nézni a lefelé csordogáló esőcseppeket a busz ablakán, hátizsákkal sétálni a párizsi utcákon, kergetőzni a múzeum kertjében. Ezek az érzéki pillanatok Hansen-Løve legjobbjai.

Ahogyan a formából is következik, a rendező megnyugtató válaszokat ad a felvetett kérdésekre. Sandra és a lánya, Linn között a kapcsolat nagyon meleg, sok benne a játék és a szeretet, és bár egy ponton úgy tűnik, Linnt megviseli az érzelmi zűrzavar, idővel megnyugszik. Georg könyveit, amelyek Sandra számára a filozófust, az apát jelentik, a tanítványainak adja. Azzal, hogy könyvtárát továbbadja a következő generációnak, olyan érzés, mintha épen tartaná apját, ez megnyugtatja Sandrát. Clémentben pedig lehet bízni, ha vissza is megy a családjához, idővel visszatér Sandrához. Sandra cselekedeteire így nem nagyon van szükség, passzivitása ellenére is rendeződnek az érzelmek. Løve bizakodó és senki felett sem ítélkezik, ugyanakkor optimizmusa, finomsága, bizonyos helyzetekben a kellemetlenség elkenése vagy a kritika hiánya visszásan hat.

A szomorú, mégis sokszor idillinek ható hangulatot remekül megtörik Hansen-Løve különleges mellékszereplői. Sandra anyja, Françoise vad politikai aktivista, szélsőségesen független, kemény értelmiségi nő, aki fájó, fanyar de őszinte meglátásaival sokat árnyal Sandra karakterén. Leïla a beteg Georg iránti majomszeretetével pedig alig észrevehetően ugyan, de kínos helyzetet teremt a lány számára.

Egy szép reggelen – Sandra egy eldugott füzetben fedezi fel apja soha el nem készült életrajzának a címét. A befejezetlen mondat melankóliája nem kiábrándító, inkább reményteli, a rendező filmjeiben mindig egy olyan világba nyerünk betekintést, amelyben a szépség és a szeretet rendíthetetlenek. És ha ez a könnyű feloldozás néha túl egyszerűnek is tűnhet, Hansen-Løve világában időzni jó érzés. 

Az Egy szép reggelen október 13-tól látható a mozikban.