Az Árva főszereplője, Hirsch Andor tizenkét éves fiú, a második világháború utolsó évében született, apja eltűnt a háborúban, anyja egyedül neveli. 1957 tavaszán egy idegen férfi jelenik meg náluk: azt állítja, ő a fiú igazi apja. A film környezetének rekonstruálásához az alkotók alapos és hangsúlyosan fotóalapú nyomozást végeztek, amelyet az online fotókeresők és a hozzáférhető fotóarchívumok határoztak meg, elsősorban Magyarország legnagyobb magánkézben lévő archívuma, a Fortepan.
Az Árva filmkönyv
Fotó: Piti Marcell
Ezt a rendkívül alapos munkát tárja elénk a 288 darab fényképet magába foglaló Árva – Filmkönyv. Barakonyi Szabolcs, a könyv művészeti vezetője és Salát Zalán Péter, a könyvterv kreatív koncepciójának megalkotója az archív képeken kívül betekintést enged a filmkészítést dokumentáló werkfotókba, valamint Erdély Mátyás operatőr kameraképeibe az elkészült filmből, és a forgatást megelőző tesztekből. Néhány világhírű fénykép is megjelenik a fotográfia történetéből, amelyek már jó ideje kulturális referenciává váltak: többek között William Klein Boy + gun + girl, New York című fotója, rögtön az első oldalakon.
A könyv szövegtöredékeit Nemes Jeles László rendező felkérésére Földényi F. László, József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta, művészeti író, egyetemi tanár írta. A filmkönyv alkotóinak előző, a fotográfiák olvasására épülő fotókönyve a több hazai és nemzetközi díjat is elnyert Fortepan Masters, amely a megjelenése után sokáig vezette az Írók Boltja sikerlistáját.
Az említett alkotók - Barakonyi Szabolcs, Salát Zalán Péter, Erdély Péter, Nemes Jeles László, Földényi F. László - részvételével zajló kerekasztal-beszélgetést Topor Tünde művészettörténész, az Artmagazin főszerkesztője moderálta.
A beszélgetés során szó esett a kiállítás és a könyv legkisebb közös többszöröséről: a fotóról. Arról, hogy egy fénykép miképp értelmezhető, milyen jelentésrétegeken keresztül olvasható. Földényi F. László arra hívta fel a figyelmet, hogy a filmben maga a fénykép is aktív szereplővé válik. Mint felidézte, a történetben legalább három fotó jelenik meg, ám ezek korántsem puszta kellékek. „Nem díszítőelemként vannak jelen, hanem sűrűsödési pontokként” – fogalmazott. Olyan vizuális csomópontok ezek, amelyek egy-egy teljes történetet sűrítenek magukba: mindazt, aminek az elmeséléséhez a filmnek már nem lenne további harminc perce.
Nemes Jeles László (b) és Földényi F. László a kötet bemutatóján
Fotó: Piti Marcell
Ebben az értelemben – tette hozzá – a könyvben szereplő fotók is hasonló irányba mutatnak. A képek soha nem ártatlanok: minden fénykép mögött ott húzódik egy súlyos történet, még a legprivátabbnak vagy legjelentéktelenebbnek tűnő felvételek esetében is. „Ha sokáig nézem őket, előbb-utóbb mindig megjelenik valami furcsa. Ha más nem, akkor annak a láthatatlan fotósnak a tekintete, aki egykor elkészítette a képet.”
Nemes Jeles László a fotók és más vizuális anyagok inspiratív szerepéről beszélt, hangsúlyozva, hogy az alkotói folyamat kezdetén ezek jelentik számára a legfontosabb kiindulópontot. „Amikor elkezdünk dolgozni, sok fotót nézegetünk – nemcsak fényképeket, hanem festményeket is, alapvetően rengeteg vizuális anyagot. Engem mindig ezek inspirálnak a legerősebben. Bizonyos képek megmaradnak bennem, és megmutatom az alkotótársamnak, jelen esetben Erdély Mátyásnak, majd azon gondolkodom, hogyan lehet ezeket a fotókat filmes nyelven integrálni, átalakítani.”
Az inspiráció forrásai között kiemelt szerepet kapott a Fortepan fotógyűjteménye is. Ennek kapcsán Barakonyi Szabolcs arra mutatott rá, hogy az archívum nemcsak gazdagsága, hanem használhatósága miatt is meghatározó. „A Fortepan legnagyobb erényei a hozzáférhetőség, a tanulmányozhatóság és a sokkal szabadabb inspirálódás.”
Topor Tünde ezen a ponton arra kérdezett rá, mennyire volt elsődleges szempont az ötvenes évek világának hiteles, pontos rekonstruálása, és hogy ebben milyen szerepet játszott a Fortepan. Erdély Mátyás válaszában hangsúlyozta, hogy számára nem a dokumentarista pontosság volt a döntő szempont. „Nem az a fontos, hogy egy ötvenes években játszódó film az utolsó részletében is dokumentarista módon próbálja visszaadni, hogy valóban hogyan nézett ki az a korszak. A jó fotók hordoznak valamilyen gondolatiságot. Az erről a korról készült képek önkéntelenül is rengeteg réteget tartalmaznak. Nem az számít, hogy milyen színű a blúz vagy milyen mintájú az asztalterítő, hanem ennél sokkal megfoghatatlanabb módon van jelen bennük egy csomó minden.”
Erdély Mátyás (b) és Nemes Jeles László a kötet bemutatóján
Fotó: Piti Marcell
Barakonyi Szabolcs azokhoz a Fortepan-fotókhoz kapott hozzáférést, amelyek Nemes Jeles és Erdély munkájának alapjául szolgáltak. Hozzátette, hogy a válogatás rendkívül érzékeny és átgondolt volt, ezekből szűrték tovább a kiállítás és a könyv tartalmát. Salát Zalán Péter ehhez kapcsolódva elmondta: „Ebben a hatalmas adatbázisban, ami a stáb film utáni lezárt dokumentumaiból, vázlataiból és egyéb anyagaiból állt – ami egy íróasztalfiókban maradt –, kezdtünk el dolgozni. A könyv tulajdonképpen egyfajta újrahasznosított tartalom.”
Salát ezután a friss könyvet a korábbi munkájukhoz, a Fortepan Mastershez hasonlította. Elmesélte, hogy az előző könyvet három éven át, Barakonyival közösen építették fel, a munka során pedig kialakult egy saját módszertanuk. „Arról szól, hogyan szelektálunk képeket, hogyan olvasunk és kapcsolunk össze fotókat – nagyon sok beszélgetés kíséri ezt."
Azt is kiemelte, mi választja el leginkább a két könyvet egymástól. „A Fortepan Mastersnél a fotográfia gyönyörűségéről akartunk beszélni, mindentől lecsupaszítva. Folyamatosan azt kerestük, hogyan tudjuk egymástól elválasztani a képeket, mert a képek egymás mellett mindig kapcsolatot teremtenek a nézőben. Itt viszont tudatosan dolgoztunk azon, hogy a kép is szöveg legyen, és a szöveg is kép. Konkrétan a forgatókönyv részleteit is képként illesztettük be, a firkákkal együtt, és Földényi F. László szövegeiből is képeket generáltunk a fejünkben.”
Nemes Jeles László arra tért ki, miként látja a könyvet, és milyen módon kapcsolódik az a film világához. „Ez a könyv olyan, mint egy labirintus, melyben vezetve vagyunk, így nem veszünk el teljesen. A film is valamilyen labirintusról szól, hiszen a gyerek története is az, és engem mindig ezek a történetek érdekeltek. Éppen ezért tud jól kommunikálni egymással a film és a könyv. Kinyitom a könyvet, és elindul valahova; benne van a végtelen, ajtókat nyit ki, de nem öncélúan, hanem egy humanista alapból, ami nekem nagyon tetszik.”
Kép az Árva filmkönyv bemutatójáról
Fotó: Piti Marcell
Barakonyi Szabolcs a könyv labirintusának, hálózatának részleteire tért ki, bemutatva, hogyan épült fel az egész anyag a filmhez kapcsolódó dokumentumokból:„Mátyás személyes forgatókönyv-példányával kezdődött az egész. Amikor megkapta az üres forgatókönyvet, teleírogatta, és ez a fajta kiegészülés hatalmas erővel bírt. Még a telefonszáma is rajta volt, hogy ha valaki megtalálja a forgatáson, hívja őt – és ekkor tudtam, hogy ezt a jelenlétet kell a könyvnek is kölcsönöznie. Így került bele minden, ami jegyzett: beszélgetések, értekezések, leiratok, amik aztán szűrés alá kerültek. A legfontosabb a begyűjtött információk rendszerezése volt, és a szerkesztés során az, hogy miként tehetjük mindezt olvashatóvá, és mit mellékeljünk hozzá. A mellékletek játéka – a forgatókönyvlapok, a forgatási fotók, az archív képek, Mátyás megállított és tesztfotói – mind részei ennek a hálózatnak. Nekem összességében az volt a feladatom, hogy minden fontosnak vélt szereplőt meggyőzzek a részvételről, utána hagyjam szabadon dolgozni őket, majd a végén mindent begyűjtsek és összerakjak.”
A labirintus egyik kulcseleme Földényi F. László gondolatai voltak, amelyek szövegtöredékekként szerepelnek a könyvben. „Amikor először beszélgettünk Szabolccsal, az inspirált és nyugtatott meg engem azonnal, hogy kiderült, nem arról van szó, ami általában ilyen felkéréseknél történik: hogy lesz egy katalógus, amihez nekem kell előszót írnom. Általában az előszót senki nem olvassa el, csak udvariassági belépőként szolgál.”
Ezután Barakonyi Szabolcs vette át a szót: „Amikor László visszaküldte a szövegeket, jelezte, hogy külön szedhetők, a sorrend nem számít, és szabadon dolgozhatunk velük. Már készültek laptervek, így láthattam, milyen szerkezet alakulhat ki. Zalán pedig borzasztóan örült, hogy szabadon rendezheti a szövegeket. Így dolgoztunk egymás keze alá: a bizalom lehetővé tette, hogy egy működőképes, alkotói konstrukció jöjjön létre.”
Salát pedig aztán tényleg szabad szelleműen dolgozott, az eredeti scriptet is felhasználva. „Mátyás saját, említett forgatókönyv-példánya hónapokon keresztül az íróasztalomon volt, és teljesen világos volt, hogy ebből a forgatókönyvből fogunk táplálkozni. Ezért lett A4-es az aránya a könyvnek, tudtuk, hogy ezt fogjuk használni. Borzasztó izgalmasnak tartom a belefirkálásokat, hiszen ez egy munkanyag. Látszik, hogy ezzel dolgoznak, organikus, folyamatosan alakul.”
Fotó: Piti Marcell
A skiccek alkotóját, Erdély Mátyást újra és újra csodálattal tölti el, ahogyan a munkája során a leírt szó képpé válik. „Szerintem baromira érdekes az a folyamat, hogy van egy száz oldalnyi írott szöveg, és abból készül egy százperces film. A leírt szavakból, és az általuk hordozott tartalmakból erős hangulatok, mozgások, képek, színek lesznek. Minél többször csinálom, annál izgatottabban kezdek neki. Egy leírt mondatból - pl. hat ember ül egy kerekasztal körül – kép formálódik, aminek zenéje, hangulata, színei és mozgásai vannak. És minél többet beszélünk erről, annál jobban értjük meg magát a folyamatot. A könyv szerintem nagyon szép kísérlet arra, hogy ezt a furcsa absztrakciót egy kicsit körüljárja.”
Erdély Mátyás forgatókönyvének és a belefirkálásoknak a beemelése nem az egyetlen különlegesség a könyvben. „Amikor pár nappal ezelőtt először kézbe vettem a könyvet, és megláttam, hogy az egyik szövegemet egy fénykép takarja, először azt gondoltam, hogy ez problémás” - mesélte Földényi. „Aztán észrevettem, hogy a fényképet könnyen áthelyezhetnénk máshova, így megnyugodtam. Konkrétan matricaként szerepelnek a könyvben egyes képek, amiket ide-oda lehet rakni.”
Barakonyi Szabolcs ennek kapcsán a kísérletezés jelentőségére irányította a figyelmet: „A kísérlet nagyon fontos fogalom, általánosságban az életben, de az alkotói pályán különösen. Ha könyvről beszélünk, az mindig kísérlet arra, hogy egyetlen könyvben írjuk le a világot. Mintha a világ maga lenne egy könyv.”
Nemes Jeles László is kiemelte a kísérletező szellemet: „Szerintem nincs unalmasabb, mint egy könyv, ami egy filmről szól. Rengeteg ilyet láttam, amelyeket stúdiók vagy producerek adtak ki. A poklot tudom így elképzelni: beraknak egy üres szobába, egy filmről készült albummal. Ez a könyv szerencsére egyáltalán nem ilyen.”
Majd a könyv célját is megfogalmazta: „Amit ezzel a könyvvel tehetünk, az, hogy kreativitásra ösztönözzük azt, aki kézbe veszi. Ez különösen fontos a posztmodern világban, ahol sokszor hiányzik az egyéni kreativitás, és minden próbálkozást igyekeznek elfojtani – most éppen a technológia, de korábban a magyar 20. század is jól csinálta ezt. Ez a könyv pont egy ilyen ellenállás, egy apró lázadás a kreativitás mellett.”
Az Árva - Filmkönyv kapható az Írók boltjában, vagy megrendelhető online.
Címlap: Piti Marcell
