„Az aknamezőn zajló üldözéses jelenet a légpárnás járművel merőben újszerű. Elkészítése olyan szaktudást igényelt, amellyel manapság kevesen bírnak. Vegyük például a sebesség kérdését. Az ilyen járművek a valóságban nem alkalmasak olyan mutatványokhoz, mint a kavicson való suhanás. A légpárnáknak köszönhetően képesek haladni a kavicson, de korántsem olyan gyorsan, mint ahogy mi szerettük volna látni a vásznon. Ezekben a gépekben általában nagyon erős motor van, de túlságosan nehéz ahhoz, hogy növelni lehessen a sebességet, ezért a lehető legkönnyebb motort kellett megtalálnunk, amely ugyanakkor a legnagyobb teljesítményre képes. Végül beszereltünk a gépbe egy apró és könnyű, csúcstechnológiás versenyautó-motort.
A másik nehézség az volt, hogy ezek a járművek köztudomásúlag alacsonyak bizonyos manőverekhez. Nem úgy kanyarodnak, mint a hagyományos autók, sokkal nagyobb helyre és időre van szükségük egy-egy forduló bevételéhez. A kanyarodók felvételekor ezért erősebb és nagyobb motort kellett használnunk.
És hát ez csak egy jelenet a sok közül, amely a valóságban egészen másképp nézett volna ki speciális effektusok nélkül. Az emberi lelemény és a legmodernebb technika nélkül például beszakadt volna alattunk a jég, és az egész stábot elnyelte volna az izlandi tó…
A szédületes autós üldözés a Jégpalotán keresztül, amikor a teljes szerkezet víz alá kerül, hatalmas vízmennyiség megmozgatását igényelte. 27 pumpát kellett működtetnünk. Minden egyes pumpa 3780 liter vizet pumpált percenként, ami azt jelenti, hogy minden percben hozzávetőleg százezer liter víz zúdult alá. Kissé nedves, de rendkívül látványos jelenet lett.
Akárcsak az eddigiek, igen nagy örömömre szolgált ez a Bond-film is. Elképesztően hatásos akció-jeleneteket, robbantásokat sikerült összehoznunk. És ami mindennél fontosabb számomra: senki sem sérült meg.”