Tímár Péter, a kísérleti– és kisjátékfilmes zsűri elnöke azzal köszöntötte a családias hangulatú értékelés közönségét (többnyire a filmek alkotóit), hogy a mezőny „szokásosan jó volt”, több örömteli folyamat megfigyelhető ugyanis a rövidfilmeken: az alkotók jellemzően inkább az egyszerűségre törekedtek, például klasszikus beállításokat használtak ahelyett, hogy ide-oda rángatták volna a kamerát. Tímár észrevételét Hartai László, a zsűri tagja annyival egészítette ki, hogy számára úgy tűnik, „végre a Filmművészetin is elkezdődött valami”, legalábbis régóta nem láthattunk ennyi értékelhető rövidfilmet a Szentkirályi utcából. Hartai, aki az előzsűri elnöke volt, betekintést engedett a válogatás nehézségeibe. Elmondta, hogy a hozzávetőlegesen száz filmből pillanatok alatt kiválasztották a legjobb huszonötöt, majd a fennmaradó ötön viszont órákat kellett vitatkozniuk. Annak ellenére, hogy ilyen helyzetben nehéz igazságos döntést hozni, a zsűri nevében leszögezte: végülis elégedettek a döntésükkel, erős mezőny állt össze. Gelencsér Gábor, a zsűri harmadik tagja erősítette a meglévő harmóniát, többnyire neki is tetszettek a filmek, és üdvözölte, hogy a többnyire fiatal alkotóknak volt merszük komoly társadalmi kérdések boncolgatásához.
|
| Családias hangulatú értékelés |
A bevezető után a zsűri egyenként értékelte a filmeket. Általában igyekeztek minden műben a pozitívumokat megtalálni, bíztatni az alkotókat. Már akik jelen voltak közülük, ugyanis sajnos nem egy film készítői távolmaradtak az értékeléstől, még olyanok is, akiknek munkái kiváltották a zsűri elismerését. Jelen volt viszont Máthé Tibor, akinek kisfilmjét, a Vasárnap című Hernádi Gyula adaptációt operatőri szempontból kitűnőre értékelte a zsűri, viszont a rendezést illetően már nem volt egyértelműen tökéletes a mű. Megtudhattuk viszont az alkotótól, hogy a film készítésébe közbeszólt az élet, ugyanis Hernádi eredetileg szerepelt volna bizonyos jelenetekben, azonban mire megkezdték volna a forgatást, az író elhunyt.
Az alkotók többsége megértéssel fogadta a zsűri kifogásait, bár Tímár szerette volna, ha az egyirányú értékelés helyett valódi párbeszéd, esetleg vita alakult volna ki. Általános lelkesedés övezte a Türelem című filmet, annak ellenére, hogy Hartai László szerint az egybeállításos művek sikere lassan kezd általánossá válni, utalva többek között a Before Dawn sikereire, ám szerinte Nemes Jeles László Kenyeres Bálinthoz hasonlóan jól alkalmazta a technikát, valamint sikerült egy új szemszögből, a láger-irodából megjelenítenie a Holokauszt-problematikát. Gelencsér Gábor dícsérte a Mínusz alkotójának, Mátyássy Áronnak az érzékenységét, amiért olyan társadalmi jelenséget ábrázolt – komolyan, mégis némi humort a történetbe csempészve, amit manapság a filmesek elhanyagolnak. Hasonló véleménnyel volt az Egy szavazat című filmről, ami egy régi, nagy múltú műfajt, a politikai szatírát élesztette fel.
fotó: Szandtner Dániel
