Kapcsolódó anyagok

A kisfilmes előzsűri értékelése

Balog Gábor operatőr, rendező először zsűrizik kisjátékfilmeket, eddig általában dokumentumfilmeket és játékfilmekett zsűrizett. Ugyanez a hármas zsűri volt egyben az előzsűri is, 130 filmet néztek meg, ebből harmincat választottak a versenymezőnybe. Balog Gábor tartalmi és formai tekintetben is dzsungelnek érezte ezt a rengeteg filmet. Operatőrként a képi oldalról közelíti meg a filmeket, de egyszerű nézőként nézi a filmeket, amíg ebből az állapotból ki nem zökkentik. Képi fogalmazás szerint három csoportra lehet osztani a versenymezőnyt, az egyik, ahol az eszközök kizökkentették a befogadásból, mert elidegenítően túlzó, tolakodó volt a használatuk (Szulamit, Sárga labda, Vallomás); a másik csoport, ahol ez helyén volt; a harmadik, ahol a fix kamera, az állókép ereje visszakapta méltó helyét (Csavargó, Vonat, The Counterpart). “A divat mindig befolyásolja az eszközhasználatot, például amikor a vario megjelent, ha kell, ha nem zoomoltak, de ezeket az eszközöket csak addig lehet alkalmazni, amíg nem zavarja az elbeszélést, a történetmesélést. A véleményem őszinte lesz, a kemény fogalmazást ne vegyék személyeskedésnek” - mondta bevezetése végén Balog Gábor.


Balog Gábor (fotó: Valuska Gábor)


Cs. Nagy Sándor rendező, operatőr elmondta, jó volt végignézni ezt a harminc filmet, mert az elmúlt évekhez képest egy elég erős és jó mezőnyt láttunk. Nagyon nehéz volt kiválasztani a díjazottakat, de  most még nem a kiemelt filmekről beszélnek majd, hanem azokról, amelyeknek itt vannak az alkotói. 


Cs. Nagy Sándor (fotó: Valuska Gábor)


Pálos György számára a filmezés nemcsak munka, hanem a hobbi is, ezért volt érdekes számára végignézni ezeket a filmeket. A mezőnyből kirajzolódnak a tendenciák, de az újítások, új jelentések is megjelennek, emiatt hihetetlenül tanulságos az ilyen munka. Pálos György egy költői kérdéssel zárta bevezetőjét: hova készülnek ezek a filmek? A filmkészítés funkcionális tevékenység, célja kell hogy legyen, tudni kell már az elején, hogy hol fogják levetíteni. A külső szem, a dramaturg, a kritikus szemű barát hiányát súlyos hibának tartja. A produceri szemlélet nagyon jót tett volna ezeknek a filmeknek. 


Pálos György (fotó: Valuska Gábor)


Ezt követően a zsűri rátért az egyes alkotásokra, elsősorban azokról a filmekről beszéltek, amelyeknek jelen voltak az alkotói, vagy amelyek érdekelték a közönséget. (Sajnos egy másik teremben párhuzamosan egy kisfilmes blokkot vetítettek, így egyes alkotók önhibájukon kívül nem vehettek részt az értékelésen.)


Sárga labda: az ötlet szép, de képileg zavarosnak érezte a zsűri. A túlzottan markáns, durva képi világ, valamint a hosszúra hagyott részek zavarják az összképet. Indokolatlan kameramozgások, laza, asszociatív film, ami divatos, de egy szöveg esetében sem írunk ilyen véletlenszerűen, és a film is egy szöveg, ezzel is szigorúan kell bánni. Cs. Nagy Sándor a hibái ellenére szerette ezt a filmet, de kevésnek érezte az atmoszférazajt, mert a zenével  próbálták ellenpontozni a dramaturgia hiányát.


Sárga labda


Trip: A Filmtett táborban készült ez a film. A történet nem originális, de szimpatikus volt, ahogy eszköztelenül, mégis filmes nyelven próbáltak meg történetet mondani.


Trip


Szulamit: Cs. Nagy Sándor mindenkinek ajánlotta, hogy az alkotók közül valaki legyen ott a vetítéseken, mert ez esetben is problémák voltak a vetítési képaránnyal. Balog Sándor hozzátette: formailag jópofa módon van elválasztva a dokumentarista- és a játékfilm-rész, de tartalmilag nem annyira. Képileg nagyon szépen komponált, nagyon szépen fotózott, de feszesebbre kellett volna vágni, mert így egy ponton túl unalmassá vált. Meg kell találni az arányokat, ehhez szükséges a külső szem!

Csavargó: Cs. Nagy Sándornak nagyon tetszett ez a film, mind a képi, mind a dramaturgiai megoldások passzoltak. A ritmus, a hangi munka és a vágás rendkívül jó, tehát nagyon filmszerű alkotás. Szép és érzékeny vándorlás a múlt és jelen között.

Hétfő: Szerették ezt a filmet, mert mély mondanivalót (társas magány) szeretne elmesélni nagyon egyszerű eszközökkel. A film megkapó hangulata tetszett a zsűrinek, a finoman kezelt hang nem volt tolakodó. A főszereplő kislányt is kiemelték. Cs. Nagy Sándort zavarta, hogy néhány reklámszerű megoldással is élt az alkotó.


Hétfő


Variációk: Balog Gábor aranyos, kedves, bájos, élvezettel nézhető filmnek nevezte, aminek finom, árnyalt humora és kitűnő zenéje van. Ennek ellenére hozzátették, a képi megoldások, a kompozíciók néha nincsenek átgondolva, döcögnek, a pazar snittekre hanyag snittek következnek. Pálos György hozzátette: lehetett volna kicsit merészebb és pofátlanabb a film, de a színészek nagyon élvezetesek, a karakterek színesek, jó a színészvezetés és a dramaturgia. A kamerakezelés volt kicsit indokolatlan.


Variációk


Hogy elérjek napsütötte sávig: Petri György verse ihlette, képileg releváns, annak ellenére, hogy egy erős szöveg mellett a kép sokszor illusztratívvá válik. Általános hiba, hogy a történet lefutása után az alkotók egy plusz zenével, plusz képi bravúrral meg akarják nyomni a film mondanivalóját, pedig ez csak azt mutatja, az alkotók nem bíznak eléggé az anyagban.


Hogy elérjek napsütötte sávig


Napszúrás: a zsűri szerint hihetetlenül jól megcsinált film, a történetmesélés technikája teljesen filmszerű. Az elbeszélés késleltetett dramaturgiára épül, ami vonzza az érdeklődést. Képileg, dramaturgiailag tartja a ritmust, de maga a sztori kételyeket ébreszt, kissé szépelgőnek tűnik ahhoz képest, hogy a főhős egy 16 éves nevelőintézeti leányanya. A film szakmai része jó, a történet nem elég hihető, ezért nem visz elég mélyre érzelmileg. Furcsa ellentét, hogy a perfektül kidolgozott képek és a drámai sztori szinte ütik egymást.


Napszúrás


Mama: Nagyon szerette a zsűri mindhárom tagja. Ez egy lenyűgöző vizuális világú egysnittes film, egy érdekes kísérlet, ami megkapó elemeket használ. Közös véleményünk, hogy két perccel hosszabb ez a film, mint kellene. A hang-dramaturgiát emelték még ki, amiben a külső hangok belső hangokká válnak. A film mind a hangi atmoszférájában, mind képileg briliáns megoldásokkal dolgozik.


Mama

Vasárnapi ebéd: A zsűri véleménye szerint a vágó nem volt elég szigorú, az elején és a végén ott maradt két-két perc, aminek semmi köze a filmhez. A filmben enélkül is benne van a lényeg, nem szükséges “szájba rágni” a sztorit. A fenti hiba ellenére szerették a filmet.

Apró dolgok: A zsűri nagyon szerette ezt a filmet, a forgatókönyvét, a dramaturgiáját és a zseniális színész-vezetést. A film stilizáltsága kevésbé volt meggyőző, mert ez ellenpontozza a máskülönben remek történetet.

The Counterpart: Az elbeszélés közben változtat a film a saját szabályain, még archív felvételeket is behoz, pedig kérdés, hogy szükség van-e ezekre. A bravúros és sűrű első snitt után a néző fejében megszületik már, amit a film később illusztrál.


The Counterpart

Vallomás: Papa és lánya találkoznak a Vidámparkban egy fontos beszélgetésre. Kedves, szerethető, és a zsűri annak is örült, hogy Tóth Orsit ez egyszer olyan szerepben láthattuk, amiben nem szoktuk... A zenehasználat itt is túl hivalkodó a végén, ami teljesen ellene megy a film egészének. A film kulcsjelenetét agyonvágja, hogy egy fegyelmezett beállításra rá van vágva egy remegő kamera. A technikai hibák az odafigyelés hiányának tűnnek, sajnos ezek képileg lehúzzák a színészileg és dramaturgiailag megkapó drámát.

Vacsora: a zsűri szerette ezt a filmet. Véleményük szerint a történet nem túl bonyolult, de ezt néha nehezebb elmesélni, mint egy sokfedelű sztorit. Tetszett nekik a film hangulata, mert a cseh filmeket idézte. A színészek (Pogány Judit, Molnár Piroska) remek teljesítményt nyújtottak, a nagymama karaktere fantasztikus volt. A film saját atmoszférájába talán nem kellett volna ennyi rádió, mert eltakarja a valódi atmoszférát. A rádió itt is mankó, ami az alkotók kishitűségéről tanúskodik, mert a történet megállt volna a saját lábán is remekül, hiszen a dramaturgia szépen felépített. Ördögi a történet, hogy 2008-ban létezik egy ilyen világ, minden más sallang, a rádió is sallang (ráadásul vidéki öregek nem hallgatják a Tilos rádiót). A hangkulissza sem stimmelt, nincs meg a rádió atmoszférája, ha közel vagyunk, ha távol, ugyanaz a hangerő, nincs rendesen lekeverve. A külföldiek sem értik majd a filmnek ezen rétegét, a rádióból érkezo információk és poénok enélkül viszont univerzális a történet.


Vallomás

Fordítva: Nagyon szellemes film. A fekete humor pengeélén táncol hihetetlenül tehetségesen. Nagyon tetszettek a zsűrinek a szereplők, érdekesnek találták a figurákat, jónak a helyszínek. Stilárisan is felveszi a történetben rejlő játékot: felfordítja a széles vásznat állófotó-szerű képpé. “A film álláspontja nagyon explicit, ha ez egy pályázatra készült, akkor ez bravúros, csillagos ötös, fantasztikus, de ha mint önálló filmalkotásként tekintek rá, és nézőként nézem, akkor én megspórolnám az utolsó, leleplező snittet” - tette hozzá Pálos György. “A dramaturgia, a színészvezetés jó, de érezni a figyelemfelkeltő funkcióját. A képarány felfordulásának pillanata kicsit direkt” - mondta el véleményét Balog Gábor.

Bevezetés az általános nyelvészetbe: Tetszett a zsűrinek, remek vizuális megoldásokat használt egyszerű eszközökkel. Ez a fajta stilizáltság nagyon jól működött. A minimálistól jutunk el a váratlan és meglepő történethez, mind a forgatókönyv mind a képisége pontos és egységes.

Alena utazása: Nagyon szerette a zsűri az Alenát, klasszikus film, in medias res kezdéssel. Rögtön magával ragadja a nézőt, berántja a hangulatba. A drámai szépség mellett nagyon hitelesnek és életszerunek tűnik a helyzet, emellett nagyon finom gesztusokkal játszanak a színészek. A dramaturgia nyílegyenesen megy előre, ez az egyetlen film a repertoárban, ami meghatotta a zsűri tagjait. Remekül volt fényképezve. Többfedelű dráma, kellemes kétértelműség jellemzi.

 
Macskásember 0

Macskásember: Nagyon üde dolog, nincs bő lére engedve, de ebben az ötletben ennyi van. Briliáns, mulatságos, egy jó fricska, jó gesztus itt a szemlén. A mezőny legpofátlanabb filmje, de jólesően pofátlan, úgy van vágva, ahogy a mester, Eizenstein tanította száz éve…