A lapszámos jelenti: Beszélgessünk!

Véres lófej, medve, pankrátor - Filmvilág

Az áprilisi Filmvilág első nagyjából húsz oldala a Filmszemle jegyében telik, Schubert Gusztáv, Gelencsér Gábor, Pápai Zsolt és Baski Sándor veszik végig a termést, és igyekeznek a lehetőségekhez képest összbenyomást kialakítani. A következő nagy blokk a maffiafilmekhez kapcsolódik a Matteo Garrone-féle Gomorra kapcsán - Nevelős Zoltán magát a filmet elemzi két oldalon át, egyrészt némileg tágabb kontextusba helyezvén a filmet korábbi maffiafilmekhez kapcsolva, másrészt Roberto Saviano könyvével is összehasonlítja. A következő szöveg már magától a camorra által halálra ítélt - és a lead szerint előbb-utóbb a végrehajtással is szem,besülő - szerző cikkét olvashatjuk, amely egy nyilvánosságra került hangfelvétel kapcsán jelent meg. Ezen camorristák telefonbeszélgetés hallható egy likvidálás közben - és az egész megerősíti a film, illetve a könyv világát, amelyben összefonódik legalitás és illegalitás szétbogozhatatlanul, a camorra mindenki életét, vágyait, sorsát befolyásolja, és a gyilkosságok pszichopatológiás hétköznapisága is kap még egy megerősítést. (Különösen megdöbbentő az a kis adalék - és érezhetően a szerző ezer ilyet tusna még mondani - amikor egy gyilkosság után az egyik camorrista rájön, hogy lehet, hogy véletlenül valaki mást ölt meg, mint akit kellett volna, de elintézi ennyivel: "Mindegy, az se volt Jézus Krisztus".) Ahogy Saviano fogalmaz: "a Gonosz hétköznapivá válása, bármennyire tragikus is, immár a miénktől semmiben nem különböző világban megy végbe." A blokk utolsó írása Wostry Ferenc tollából való, és a 70-es évek olasz zsarufilmjeit, a poliziottescót mutatja be, természetesen a szerzőhöz híven ebből az írásból sem maradhat ki a "ez a világ legjobb...-ja/-je"behelyettesítéses szerkezet.

Erős az e havi szám interjúanyaga: Werner Herzoggal Hervé Aubron és Emmanuel Burdeau beszélget, s az élő klasszikus rendező híréhez és nevéhez méltó gondolatokkal szolgál. "A rossz filmekből többet lehet tanulni, mint a jókból.", hisz az ember megtanulja, mit nem szabad, míg egy rendkívüli film titkát évekig keresheti az ember - ergo a jó film, jó műalkotás titka több, mint mesterségbeli kérdés. A beszélgetés végighalad Herzog filmes kérdésein, tervein, kitér egy-egy filmjére jobban, köztük a valóban zseniális Medvebarátra, s végül a tapasztalatra fut ki. Ebben látja Herzog ugyanis a munkája kulcsát, hogy ő megtapasztalt olyan elemi helyzeteket, amiket csak kevesen: rabság, éhezés, igazi magány, elveszettségérzés vagy hatalmas távolságok gyalogos megtétele.
 

Darren Aronofsky A pankrátorról beszél a Parralax View-nak, ebből kiderül, miért jelentett Mickey Rourke-nak hátrányt a boksztudása a pankrátor megformálásánál, mit szóltak a nézők, amikor a stáb valódi pankrációmeccseken megjelent a szorítóban, illetve hogy Aronofsky miért sárgult el az irigységtől, amikor megtudta, hogy nem ő, hanem David Gordon Green rendezi az Ananász-expresszt, és hogy melyik Apatow-filmet tartja a tavalyi év legjobbjának.

Időutazás, arcok, jelenidő - Filmkultúra.hu

A megújult oldal színpompája a netes tartalomszolgáltatás előnyeit kevéssé reprezentálva olyan eseményekről szól, mint a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál (épp február 1-jén ért véget) - ráadásul az oldal tördelése is idegesítő, hogy ne kelljen görgetni, inkább négybe lett vágva a szöveg ("Háromba vágtad, Lajosom?"), mindemellett a lapozás után a többi oldalt mintha lóhalálában kellett volna összerakni, található rajtuk 1 db fehér háttér, 1500 leütés, meg a további lapozáshoz szükséges linkek, olyan konzumidiótáknak való dolgok, mint kép vagy külső vagy más tartalomra mutató link, nem zavarognak. Igazából persze csak a rosszmájúság mondatja velem mindezt, mert pár klikkel odébb megnyithatom a Musztert pdf-ben, és ott ugyanúgy megolvashatom a cikkeket, görgethetek, amennyit akarok, és még fotókat is bámulhatok. De azért engedtessék meg nekem, hogy ezt a 2in1 digitalizálást kissé sajátosnak érezzem.

A nemrég végetért Mediawave-ről ennyi a (még előtte készült) saját anyag: "19. alkalommal rendezik meg Győrben április 25. és május 2. között a MEDIAWAVE Nemzetközi Film és Zenei Fesztivált, amelynek szervezői - az adott és mindenki számára jól ismert gazdasági körülmények között - igyekszenek közönségüknek a már megszokott magas színvonalú zenei, filmes, színházi, tánc, képzőművészeti, irodalmi programokat nyújtani.", majd jön egy link, balra fent pedig kissé sápatagon ácsorog a Nyomtatóbarát változat felirat. A Magyar film külföldön szekcióban az utolsó hír, hogy Tóth Orsi megy Berlinbe, amúgy egy filmuniós anyagra mutat, valahonnan a fagyos januárból. A Mixben megtudhatjuk, hogy megjelent a Muszter februári száma (az elébb már letöltöttük, ugyebár pdf-ben az áprilisit, azaz a Filmkultura.hu önmagáról sem tud mindent), de nem ez a legutolsó cikk, hanem a Képek Bertalan Tivadarról, amely a klikk után egyetlen feliratban manifesztálódik: Érvénytelen cikk!. Újabb cikk, április 14-i keltezésű viszont a Nisi Masa pályázati felhívás, ezért ezt rögtön két helyen is megtekinthetjük, a Felhívások, közlemények közt, illetve a, ki nem találná senki, Archívumban.

Az Arcok rovat Történelmi magánügyek alrovatában végre érdekes és frissebb interjúkra lel az ide tévedő vándor. A Gulyás János és Gyula dokufilmes testvérrpárral Báthory Erzsi beszélgetett, igen részletesen idézik fel életútjukat a viszontagságos pályakezdéstől a rendszerváltás utáni kiábrándulásig. Sulyok Máté Szilágyi "Lópici Gáspár" Istvánnal eleveníti fel a múltat, Barabás Klára pedig Ordódy Györggyel egy érdekes témát helyez történeti kontextusba, a magyar kaszkadőrök szakmát. A Jelenidő alrovat pedig értelemszerűen az újdonságokkal foglalkozik: Mátyássy Áron, Edelényi János, Szabó Simon, Vranik Roland és Pohárnok Gergely beszél új, bemutatott vagy még csak a Filmszemlén láthatott alkotása kapcsán.

(Helyzetjelentésünk még április közepén íródott - a szerk.)

A Kelet, az Kelet - Pergő Képek

Búcsúzkodással kezdi a Pergő Képek, a nagy múltú lap a netre fagyasztja magát, mert "a sok értelmetlen küzdelem a bürokráciával szétfeszíti a civil kurázsi kereteit". Talán ennek az elmúlásnak a feldolgozása okán, a reinkarnálódás reményében lett a szám fő témája a keleti mozi, mentalitás, filozófia. Nagyszerű beszélgetéseket olvashatunk a lapban, a Japánban gazdaságtörténetet és egyebeket oktató Ferber Katalin világítja meg a Kitano-filmek kulturális hátterét, oldja fel a kulturális kódokat, utalásokat, rejtett szimbólumokat. Így olvashatunk a jakuzamítosz Japánban elfoglalt helyéről, a nők szerepéről, a beszéd és hiánya miértjeiről, az érintésnélküliségről,a bornírt közhelyekről, arról, miért nem szólíthatja nevén valaki a másikat bizonyos helyzetekben, és mindennek a Kitano-féle értelméről, a Kitano-életmű üzenetéről.

Igazán revelatív erejű a híres kínai filozófussal, Su-la-cével folytatott beszélgetés. A gondolkodót magyar nyelvterületen Sári László orientológusként jobban ismerjük, ő adja közre beszélgetéseit Lin-csi, amúgy valóban létezett filozófussal Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában címen. A kötet kapcsán Sári érdekes dolgokat mond a hagyománnyal kapcsolatban, mármint hogy a zen buddhhista hagyomány lezártnak tekinthető, már régóta nincsenek új mesterek, új irányok (vagy ha vannak, tévútnak tűnnek), a ma gondolkodói inkább a gyökerekhez nyúlnak vissza. Mennyire különbözik ez a ma egyeduralkodó európai elképzeléshez képest, mely szerint  nem lépjetünk ki a hagyományból, bele vagyunk zárva az olvasatokba, a történetiségbe. Ehhez nyilván nem árt, ha van egy olyan keleti logikánk, amely nem dichotomikusan működik, megenged az igaz-hamisnál bonyolultabb viszonylatokat is. A halálhoz, a változáshoz fűződő viszony, a történelem, az idő más felfogása egyaránt termékeny lehet Nyugaton is, nem is beszélve a fogyasztáshoz, a környezetünkhöz fűződő viszonyhoz. Rengeteg leágazása lehet ennek a nem túl hosszú beszélgetésnek.
 

Az utolsó érdemes beszélgetés Szirmai Márton (Mecsek kincse, Süllyedő falu, Szalontüdő) rendezővel zajlik. A kívülről érkező filmes beszél a múltjáról (közgazdászdiploma, könyvkiadó cég, hitelalap-menedzserkedés), arról, miért nem akart az SZFE-re menni, arról, hogyan szokás degradálni a kisfilmes műfajt meg a díjakról, sikerekről, humorról, a mindennapok mozgóképeiről, mindezt a lap nyomdai kivitelének köszönhetően inkább jelzésszerű, mint dokumentumértékű fényképekkel tarkítva.

A Pergő Képek tehát elmúlik, ami a nyugati gondolkodásnak írtóztató élmény, a keleti azonban máshogy éli meg, „Nem lehetünk mindig együtt, híveim. Az a cédrus sem áll ott örökké a kertben, nem áll a kolostor sem, de még a Huo-to partján ez a hegy sem. És nincs semmiféle tanítás sem, mely még egyszer összefogna bennünket és az időt. Nincs semmi sem, csak ti vagytok, míg vagytok egyáltalán. Legjobb tehát, ha ezután már mindent magatok intéztek el.”