Négy évtized alatt a Zágráb Film közel 600 animációs filmet készített, amelyekkel több mint 400 nemzetközi díjat gyűjtött be. 1961-ig csak amerikai animációs filmek nyertek Oscar díjat, a ma este vetítésre kerülő Surogat/Ersatz volt az első film, amely megbontotta ezt a sort. A stúdió hamar világhírűvé vált sajátos animációs stílusával, amely a „Zágrábi iskola” néven híresült el. A zágrábiak egyik legfőbb ismertetője az alkotók vonzalma az iránt, hogy saját maguk írják, tervezzék és rendezzék filmjeiket.

A stúdiót hivatalosan 1956-ban alapították, valójában ekkor még egy hotelszobáról beszélünk, ahová a filmesek bezárkóztak egy írógéppel és egy rajzasztallal és addig nem jöttek ki amíg az ötleteik részletekig ki nem volt dolgozva.

Mivel alapanyagban akkoriban hiány volt, főleg jó minőségű cellekben (rajzfólia), kifejlesztették az úgynevezett „limitált animációt”. A rajzok számát szinte a minimumra csökkentették anélkül, hogy a mozgás dinamikáját elvesztették volna. Az eredmény - egyes filmekben ez a technika sokkal erőteljesebb látványhatást ért el.

Ezek között a korlátok között a zágrábi rajzfilmesek egy új szabadságra leltek, tovább fejlesztették eredetiségüket és találékonyságukat.
Vatroslav Mimica: Inspektor se vraca kuci, 1959, 11,23’
Ez a film egy 13 részes sorozat, az Inspector Mask egyik epizódja. Mask felügyelő bárhol ott terem, ahol segítségre szorulnak. Jelen esetben az amerikai vadnyugatot kell megvédenie néhány elvetemült indiántól.

Zlatko Bourek: Macka  1971, 10,10’
A film férfi-nő viszonyáról mesél egyéni, személyes látószögből. A végeredmény tán nem túl hízelgő a női nemre, nem úgy a macska, melynek képében megjelenik.

Nedeljko Dragic: Mozda Diogen 1967, 9,45’
A világ egy filozófus szemén keresztül.

Nedeljko Dragic:  Diary 1974, 8,09’
Az élet csodái és elidegenítő pillanatai egyaránt visszaköszönnek Dragic animált naplójából.

Dusan Vukotic: Surogat 1961, 9,18’
A film egy turistáról szól, aki sikeresen forgatja fel a tengerpart életét. Szenvedélyes szerelem lobban, féltékenység születik, amely bosszúhoz vezet, majd tragédiához.

Zdenko Gasparovic: Satiemania 1978, 13,47
Eric Satie szatirikus, gúnyolódó és oly gyakran lírai zenéjére megmozdul a nagyváros dzsungele – utcák, emberek, lények, bordélyházak, bárok – összhangban és ellentétben a víz hullámzásával. Szavakkal nehezen megfogható képek és hangulatok.