Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rengeteg erről szóló népmese, melyek szinte minden kultúrában megtalálhatóak valamilyen formában. A leghíresebb kétségkívül Az Ezeregyéjszaka meséiből ismert Aladdin és a bűvös lámpa. George Miller legújabb filmjének témája sok hasonlóságot mutat ezzel a jól ismert mesével, sőt akár egyfajta átdolgozásként is értelmezhető.
A Tilda Swinton által alakított Alithea Binnie középkorú egyedülálló nő, aki egyetlen félresikerült házasságán kívül nem tud felmutatni szerelmi kapcsolatot és láthatólag nem is törekszik arra, hogy helyzetét megváltoztassa. Beletörődött sorsába és inkább a munkájában próbálja megtalálni a boldogságot, ami látszólag sikerül is neki.
Forrás: Prorom
Narratológiával foglalkozik, emiatt pedig gyakran utazik a világ különböző pontjai között, konferenciákat tart és a helyi kultúrák mítoszait tanulmányozza. A film kezdetén Isztambulba utazik, ahol előadása közben különös látomása támad, de nem törődik vele. Aznap délután ellátogat a messze földön híres isztambuli bazárba, ahol a közel négyezer butik egyikének eldugott sarkában talál egy különös üveget, ami egyből felkelti érdeklődését és hazaviszi.
Hotelszobájának fürdőjében megpróbálja megtisztítani az üveget egy elektromos fogkefével, amikor az véletlenül eltörik. Óriási füstfelhő lepi el a helyiséget, és lám, egy óriási teremtmény zsúfolódik be a hálószobába. Alithea hirtelen nem tud mit kezdeni a helyzettel, próbálja meggyőzni magát, hogy csak képzelődik és becsukott szemmel számol, hátha az óriás eltűnik a szobából, de az óriás nem tűnik el, csak emberi méretet ölt.
Kiderül róla, hogy egy dzsinn, aki már háromezer éve várja, hogy valaki kiszabadítsa, teljesíthesse az illető három kívánságát és ezzel felszabaduljon a kötelezettségei alól. Alithea ismerve az ehhez hasonló történeteket, egyből elutasítja a kérést, hiszen ismeri a kívánságok rossz következményeit. Az Idris Elba által alakított dzsinn pedig elmeséli legendás élettörténetét, miközben próbálja rávenni Alitheát, hogy kívánjon. A Sheba királynő udvarából induló dzsinn története végül célt ér és Alithea olyat kíván, mellyel meglepi mindkettejüket.
Forrás: Prorom
A film első fele, mely az isztambuli hotelszobában játszódik, ahol a két karakter megismeri egymás múltját, humoros és pörgős, a dzsinn visszatekintései pedig szemet gyönyörködtetőek. A dzsinn páratlanul jó mesélő, a narrációjához társuló több ezer éves emlékképek látványvilága megunhatatlan és részletgazdag. A domináns arany szín, stilizált látvány, érdekes effektek, lassított és gyorsított mozgások Zack Snyder 300 című filmjét idézik.
A több száz millió dolláros blockbusterekkel ellentétben sokkal szerényebb költségvetésből képes volt dicséretre méltó számítógépes utómunkát produkálni, a hibák pedig olyan minimálisak, hogy az atmoszféra és a jelmezek különlegessége mellett szemet lehet hunyni felettük. Elba és Swinton duójának játéka lebilincselő. Működik köztük egy bizarr kémia és a maguk komikusan szórakoztató módján adják elő történetüket. Kettejük dinamikája egészen addig kitűnően működik, amíg ebből az érdekes kényszerhelyzetből próbálnak kiutat találni.
A film a váratlan fordulatot követően kissé ellaposodik. Az akciódús történelmi és mitikus alakokkal teletűzdelt visszatekintés után egy sokkal lassabb tempójú, egyszerűbb és kiszámíthatóbb irányt vesz a történet. Az addig mélységesen racionálisan gondolkodó Alitheából előtör a kétségbeesetten szeretetre és szerelemre áhítozó vénkisasszony. Nehezen lehet eldönteni, hogy hirtelen jött változása a dzsinn lenyűgöző történeteinek eredménye vagy pedig saját elnyomott vágyainak következménye.
Forrás: Prorom
Nem teljesen irracionális a változás, csupán nincs jól előkészítve, ezért furcsán, meglepően hat és Daenerys Targaryen bekattanásához lesz hasonló, csak kevésbé drasztikus következményekkel jár. A két szereplő közti kapcsolat itt már kevésbé hiteles, ugyanis Swintonnak már nem áll olyan jól a túlcsordult érzelgősség.
Ezzel szemben Idris Elba dzsinnje teljesen új oldalról közelíti meg a mágikus teremtményt, nem a nagyhatalmú, félelmetes, trükkös oldalát emeli ki, hanem a balszerencsének és véletleneknek kiszolgáltatott rabot, aki képtelen megváltoztatni sorsát, mások jóindulatán múlik a jövője. Mindketten megtestesítenek egy alapvető emberi vágyat, de a sors furcsa fintoraként egyikük sem érheti el azt a másik nélkül. Végül megtalálják a kiutat saját nyomorúságukból, a legváratlanabb módon játsszák ki a szabályokat, amik megkötik kettejük kapcsolatát.
George Miller széles műfaji skálán mozgó, rendkívül sokoldalú rendező, aki a Mad Maxtől a Táncoló talpakig játszi könnyedséggel lavírozik a különböző műfajok között és ritkán okoz csalódást. Egyedi rendezői víziója most is megmutatkozik, hiszen olyan abszurd, varázslatos és stilizált világot épít, ami a saját szabályszerűségei szerint működik, mozivásznon nézve pedig igazi élményt nyújt a nézőnek.
A Háromezer év vágyakozás minden hibája mellett érdekes és elismerésre méltó vállakozás. Olyan kreatív alkotás, mely üdítően hat a tündérmesék unalomig adaptált sorában.
