Beszélgetésünk idején a Filmforgalmazók Egyesületének adatai szerint három magyar film, a Futni mentem a Hogyan tudnék élni nélküled? és a Véletlenül írtam egy könyvet vezeti a legnézettebb mozifilmek listáját. Hogyan értékeli ezt az eredményt?
Örömmel tölt el. Évtizedeken át az volt a tendencia, hogy az amerikai filmek dömpingjében nem tudtak labdába rúgni a hazai alkotások. Ennek az volt az oka, hogy itthon elsősorban szerzői, kísérletező jellegű produkciók készültek, amik nem tudták úgy megszólítani a széles közönséget, mint a világhírű sztárokkal teletűzdelt, látványos tengerentúli alkotások. Most úgy tűnik, megfordult ez a tendencia. Csehországban, Lengyelországban, Ausztriában és Dániában nem meglepő, ha a helyi filmek jóval magasabb nézettséget érnek el a moziban, mint a külföldi alkotások. Gyakran felmerült a kérdés, hogy mit kéne tenni, hogy Magyarországon is népszerűek legyenek a hazai filmek, de eddig nem született rá megoldás.
Örömteli, hogy ilyen szép nézettségi adatokat produkáltak a magyar filmek, de nagy kérdés, hogy ez meddig fog kitartani. Ahhoz, hogy olyan produkciók jöjjenek létre, mint például a Futni mentem, állami támogatás híján magántőkére vagy banki hitelekre van szükség. A magyar filmek magas nézettségében a nézők szimpátiája, kiállása, állásfoglalása is közrejátszik, ez a Magyarázat mindenre sikere óta megfigyelhető. A siker titka lehet az is, hogy igazán szeretnivaló alkotások születtek az utóbbi időben. Az a kérdés is felmerül, hogy a Hogyan tudnék élni nélküleden kívül a többi film, ami a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült, miért nem volt képes magas nézőszámokat elérni.
Futni mentem / Fotó: Vertigo Média
„Nem tartom előnyösnek, hogy szeptembertől novemberig hetente érkeztek a mozikba az újabb és újabb magyar filmek. Több premiert is át kellett volna tenni egy másik időszakra” – említette egy decemberi interjúban Kárpáti György, a Futni mentem egyik producere. Herendi Gábor is megjegyezte, hogy egymás elől veszik el a nézőket a magyar filmek, ha túl sok alkotást mutatnak be rövid idő alatt. Ön hogyan látja a kérdést?
Az év második felében a mozis szezon szeptember közepén indul és karácsony környékén tetőzik. Óhatatlan, hogy ütközések történnek. Előfordulhat, hogy egy forgalmazó vagy producer úgy dönt, nem akar részt venni a versenyfutásban a többi magyar alkotással, és inkább január elején küldi moziba a filmjét. Ez nagy merészség, mert a karácsonyi költekezés miatt az embereknek kevés pénzük van az év elején, valamint sokan ekkor utaztak el. Szintén csendesebb időszaknak számít moziba járás szempontjából az április, amikor mindenki kimegy a szabadba. Ennyi film esetében nehéz jól elosztani a premierek időpontjait. Ilyenkor fontos szempont, hogy ki bírja jobban marketing költségvetéssel vagy melyik forgalmazó tud előállni olyan olcsó ötletekkel, gerillamarketinggel, amivel fel tudja hívni a közönség figyelmét a filmjére.
Kárpáti György arról is beszélt, hogy a Vajna-korszakban az volt a szokás, hogy egy naptári év alatt maximum három magyar közönségfilm kerülhet mozikba. Ön szerint ez jó megoldás lenne?
Szerintem nem. Annyi közönségfilmre van szükség, amennyire a széles közönség kíváncsi. Nem korlátoznám, hogy hány közönségfilm jelenhet meg egy évben. Amit a néző meg akar nézni, arra be fog ülni a moziba, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Az utóbbi időben körülbelül kétszáz forinttal emelkedtek a mozijegyárak, ez még nem akkora növekedés, ami megakadályozná a nézőket abban, hogy moziba járjanak.
Kifejezetten magas nézettséget ért el a Fekete pont is, amit 127 ezren láttak. Ön szerint minek köszönhető Szimler Bálint filmjének sikere?
A Fekete pont politikai színezettől mentesen kritizálja az iskolarendszert. A film történetébe nagyon könnyen beleélheti magát a közönség. A nézettség, amit elért, ősszel csodaszámba ment, de ha most jelenne meg, akkor is nagyon szép eredménynek számítana. A járványhelyzet óta nincsenek kiszámítható tervezési modellek. Korábban meg lehetett határozni, hogy egy horrorfilm vagy egy vígjáték nagyságrendileg mekkora nézettséget ér majd el egy adott országban. Ma ez már teljesen kiszámíthatatlan.
Hogyan tudnék élni nélküled? / Fotó: InterCom
Ha a magyar filmek nézettségéről beszélünk, nem mehetünk el a marketing mellett sem. Ma másképpp kell reklámozni egy filmet, mint öt évvel ezelőtt?
Igen. Régen a televízió nélkül nem lehetett elképzelni egy film marketingkampányát, noha drága volt és nem lehetett tudni, kiket fog elérni a reklám. Ma ugyanez a helyzet, csak a TV helyét átvette a közösségi média. Budapest mellett a vidéki egyetemi városokban és a jelentős kulturális élettel rendelkező városokban is meg kell találni a film közönségét. Azok kerülnek előnybe, akik meg tudják mozgatni a lokális követeiket és az adott városban is tudják vinni a film hírét. Ehhez emberi erőforrásra és pénzre van szükség.
„Ha tájékozódni akar valaki, arra jó, de nem kőbe vésett” – említette hat évvel ezelőtt annak kapcsán, hogy az egyesület a weboldalán rendszeresen közzéteszi a filmek nézettségeit. Változott azóta valamit ennek a statisztikának a pontossága, metódusa?
Az egyesület oldalán található adatok nem auditáltak, önkéntes bevalláson alapulnak. A mozik naponta bejelentik a bevételt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak. Több akadálya is van annak, hogy ezeket az adatokat alapul véve elinduljon egy statisztikai adatszolgáltató rendszer. Az egyik az, hogy az állam nem akar belefektetni ennek a rendszernek az üzemeltetésébe. A magáncégek, akik vállalnák az üzemeltetést, nagyon drágán dolgoznak. A fő ok, hogy nem minden piaci szereplő járul hozzá az adatok publikálásához. Ez egy áldatlan állapot. Nagyon nehéz a feladata egy forgalmazócégnek, ha nem tudja követni a tendenciákat, nem tudja megnézni, milyen jellegű filmekre váltanak jegyet a nézők vidéken. Sötétben tapogatóznak. Az Filmforgalmazók Egyesületével tizenhat éve próbálunk ezen változtatni, de a mai napig sem sikerült.
„A mozik egy része nem vezet naprakész kimutatást, már régóta próbálunk tárgyalni velük a rendszer finomításáról" - nyilatkozta nemrég Káel Csaba. A Filmforgalmazók Egyesületének milyen javaslatai vannak ennek a rendszernek a hatékonyabbá tételére? Kikérte a véleményüket, tárgyalt önökkel erről az Nemzeti Filmintézet?
Azt javasoljuk, hogy a beérkezett adathalmazból készüljön egy hivatalos statisztika. Folytak egyeztetések az NFI-vel, de nem történt előrelépés ebben az ügyben.
Az Egyesület céljai közé tartozik a legális filmforgalmazás védelme is. Mit tudnak tenni ebben az ügyben?
Van olyan forgalmazó, aki folyamatosan figyeli, hogy a filmje nem bukkan-e fel megjelenés előtt egy illegális platformon, de ehhez meg kell fizetnie egy ezzel foglalkozó szakembert. Az egyesületnek nincs anyagi háttere ahhoz, hogy az összes forgalmazó filmjeinek védelmet biztosítson. Ezt csak a tagok hozzájárulásából lehetne finanszírozni, ám az ehhez kevés, különösen a kisebb forgalmazók esetében, akik örülnek, hogy egyáltalán talpon tudnak maradni.
