A Szovjetunió egyházellenes politikája a 20. század során különböző hullámokban csapott le, a magyar film pedig az elmúlt években több alkotással is igyekezett emléket állítani az áldozatainak. 2021-ben Ablonczy Bálint készített egy harminc perces dramatizált dokumentumfilmet Ti is élni fogtok címmel, amely Trill Zsolt főszereplésével a református hitű Pógyor István történetét meséli el. Az ifjúsági vezető a 40-es évek végének és az 50-es évek elejének a reformátusokat összeesküvéssel vádló pereinek esett áldozatul, 1953-ban fogházban vesztette életét. Szilágyi Andor 2023-as, Legyetek szeretettel című televíziós minisorozatának főhőse Boldog Brenner János, akit az 1956 utáni megtorlások során gyilkoltak meg. Eperjes Károly a Magyar Passióban a szerzetesrendeket és szerzeteseket ért kegyetlenségeket mutatta be a fiktív Leopold atya sorsán keresztül - alkotása az előbbiekkel szemben a mozikba is eljutott 2021-ben. A mártíromságra jutott egyházi személyekkel foglalkozó filmek sora most Bokor Attila (56 csepp vér) rendezésében Romzsa Tódor élettörténetének mozgóképes ábrázolásával bővült.
Kép a Romzsa Tódor című filmből
Romzsa neve ugyan az egyházi berkeken kívül nem cseng olyan ismerősen, mint a történelemkönyvekből ismerős Mindszenty Józsefé vagy Apor Vilmosé, hitvalló tetteiről olvasva azonban megbizonyosodhatunk róla, hogy történetét érdemes filmben feldolgozni. Rómában tanult, majd hazatérése után, 1944-ben, mindössze 33 évesen nevezték ki püspökké. Nem sokkal ezután a Kárpátaljára bevonuló szovjet hadsereg azt követelte tőle, hogy a görögkatolikus egyház csatlakozzék az ortodox orosz egyházhoz. Mivel Romzsa nem engedett - Hruscsov kérésére, Sztálin engedélyével -, merényletet kíséreltek meg ellene. Miután az akció kudarcba fulladt, a kórházban lábadozó, súlyosan sebesült fiatal püspökhöz takarítónőnek álcázott KGB-ügynök jutott be, és végül az általa beadott halálos méreg végzett Romzsával. Megkerülhetetlen szerepéről tanúskodik, hogy 2001-ben II. János Pál pápa avatta boldoggá, Ferenc pápa pedig utolsó magyarországi látogatásakor, a hívőkhöz intézett beszédében Romzsát a hűség örök példájaként állította a magyarok elé.
Az eredetileg a tévébe készült Romzsa Tódor esetben nem árt megválaszolni a kérdést, hogy érdemes volt-e nagyvászonra küldeni. Bár képi szempontból sokszor „tévéfilmes” benyomást kelt, azért jóval több stilizálási kísérlet talál utat magának, mint például a Magyar passió, a kompozíciók és kameramozgások is megfelelően szolgálják a történetmesélést. Az áttűnésekből és vágóképekből viszont a kevesebb több lett volna, mert néhány valóban ötletes pillanatot leszámítva a legtöbb esetben inkább csak feleslegesen megtörik a Máthé Tibor operatőr által felépített, a bevilágított belsőkben működő képi világot.
Dér Zsolt (Nyersanyag) viszont Romzsa Tódor bőrébe bújva a hűvösebb képekbe is képes életet lehelni. Vonásait izgalmas rejtélyességgel festik fel az alkotók: szófukarsága sokatmondó, nyugodt tekintete nyugtalanságot ébreszt rosszakaróiban. Minimalista eszköztárral uralja a pillanatot, és kielégítő látni, ahogy az elnyomó hatalom arcáról magabiztosan törli le a mosolyt.
A megszálló erőket vezető Petrov parancsnokkal (Bezerédi Zoltán) folytatott szóbeli csatározásai hajtják a film első felét, későbbi hiányukat meg is sínyli a dramaturgia. Ezekben a párbeszédekben természetesnek hatnak a bibliai passzusok. „Mi értelme birtokolni az egész világot, hogy ha közben az ember elveszíti a saját lelkét?” - zárja le a vitát a Máté evangéliumából vett idézettel Romzsa. Sztoikus és naiv perspektíváján keresztül a kommunista diktatúra abszurditásai új színezetet nyernek, és képesek a meghökkentés erejével hatni a nézőre.
Kép a Romzsa Tódor című filmből
„Van benne valami a mártírból. Halálában a vértanúság fellengző haszontalansága van, és minden elpazarolt szépsége” - olvasható Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényében. A vértanúságot, mint a hősiességet középpontba állító filmek esetében közel sem tekinthető magától értetődőnek, hogy a „másik oldal” is szóhoz jusson. Ezúttal viszont - ha csak egy rövidke dialógus erejéig is – Romzsa paptársa, László atya (Lux Ádám) beszédén keresztül a mártírsors „hiábavalóságának” kérdése is felmerül. Ez árnyalja a képet, és a mindenkivel szemben erősnek és megingathatatlannak mutatkozó püspök ezt követően az imaházban ad hangot aggodalmainak és kételyeinek. A jelenet törékeny intimitását azonban a harsogó zene darabjaira zúzza. Sajnos a zenei túlkapások többször is elveszik egy-egy fontosabb történés élét, kioltva a felemelő pillanatok erejét. Máskor viszont - például az egymással szembenálló Romzsa és Petrov esetében - a zene hatásosan támogatja a feszültséget, és finoman vezeti fel a vihar előtti csendet.
A film azonban a legfontosabb pillanatokban visszahátrál: az ominózus rajtaütésből, az egyetlen akciójelenetből és kulcsfontosságú jelenetből hiányzik az a fajta naturalizmus, ami a rémtettet valódi kegyetlenséggel tudná átitatni. A szaggatott belassításban közvetített rövidke ütlegelésből nehéz arra a mészárlásra asszociálni, amiről a következő jelenet árulkodik: sebekkel teli véres arcok, törött állkapocs és hiányzó fogak.
A gyilkossági kísérletet követően Romzsa a kórházban lábadozik, és ahogyan csökken Dér Zsolt játékideje, úgy veszít a film is az erejéből. Új karakterek sora érkezik: Petrovot a telefonon bejelentkező Hruscsov (Magyar Attila) és Szudoplatov (Gere Dénes Ákos), valamint Dr. Bergman kórházigazgató (Jakab Tamás) és a mérget beadó Odárka (Péteri Lilla) váltja fel. Az ördögien gonosz karakterektől egyre természetellenesebb mondatok és párbeszédek hangzanak el. A második szakasz merevségét Kakasy Dóra kiemelkedő jelenléte töri meg, akinek hála a Romzsa Tódor ágya mellől el nem mozduló Teofila nővér tragédiája annak valódi mélységében jut el hozzánk. Ezen kívül Romzsa halálának ábrázolása, a záró képsorok alkotta keret és a szimbolizmus miatt érdemes kivárni a végkifejletet.
Romzsa hiánya ugyanakkor túl nagy űrt hagy maga után a film második felében, a kommunista-hierarchiarendszer szemléltetése és az összeesküvés részletei helyett érdemes lett volna nagyobb hangsúlyt fektetni a címszereplőre - akár a 80 perces játékidő kibővítésével. A püspököt ugyanis alig látjuk a híveivel, miközben személyének különlegessége éppen abban rejlett, hogy a különböző nemzetiségekhez tartozó hívőkkel mind a saját nyelvükön kommunikált. A nemzetek közti - és a szó általános értelmében vett - széthúzás napjainkban is megtapasztalható a magyarlakta, határon túli területeken, ezért egy Romzsa Tódor erőfeszítéseiről készült film pozitív példával szolgálhatna arra, hogyan lehet hidakat építeni a különböző közösségek között.
A Romzsa Tódor január 15-től látható a mozikban a Bokorfilm forgalmazásban.
