Az 1979-ben Locarnóban FIPRESCI-díjat nyert, Berlinben Arany Medvére jelölt film egy saját jogán is sikeres regényen alapul (a szerző Gáll István), de amiben 38 év távlatából is kiemelkedő, az a drámaisága, ami alapján akár színdarabként is olajozottan működne, már ha nem főleg külső helyszíneken játszódna. Egy határ menti méntelepen játszódik, ami izolált, zárt és egzotikus világ. Kiismerhető mikrokozmosz. És persze a néző jól jár a külső felvételekkel: Koltai Lajos képei miatt érte meg ezt a történetet film formájában (is) feldolgozni, elég a két mén egy kancáért folytatott harcának dokumentarista megmutatására gondolni.

A néző a címszereplő szemén keresztül nyer beavatást ebbe a miliőbe: a főhős az újdonsült ménesgazda, Busó Jani, egy pártiskolát végzett, paraszti származású káder. Kihívások tornyosulnak előtte, mivel nem ért a lovakhoz és vezetőként sincs tapasztalata - a néző is laikus ebben a szakmában, ami megkönnyíti az azonosulást. A méntelep dolgozói viszont igazi mesterei a foglalkozásuknak, azonban másban is Busó Jani tökéletes ellentétei: lefokozott, kegyvesztett, osztályellenségként kezelt horthysta tisztek, akik szakmai és politikai megfontolások alapján egyaránt ellenállnak újdonsült vezetőjüknek, aki hiába próbál tekintélyt szerezni a szemükben, magabiztosságot sugalló fellépésével csak veszélybe sodorja a ménest és persze saját magát is. Ellentéteik a múlt bűneiben gyökereznek és ezért feloldhatatlanok, ami rengeteg feszült konfliktust és drámai incidenst eredményez.

 

Busó Jani kívülálló és underdog, aki két tűz közé kerül. Későn jön rá, hogy megbízatása nem áldás, hanem átok számára, ami alól nem hagyják kibújni felettesei. Konstruktív segítséget nem kap a párttól, csak olyat, ami tovább mérgezi a méntelep miliőjét: ávósokat, ráadásul közeleg ‘56, ami baljósan fokozza a suspense-t és garantálja a főhős és ellenfelei konfrontációját a fináléban. A feszültség thriller-elemekből is származik: az ávósok váratlan éjszakai látogatásaiból fakadó atmoszféra fojtogatóan paranoid.

 

A jószándékú, naiv, békeszerető főhős hasonló utat jár be, mint Szabó István Mephisto című remekművének színésze: hatalmat kap, de valójában csak fogaskerék egy gépezetben. Egyre jobban átlátja a rendszert, aminek részét képezi, és kiábrándul belőle, majd legfeljebb erkölcsi győztesként távozhat a harcból. A ménesgazda a csalódás, egyben egy megkésett felnőtté válás, beavatás története. És a főhős szemén keresztül természetesen a néző előtt is lelepleződik Rákosi diktatúrája és terrorja. Amellett is lehet érvelni, hogy Busó Jani magát a Rákosi-rendszert vagy a sztálinista kommunizmust testesíti meg, korrumpálódásuk, bukásuk párhuzamosan megy végbe.

 

A ménesgazda drámai hatásmechanizmusai önmagukban is megállják a helyüket, kultúrafüggetlenek és kortalanok, viszont nem öncélúak, Kovács a Rákosi-rendszert mutatja be és elemzi általuk. Viszont ebből az ambícióból fakadnak a film dramaturgiailag nehézkesebb részei is, például Jani fivére, a TSZ-elnök Mátyás külön szála, amin keresztül Kovács megjeleníti Rákosit (legalábbis tar koponyáját ansnittben mutatva) és a recski munkatábort is. Kár, hogy ezekkel a hosszú jelenetekkel a néző eltávolodik a csapdahelyzetbe került főhős, Jani karakterétől és kiszabadul a méntelep egyre inkább mérgező légköréből. Kovács túl sokat markolt. Ha ez a film ma készülne, megkockáztatom, ezt a szálat a szkriptdoktor már a fejlesztés első körében kidobná.

 

A kiadvány extrája egy háromnegyed óra körüli játékidejű beszélgetés az író-rendező és Varga Balázs filmesztéta, egyetemi tanár között (Eltiport hitek – Kovács András a filmről és az ötvenes évekről). A beszélgetés legérdekesebb részének azt találtuk, amikor a 91 éves direktor arról mesél, hogyan szökött át Magyarországra egy erdélyi faluból üres zsebekkel, és hogy a vállalkozást díjazták a tanárai is, akik felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára. Főhőséhez hasonlóan tehát ő is messziről jött kívülállóként és underdogként került be egy új környezetbe (ami számára a filmszakma volt), főhőse mindez alapján tehát modern művészfilmes alteregóként is tételezhető.