Legutóbbi két rendezése (A fiú és a szörnyeteg, Mirai) nálunk is moziforgalmazásba került, pedig ez az animék esetében általában a Ghibli stúdió páratlan alkotásainak fenntartott privilégium. Így került most a magyar mozikba Hosoda legújabb alkotása, a Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő című zenés animációs film is, aminek világpremierjét a tavalyi cannes-i filmfesztiválon tartották.
A vidéki kisvárosban és a virtuális világban játszódó történet főhőse egy Suzu nevű iskoláslány, aki egy kiskori trauma következtében elvesztette énekhangját. Az iskolában szégyenlős lány azonban rátalál a VR-headsettel elérhető, U nevű metaverzumra (3D-s virtuális terekből álló univerzum, amit a tech óriások a jövő internetének szánnak), ami a végtelen önmegvalósítás lehetőségét kínálja több millió felhasználójának. Egy szépséges díva, Belle avatarja mögé bújva visszatér a hangja, és dalaival egyik napról a másikra virális szenzáció válik belőle.
A két világot élesen elválasztja a kétféle animációs stílus: a csendes japán vidék és Suzu középiskolája Hosoda hagyományos stílusában, darabosan mozgó, néha egyenesen vázlatszerű figurákkal jelenik meg. Az U ezzel szemben egy elképesztő, harsány 3D-s komputervilág, amelyben egyszerre több ezer lény kavarog a felhőkarcoló méretű chipek között.
Mark Zuckerberg megvalósult vágyálma inkább csak lenyűgözően festő díszelemként szolgál a vásznon, a film azonban nem fogalmaz meg hasonlóan látványos kritikát a közösségi média ilyen szintű kiterjesztésével szemben. Az U egy szabad és csodás helyként jelenik meg, ami automatikusan kibontakoztatja a felhasználók rejtett tehetségét, legyen szó énektudásról vagy harcról. Az óriásvállalatoknak csak a metaverzum önjelölt moderátorain keresztül jut egy kis pofon: a szuperhős-vezetőjüket a szponzorok ruházzák fel erővel, ami által nyilvánosan felfedheti bárki valódi kilétét.
Hosoda nem először nyúl a virtuális világ témájához, de amíg a Nyári háborúk című filmjének hőse egy mesterséges intelligencia általános társadalmi káosszal fenyegető M.I. ámokfutását próbálta megakadályozni, addig itt nem az akción van a hangsúly: Belle egyik koncertjét megzavarja a hírhedt, Sárkány nevű szörnyeteg, a lány pedig elhatározza, hogy megtalálja, mert egy érzékeny lelket sejt a titokzatos avatar mögött.
Nyilvánvaló, hogy az ünnepelt japán rendező a Szépség és a szörnyeteg számtalanszor elmesélt történetét ülteti át a digitális korszakba, de annak leghíresebb adaptációját is szemérmetlenül beépíti: Belle rózsaszín frizurája és szeplői is a klasszikus Disney-hercegnőket idézik, aki spontán dalokban hajlamos kitörni, a film pedig egy ponton a Disney-féle rajzfilm báltermi jelenetét is lemásolja. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, az egyszerű, cukormázas románcnál mégis többről van szó.
A régi mesén sikerül egy nagyot csavarni, még ha a két órás játékidő nagy része már eltelik, mire a történet elnyeri a valódi súlyát. Egy animációban ritkán tárgyalt, súlyos és valódi probléma jelenik meg: a családon belüli erőszak. A Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő hangvételében leginkább kiskamaszoknak szól, szimbolikus, ugyanakkor hatásos módon mutatja be a gyerekeket és felnőtteket egyaránt érintő témát, ezért az idősebb nézőknek is tanulságokkal szolgál.
A Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő február 17-től látható a mozikban, de már február 12-től tartanak belőle elővetítéseket.
