Jelen összeállításunkkal egy olyan elméleti irányzat filmelméleti vonatkozásait szeretnénk bemutatni, mely az 1980-as évek közepén erősödött fel a filmes gondolkodásban, azóta folyamatosan jelen van, illetve az utóbbi időben a kultúrakutatásban a globalizáció kérdéskörének erőteljessé válásával ismét előtérbe került, és az új jelenségek hatására maga is folyamatosan átalakul.
A posztkoloniális kultúraelmélet alapvetően interdiszciplináris jelenség. A történettudományi, gazdasági és gazdaságtörténeti és a különböző művészettörténeti és -elméleti munkák együttesen próbálják feltárni azokat a hatalmi struktúrákat, amelyek a kulturális interakciót meghatározzák, de- és reformálják. A posztkoloniális elméletet szűkebb értelemben úgy definiálhatnánk, mint a gyarmatosító hatalmak és a gyarmatosított társadalmak között létrejövő kulturális interakció tanulmányozását, illetve mindazoknak a nyomoknak a vizsgálatát, amelyeket ez a történelmi folyamat a társadalomtudományokban és a művészetekben hagyott – mindkét társadalomban, a folyamat kölcsönösségét hangsúlyozva.
A Metropolis posztkoloniális filmelmélet-összeállításának tartalmából:
Robert Stam és Louise Spence bevezető tanulmánya a kolonializmus, a rasszizmus és a reprezentáció kapcsolatát elemzi. Ella Shohat szövege a feminista és a posztkoloniális filmelmélet összekapcsolásával néhány filmtörténeti klasszikust (Kleopátra, Arábiai Lawrence, Indiana Jones-trilógia), illetve a nyugati filmek Kelet-ábrázolását és nőképét vizsgálja. David Bogle a Tamás bátyja kunyhójától az Amerika hőskoráig kíséri a korai amerikai filmeket, és ezeken a példákon keresztül a rasszista diszkurzus – ami maga is a kolonializmus folyománya – filmi lenyomatát mutatja be. A hibrid identitás kérdését egy sajátos jelenség kapcsán, a poszkolonialitás és a globalitás hihetetlenül izgalmas csomópontjában működő hongkongi filmművészet példáján vizsgálja Chu Yiu Wai írása. Nick Kaldis szövege Hou Hsiao Hsien tajvani rendező Sanghaj virágai című filmjének elemzésével mutatja meg, hogyan fordulhat szembe a film a Nyugat „orientalizáló” tekintetével. Végül Ella Shohat és Robert Stam írása bemutatja, hogyan jelenik meg a filmek nyelvi vonatkozásaiban (fordítás, feliratozás, szinkronizálás) a kultúrák kölcsönös gyarmatosítása.
