A 2026-os VFF-en hat filmiskola diákjai vettek részt, akik a program keretében levetítettek egy-egy rövidfilmet korábbi munkáik közül. A rövid Q&A keretében csak a filmjeikkel kapcsolatban nyilatkoztak, de mi kíváncsiak voltunk, hogy a hallgatók mit gondolnak a képzésükről, milyen követelményeket és támogatást kapnak a diplomamunkájukhoz, és hogyan látják a jövőjüket a filmszakmában az egyetem elvégzése után.
A müncheni Televízió és Film Egyetem (HFF München) a kortárs filmművészeti képzés mellett televíziós- és digitális médiatanulmányokat kínál. A több mint hatvan éve működő intézményben gyakorlatorientált képzés zajlik; rendezés, produceri munka, operatőr, forgatókönyvíró, vágó, dokumentumfilm-készítő és kreatív technológiai szakember diplomát szerezhetnek a hallgatók. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a hallgatók és a filmipari szakemberek közötti kapcsolat megteremtésére, amellyel a művészi kísérletezés, technikai szakértelem és a kulturális relevancia elősegítése a cél - vallja magáról az egyetem. A Visegrad Film Forumon a HFF négy hallgatója vett részt, őket kérdeztük a tanulmányaikkal és jövőbeli terveikkel kapcsolatban.
Jonny negyedéves forgatókönyvíró hallgató, Felix szintén negyedéves, ő fikciós filmrendező és vágó tanulmányokat folytat. Lea és Anton harmadéves dokumentumfilm-rendező aspiránsok, illetve Lea vágást is tanul.
A negyedik az utolsó év a tanulmányaitokban? Milyen projekttel kell diplomáznotok? Milyen segítséget kaptok az egyetemtől a megvalósításban?
Jonny: Igen, alapvetően négyéves a képzésünk, de sokan halasztanak, és akár öt vagy hat évet is eltöltenek az egyetemen.
Felix: A HFF mondhatni híres a halasztós diákjairól (nevet). De azt hiszem, ez máshol is jellemző.
Anton: A diplomamunkák nagyon különbözőek lehetnek, készíthetsz rövidfilmet, de megengedik az egész estés filmet is. Én egy egész estés dokumentumfilmet szeretnék készíteni. Az egyetemnek hatalmas eszközparkja van, innen mindent kibérelhetünk, amire szükségünk van. Az egyetem biztosít büdzsét a filmekhez, ezen felül pályázhatunk állami támogatásra is.
Jonny: A forgatókönyvírók is választhatnak: nagyjátékfilm, egy sorozat pilot epizódja, vagy a sorozat egy évadának részletes terve. Én nagyjátékfilmet írok. Természetesen ezt nem kell megvalósítani, ezért ránk nem is érvényesek azok a támogatások, amelyek a rendezőkre. Mi a professzorainktól kapunk konzultációs segítséget az íráshoz.
Lea: Felixnek és nekem egy egész estés film vágása lesz a diplomamunkánk. Az egyetemen több vágószoba is rendelkezésünkre áll, és van saját hangutómunka stúdiónk is.
Felix: Igen, ez az elsődleges projektünk. Ha a vágáson kívül mondjuk kitalálnám, hogy én rendezni is szeretnék, valószínűleg megtalálnám a módját, de az már egyáltalán nem biztos, hogy kapnék pénzt a filmre az egyetemtől.
Mik a terveitek a diploma után? Hogyan segít az egyetem az elhelyezkedésben?
Jonny: Az nagyon jó körülménynek számít, hogy szerintem Münchenben van Berlin után a második legnagyobb kiépített intézményes filmgyártás. Szerintem az egyetemünk mindent megtesz azért, hogy a filmipart behozza az iskolába, minket pedig a filmiparba.
Lea: Sok olyan programon veszünk részt, ahol találkozunk a szakmabeliekkel, bemutatjuk nekik a munkáinkat és ezekből a kapcsolatokból néha tényleg lesz is valami. Az egyetemen vannak kifejezetten pitch-re épülő szemináriumok.
Felix: Ennek keretében pár hétig fejlesztünk például egy sorozattervet, amelyet azután igazi producereknek pitchelünk. Ez nem csak gyakorlás: a tervek közül adott esetben néhányat kiválasztanak és megveszik a jogaikat, ami nagyon bíztató eredmény, ugyanis ha minden jól megy, meg is valósítják.
Anton: Ráadásul a szakmabeliek sokan a mi egyetemünkön végeztek, tudnak rólunk, számítanak ránk.
Milyennek látjátok a lehetőségeiteket a filmszakmában?
Anton: Én a legjobb variáció szerint szabadúszó dokumentumfilm rendező szeretnék lenni, aki rendszeresen készíthet filmeket. De persze ez nehéz, nagyon telített a filmszakma, ezért flexibilisnek kell lenni az álmainkkal kapcsolatban, fontos nyitottnak maradni egyéb projektekre is.
Jonny: Igen, én például meg szeretném tartani a félállású munkámat az iskola befejezése után, mert szeretnék egy minimális megélhetést biztosítani magamnak. Erre áldozom az időm felét, az erőim 90%-át pedig a filmes karrierem beindítására. 100%-ig biztosnak lenni a filmiskola után nem reális, sokan a hivatásukat nem teljes állásban csinálják.
Felix: Szerintem ez a legnehezebb kérdés. Nagy privilégiumnak tartom, hogy ebben az iskolában tanulhatok, de az egyetemi keretek közötti találkozókon a munkaszerzés valakinek sikerül, valakinek nem, valamikor összejön, valamikor nem. Ennek ellenére jónak tartom az egyetemünk megközelítését, azt, hogy nem csak filmkészítést tanulunk, hanem sorozatokkal is foglalkozunk, sőt a videojáték fejlesztés és a médiaművészet, médiainstalláció világába is bevezet minket az egyetem. Sokféle különböző területen próbálhatod ki magad, hogy megtaláld az utad.
Jonny: Ugyanakkor szerintem ez a megosztottság néha hátrány.
Anton: Igen, mert az iskolánk egyszerre akar művészeti képzést és filmipar-orientált képzést adni, vagyis két lovat próbálnak megülni egyszerre, ami miatt néha egyik sem jön össze, vagy szerencsés esetben hirtelen mindkettő.
Lea: De lehetne sokkal rosszabb is! Rengeteg technikánk van, és a stúdiók és mindent használhatunk, ami hihetetlenül jó. És ráadásul ott vagyunk egymásnak. Csinálhatunk együtt egy filmes kollektívát, ahol pre-production vagy post-production munkákat is tudunk vállalni, és emellett megvalósíthatjuk a saját ötleteinket. Azt akarjuk csinálni, amit szeretünk, és meg fogjuk találni az odavezető utat.
A híres prágai egyetem, a FAMU az ötödik legrégebbi filmiskola a világon, számos nemzetközi filmes szervezet tagja. Tizenegy különböző tanszéken kínál tanulási lehetőséget a filmkészítés iránt érdeklődőknek. A Visegrad Film Forumon résztvevő hallgatók közül sajnos csak egy valaki vállalkozott az interjúra. Veronika most fejezi be BA képzését a FAMU animáció tanszékén, Szlovákiából felvételizett Prágába. Bár még csak 22 éves, kilenc éve foglalkozik animációkészítéssel, az iskola mellett ebben a szakmában is dolgozik.
Ez a harmadik éved a FAMU-n?
Veronika: Valójában ez a negyedik évem, de a BA képzés három éves. Az egész osztályunk kollektíven döntött úgy, hogy egy évvel halasztjuk a diplomázást, mert a kreatív munkák kivitelezése néha megcsúszik, vannak hullámvölgyek. De a FAMU-n ezt könnyedén megtehetjük, mert ha nem tanultál ezelőtt egyetemen, egy évet minden probléma nélkül halaszthatsz.
Mi lesz a diplomamunkád? Hogyan támogat az egyetem a megvalósításában?
Veronika: Szakdolgozattal, szóbeli vizsgákkal és diplomafilmmel kell végeznünk, ez az utóbbi nyom a legtöbbet a latban, ezt a legnehezebb és a leghosszabb elkészíteni. Öten vagyunk az osztályban, mindegyikünk saját projekten dolgozik. Az összes film nagyon különböző, van köztük gyerekeknek szóló és felnőtt közönségnek készülő is. Az én tervem nagyon hasonló ahhoz, amit a Visegrád Film Forumon vetítettem [animációs dokumentumfilm tinnitusszal érintett betegek életéről - a szerk.], emiatt a tapasztalat miatt azt hiszem nekem nekem lesz az egyik legkönnyebb a gyártási folyamat.
Az iskola pedig csodálatos, nagy csapat segít megvalósítani a diplomafilmemet is, mindannyian a FAMU-ról. Sokakkal már az első évtől együtt dolgoztam, és fantasztikus emberek csatlakoztak később is. Mindenki nagyon segítőkészek abban, hogy megszülessen a filmem. Egy film olyan, mint egy kisbaba: kilenc hónapig hordozod, aztán egyszercsak hatalmas a nyomás és hirtelen világra jön. Az iskola mindent megad a gyártási folyamat összes fázisához a tablettől a számítógépen át az anyagi támogatásig. Úgy érzem minden adott ahhoz, hogy sikerüljön, az egyetlen akadály maximum én lehetek.
Az egyetem segít a diplomázás után elhelyezkedni a filmiparban?
Veronika: A FAMU-n a BA képzés első és második évében a filmkészítés összes területéről szerzünk gyakorlati tapasztalatot. Egy évfolyamba nagyjából hetven diák jár, ebből alakul 7-10 kis stáb. Ezekben a stábokban nagyon sok különböző munkafolyamatot próbálunk ki: dokumentumfilm készítés, operatőri munka, forgatunk filmre, sőt vágunk is analóg filmet. Emellett persze a fő fókusz nekem mindig az animáció volt, de láttam minden részleg szemszögéből, hogy mit jelent egy film elkészítése.
Sokat pitcheljük az ötleteinket az osztálytársainknak, de az évfolyam és az egyetem többi hallgatójának is. Ezek az alkalmak kifejezetten azért zajlanak, hogy mindenki megtalálja a projektjéhez a saját kis csapatát, stábját. Sokat dolgozunk együtt és ebből jó barátságok is születnek, ami csodálatos. Ezek a kapcsolatok később nagy eséllyel “igazi” munkakapcsolattá alakulhatnak, hiszen ha az egyetem után bekerülsz a filmiparba, szívesebben hívod azokat, akikkel már dolgoztál együtt.
Mik a terveid a jövőben? Tervezel visszatérni Szlovákiába? Esetleg gondolkozol azon, hogy kipróbáld magad másik országban?
Veronika: Nagyon-nagyon hálás vagyok azért, hogy bekerültem a FAMU-ra, azt hiszem ez az egyik legjobb dolog, ami velem történt. Pozsonyban és egész Szlovákiában is nagyon sok a jó szakember, de hogy mennyi munkalehetőség van, azt nem tudom. Prágában olyan sok animációs projekt pörög, hogy kevés hozzá az animátor. Csehországban az animációs projektek támogatásában még előnyt is jelenthet, hogy Szlovákiából származom, úgyhogy nem tervezek Prágából elköltözni, miután végeztem az egyetemen.
