A filmedben három szereplő, egy méhecskeszerű srác, egy idős férfi és egy gyerek világa találkozik össze. Hozzád melyik áll a legközelebb?
Mindhárom karakter a saját személyiségemből származik, valamilyen szinten mindegyiküket a sajátomnak érzem. Azt, hogy melyik áll közelebb hozzám, inkább abból tudom leszűrni, hogy melyik részt volt a legjobb gyártani, és abból, hogy melyik lett a legjobb végeredményben. Úgy érzem, hogy a harmadik fejezet, a kisfiú világa lett az, ami látványra a legközelebb áll a mostani stílusomhoz.
Hogyan fogalmaznád meg a The Pattern mondandóját?
Arról akar szólni, hogy bizonyos konfliktushelyzetekben hogyan tudunk megértőbbek lenni mások véleményével szemben.
The Pattern / Fotó: MOME Anim
Mindhárom világ egy-egy különböző műfajt idéz meg. Mi alapján választottad őket ki?
Három nagyon különböző karaktert akartam felépíteni, akik életkorban is eltérnek egymástól, a fő dillemájuk viszont megfelel a saját korosztályuk legáltalánosabb problémájának. A méhecskének leég a háza, ezért lakhatási gondjai lesznek. Az idős férfi elidegenedik a saját világától, a mostani korszakot túlságosan technicizáltnak érzi. A kisfiú pedig próbál a lehető legtöbbet a saját mesevilágában élni és igyekszik a felelőségvállalás elöl menekülni.
Ezek voltak az alapvető elgondolásaim, amik köré felépítettem világokat, és mindegyikhez olyan stílust kerestem, amiben jól tudnak érvényesülni. Az első világ a legelvontabb, ehhez ehhez egy kissé álomszerű, vibrálóbb világot képzetem el. képzeltem el. Az idős férfi világa úgy jött, hogy nagyon szeretem az '50-es évekbeli science-fiction filmeket. Ezekben nagyon sok olyan fantasztikus elképzelés, gondolat fordul elő, ami mai szemmel már viccesen naivnak tűnik. Valahogy ezt szerettem volna megfogalmazni vele. A gyerek világának vizualitásában pedig az játszott közre, hogy szeretem a 70-es, 80-as évek csehszlovák rajzfilmjeit.
A műfaj mellett rajzstílusban is eltér a három világ.
Volt egy elképzelésem, hogy mivel mindannyian maguknak alkották a világukat, készüljön mindhárom különböző rajzeszközzel. Az első világnál a szénceruzát választottam, a maszatolásával és a villódzásával együtt. A másodiknál a színezéshez vízfesték textúrákat használtam. A harmadiknál meg színes ceruzára esett a választásom, amit igazából grafittal csináltam, és utólag digitálisan kiszíneztem. Digitális a film, de próbáltam minél több manuális technikát belevinni.
The Pattern / Fotó: MOME Anim
Van még egy szereplő, aki eddig nem került szóba: a szobor, akinek elveszik a szemüvegét. Ő mit jelenít meg számodra?
Nem akartam meghatározni ezt a szereplőt. Elég sokat gondolkoztam rajta, kezdeti állapotban világító, furcsa textúrák mozogtak benne, és egy kicsit űrlényszerű volt, vagy istenszerű, ami lehet egy jó megfejtés vele kapcsolatban, de azt sem akartam, hogy kifejezetten erre vezessem rá a nézőt. Lehet akár egy másik ember a múltból, vagy a jövőből is, aki rájött, hogyan láthatunk bele mások szubjektív valóságába. De inkább ráhagyom a nézőre a megfejtést.
Milyen érzés volt moziban viszontlátni a filmet a Friss Kakason?
Idén online diplomavédésünk volt, ezért korábban csak egyszer, a hangkeverésnél láttam nagyban a filmet. Az alkotóknak is fontos élmény az, hogy látják nagyban, meg sokan jöttek oda és gratuláltak. Jól esik a pozitív visszajelzés, másrészről meg amikor látja az ember a filmjét nagyban, feltűnik sok minden, ami zavaró, apró hibák, amivel fájdalmas szembesülni.
Mely alkotók vannak rád a legnagyobb hatással?
Van pár grafikus, akik nagyon közel állnak hozzám, mondjuk John Klassen, akinek eléggé szeretem a stílusát. Elég sok élőszereplős filmet is nézek, nagy Kubrick és Ingmar Bergman rajongó vagyok, ők ketten példaértékű rendezők számomra.
Mennyi időt vett igénybe a The Pattern elkészítése?
Mindent összevetve olyan két és fél, három év volt. Sok idő elment tervezéssel és előkészítéssel, a gyártás maga kicsit több, mint egy évet vett igénybe.
The Pattern / Fotó: MOME Anim
Hol kezdődik számodra a munka egy-egy filmen?
Én valamiért nem feltétlen rajzokból indulok ki, hanem inkább abból, hogy mi az a gondolat, ami motivál, mi az üzenet, amit szeretnék átadni annak, aki megnézi. Erre a gondolatra építve próbálok egy koncepciót kialakítani, azt keresem, hogyan tudunk eljutni odáig, hogy a nézőben is megfogalmazódjon az, amit át szeretnék adni.
Volt olyan ötleted, ami már nem fért bele a filmbe?
Persze. Rengeteg kis mellékkaraktert szerettem volna a háttérben, akik nem is annyira fontosak, például egy kis Arlecchino figurát. De a dramaturggal azt beszéltük meg, hogy ez elvitte volna a hangsúlyt. A történet helyszínét eredetileg egyutcás falunak terveztem, mert én is egy ehhez hasonló faluból származom. A koncepció miatt mondtam le róla, mivel az öregember technofóbiája sokkal jobban működik egy városban. Sok ilyen kis apróság van, amit el kellett engedni, de hát ilyen a fejlesztés.
Mi inspirált arra, hogy animációt kezdj tanulni?
Békési Sándor miatt mentem animációra, és nagyon hálás vagyok neki ezért. Ő készített fel a MOME-ra. Eredetileg a nővéremet tanította teológián, így találkoztam vele. Akkor még csak annyi volt biztos, hogy szeretek rajzolni, azt nem tudtuk, hogy én most grafikus, festő vagy animációs leszek. Békési Sándor animációval foglalkozott, és a figuráimból úgy tűnt neki, hogy ez illene a legjobban hozzám is. Végül csak az animációra jelentkeztem, és olyan jó felkészítést kaptam tőle, hogy sikerült is bejutni.
The Pattern /Fotó: MOME Anim
Mi volt a kedvenc projekted, amin az egyetem alatt dolgoztál?
BA-n minden félévben egy rövid kisfilmet csináltunk, csapatban vagy egyénileg. Az egyik ilyen az Art Mozik cicás spotja. Ez egy jó hangulatú projekt volt. Előtte nem nagyon foglalkoztunk stop motionnal, ez volt az első próbálkozásunk. Előfordultak hibák, például, hogy néha egyikünk felrúgta a szettet, és akkor nagyon mérgesek voltunk. De összességében jó volt rajta dolgozni.
A gyártási folyamat melyik része az, amiről úgy érzed, hogy a leginkább kézre áll neked?
Amikor csináltam a diplomafilmet, nagyon igyekeztem, hogy a rendezésen túl is aktív részese legyek a gyártási folyamat minden fázisának. Még abban is, amihez nem is értek, például a zenéhez is csináltam egy kis template-et, amit megmutathatok zeneszerzőnek, hogy nagyjából ilyesmi legyen. Nyilvánvalóan az animátor szerep az, ami a legközelebb áll hozzám, jelenleg is abban dolgozok. A legjobban a mozdulatok és a dinamika érdekel.
Frissen végzettként hogy látod a fiatal animációsok elhelyezkedési lehetőségeit?
Szerintem nagyon sok lehetőség van, attól függően, hogy milyen irányra gondolsz. Az könnyebb, ha mondjuk animátor vagy, mert rengeteg projekt van, és azokhoz mindig keresnek animátort. Rendezőként ez már egy kicsit nehezebb, mert igazából a legnagyobb kérdés itt számomra az idő, mert nyilván vannak ambícióid meg rengeteg terved, ötleted, de ezekre pénz nélkül nem tudsz rászánni annyi időt, hogy rendesen tudj vele foglalkozni. Ilyen esetekben a pályázati lehetőségekre kell támaszkodnod.
Min dolgozol jelenleg?
Az egyik barátommal, Molnár Eszterrel egy krimi sorozattervet fejlesztünk a Kecskemétfilmnél, de ez még csak nagyon kezdeti fázisban van. Ezen kívül pedig animátorként és rendezőaszisztensként dolgozom, fejben pedig már gondolkozom a következő egyéni rövidfilmemen is.
