Úgy éreztem, mintha a Remete sziget egy nagyobb sztori része lenne. Eleve kisfilmként született meg az ötlete, vagy más formátumban gondolkodtál?
Eredetileg egy sorozatot terveztem, amihez pilotot szerettem volna csinálni. Készítettem egy projekttervet a Cartoon Springboard pitchfórumra, ami frissen végzett animációsokról szól, de nagyon kezdetlegesre sikerült, így nem is kerültem be vele. A terv átalakult diplomafilmmé, és ahogy egyre jobban körvonalazódott a történet, ráébredtem, hogy önmagában kerek, nem igényli a folytatást. Néhány elem megmaradt a sorozatos ötletből, talán emiatt érződik így.
Miről szólt volna a sorozat?
Annyi volt meg belőle, hogy a tengeren játszódik, és a szereplők minden epizódban egy másik szigetre jutnak el. Ugyanúgy egy fiatal lány volt a főszereplő, és bizonyos formában már a remete alakja is létezett. A lány csapatával járt egy bölcs guru nyomában, akiről aztán kiderül, hogy a remetéhez hasonló nihilista karakter, ezért csalódtak volna.
Hogyan fogtál neki a munkának?
Ennél a filmnél úgy volt, hogy elkezdtem nagyon sok kis szkeccset rajzolni, és a jövőben is ezt a módszert tervezem alkalmazni. Ilyenkor kikapcsolom az agyam és automatikusan rajzolok, rengeteg kép tódul fel. Próbáltam szelektálni, hogy mit fűzzek bele a filmbe, de volt olyan is, amiről éreztem, hogy egy kicsit beleerőltetem, mégsem tudtam elengedni. Erre példa az embrió, akinek a szakálla köldökzsinór is egyben.
A Remete szigetet rengeteg furcsa figurákkal népesítetted be. Ők is az automatikus szkeccselésből születtek?
A legtöbben igen, például az oroszlánkutya. A Remete Klubhoz viszont utólag is ki kellett még találni párat, különben nem lett volna elég karakter a tömegben.
Melyik részét élvezed a legjobban az animáció folyamatának?
A leginkább talán azt, amikor végre megmozdul egy rajz. Viszont amikor már túl sokat animálok, úgy érzem, hogy már inkább háttereznék. Szóval mindig azt élvezem a legjobban, amit épp nem csinálok.
Remete sziget
Egyéniben vagy csapatban szeretsz jobban dolgozni?
Azt mondanám, hogy az ilyen, nagyobb léptékű filmeket csapatban jobb csinálni. Egyébként ez is túlnyomórészt magányos munka volt, főleg a vírushelyzet miatt. Nagyon élveztem, amikor a hangot vettük fel a színészekkel, ez a két alkalom volt a legemlékezetesebb számomra.
Már a korábbi filmterved, a Bygone Dive is egy különös, szürreális világot mutatott volna be. Sok időt töltesz azzal, hogy világokat találsz ki?
Igen, amikor még a pilot volt tervben, ott is a világ megalkotása izgatott a legjobban. De aztán rájöttem, hogy egy ez így magában öncélú, és sokkal jobban élvezem, hogy a világot alárendelem egy történetnek és a fura karaktereknek.
A Remete sziget főhőse a világban terjedő, mindenkit kiüresítő sötétséget akarja megállítani. Van személyes jelentősége ennek a sötétségnek?
Nem volt túl pozitív a közérzetem akkoriban, amikor elkezdtem a filmet tervezni. Egy évvel voltunk csak túl 2016-on, akkoriban kezdett el egyre látványosabban kimutatkozni a társadalmi megosztottság. Rám is hatással volt, úgy éreztem, mintha kihalóban lenne a szeretet a nyugati világban. Ezt akartam belevinni a filmbe, de nem konkrétan, mert szeretném, ha mindenki a saját elképzelését látná bele ebbe a nagy, negatív, szürke foltba.
A Bygone Dive, Mariai Gábor befejezetlen filmterve /Fotó: Designisso
Cassi, a főszereplő, vagy a remete karaktere áll hozzád inkább közelebb?
Mindketten a saját személyiségem egy-egy aspektusát jelenítik meg, de talán inkább a remete felé hajlok.
A remete bölcsnek látja magát, de közben nihilizmusba menekül. Ez önkritika?
Ez is abból a lehangoló időszakból ered, amikor csak azon törtem a fejem, hová lehetne menekülni a külvilág elől. A remete kicsit ezt a nihilista felfogást jeleníti meg, ami persze nem jelent megoldást semmire.
Van egy harmadik szereplő, aki sokszor felbukkan, de nem tudunk meg róla sokat. Elmondod, hogy kicsoda a csirkelábú kobold?
Ez a kolbold egy “trickster”, azaz csaló figura, akiről nézőként nem tudjuk, hogy mi a célja, sem hogy melyik oldalon áll. A sziget, ahol játszódik a film, beszippantja és megkavarja a szereplőket. Úgy éreztem, hogy kellett valaki, aki megszemélyesíti. Egy kis trivia, hogy neki én adom a hangját.
A filmből csak angol nyelvű verzió készült. Miért alakult így?
Úgy éreztem, hogy egy ilyen univerzális fantasy világhoz jobban passzol az angol, és talán így több emberhez is elér majd. Ha mondjuk egy nagyon személyes sztori lenne, ami helyhez kötött, akkor inkább magyarul csináltam volna.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hogyan találtál rá a főszereplők hangjaira?
A remetét Alexander Gratzer alakítja. Osztrák animációs rendező, aki szintén nálunk végzett, és be is mutatkozott a Friss Kakason az In The Upper Room című filmjével. Szerencsés véletlen volt, hogy így alakult. Félévi prezentáció volt az egyetemen, be kellett mutatni az animatikot, de nem volt még hozzá hangsáv. Alex pont ott dolgozgatott épp a suliban, így megkérdeztem, van-e kedve gyorsan egy időleges hangot összedobni hozzá. Nagyon jól sikerült, mindenkinek bejött, és ezért felkértem, hogy a végleges változatban is ő legyen a remete. Cassi hangját Lorena Santana Somogyinak hívják. Szerencsés találkozás volt, mert Budapesten nagyon nehéz anyanyelvi szinten angolul beszélő színészeket találni, ráadásul pont ilyen hangot képzeltem el Cassinek. Lorena kisöccse korábban szerepelt a barátnőm diplomafilmjében, így jutottunk el hozzá.
Milyen élmény volt nagyvásznon látni a filmet a Friss Kakason?
A végső renderelést csak pár nappal a premier előtt fejeztük be. Átfutottam akkor, de olyan hosszú ideig dolgoztam rajta, és annyira rá voltam fokuszálva a különböző részleteire, hogy az agyam már nem igazán tudta befogadni. Mondhatjuk, hogy én is a Friss Kakason láttam először egyben az egészet. Nagyon jó élmény volt, pedig előtte azt hittem, hogy nem fogom tudni élvezni, csak a hibákat fogom látni, de szerencsére ebből ki tudtam lépni.
Mi inspirál a legjobban?
Leginkább az, ha a YouTube-on szembe jön velem valami kis rejtett kincs, például japán animációk, vagy az indie szférából származó dolgok. Minél trippesebb animáció, annál jobb.
És az animáción túli világból?
Közvetlenül nem szoktam filmekből nyerni ihletet, de amikor megnézem a Remete szigetet, utólag rájöttem, hogy mégis visszaköszönnek témák és elemek olyan filmekből, amiket szeretek. Bírom az olyan filmeket, amik drámaibb, szomorúbb történetet mesélnek el, de ezt humorral és öniróniával teszik. Az Erőszakikat például szinte minden karácsonykor megnézem, és a Család kicsi kincse is egy hasonlóan keserédes kedvencem.
"Lény a sziklán" - Mariai Gábor rajza
Kaposváron születtél, Budapesten jártál egyetemre, most Portugáliában élsz. Hogyan kerültél oda?
Talán két éve vagyok itt. A barátnőm, aki szintén a MOME Animon végzett, portugál, így kézenfekvőnek tűnt, hogy ide jövünk. De ez most átmeneti időszak, még gondolkodunk, hogy merre menjünk tovább.
Mi volt az, ami miatt az animációt választottad az egyetemen?
Alapvetően csak az animációs szakot jelöltem meg. Mindig is az animáció érdekelt a legjobban, de nincs egy konkrét pont, amikor erre ráébredtem. Az első animációs élményen talán, a Cartoon Network és a Dexter laboratóriuma volt. A legrégebbi rajzom, ami megmaradt, egy Dexter fanart.
Mi volt a kedvenc animációs projekted, amiben az egyetemen részt vettél?
Összeségében a Remete sziget, de BA alatt is voltak nagyon jó projektek, mint a báb animáció. Többen csináltuk együtt, a csapatmunka miatt szerettem. Volt egy rövid kurzusunk is, ami abból állt, hogy négy nap alatt kellett animációt csinálni, és arra bátorítottak, hogy nem kell semmit megtervezni, csak üljünk le és csináljuk meg. Akkoriban nagyon stresszes voltam más projektek miatt, és ez egy nagyon jó ilyen levezetés volt hozzá.
Min dolgozol jelenleg?
Nemrég készült el a diplomafilm és most nagyon lenullázott ez a folyamat. Vannak ötletkezdeményeim, de szeretnék csak leülni, és skiccelgetni, és hátha jönnek új képek hozzájuk. Portóban voltam gyakornok egy stúdióban még a MOME alatt, velük azóta is kapcsolatban vagyunk, csinálni fogunk velük egy megrendelői munkát.
