Kapcsolódó anyagok

Cseh kutyák, norvég trollok

Jófilmdömping

Véletlenek láncolata

V. B.: A Dogville valóban erősen szembe megy mindennel, de már valahol a játékfilmezés határán egyensúlyoz. Furcsa világa van, nagyon csendes, kevés zenével, a XVIII. századi angol regényeket idéző narrátorszöveggel; mindez komoly koncentrációt igényel a nézőtől. Nagyon hatásos, következetesen végigjátszott munka. Visszatérve a trendekre: Trier filmje jó példa arra, hogy aki nem poénkodik, nehezebben fogadják: ellenszegül a divatnak. Hiába van tele sztárral, a végletes színházi stilizáció és a zavarba ejtő, tételes, kinyilatkoztató attitűd sokakat elriaszt. A Dogville nem Dogmaville: ebből nem lesz nemzetközi trend...