 |
A Mosoda fõszereplõje, egy fiatal fiú, Teru, aki kiskorában fejjel elõre beesett egy csatornába, ettõl „a fejem olyan lett, mint egy jégtömb, semmit sem lehet elõhozni belõle”. Mosodatulajdonos nagymamája alkalmazásában él. Egy fiatal lány, a tokiói virágárus Sally, szerelmi csalódása miatt megzakkan, és frusztrációját lopással oldja, de elkapják, amikor a blúza alá rejt egy tévét. Kettejük története felváltva halad, amíg össze nem fonódik. „Ez szerelem, legalábbis a Földön így hívják, a Marsban nem vagyok biztos”- mondja errõl Teru. A Mosoda ihletõje, a rendezõ bevallása szerint, Charlie Chaplin Nagyvárosi fények címû filmje volt.
A hazájában sikeres Katsuyuki a lélek nagy erejérõl készítette filmjét, az Áttetszõt (Transparent, 2001). A fõszereplõ, Satomi (Ando Masanobu) élõ transzparens, aki mások számára hallhatóan gondolkodik, és nem tud errõl a tulajdonságáról. Egy lány sincs, aki meg merné kockáztatni a vele töltött éjszakát, mert az egész falu hallaná másnap (is) az eseményeket, és mert a kormány ügynökei a 'nemzeti kincs' minden lépésérõl jelentést tesznek. Miután megjelenik a mellérendelt pszichiáternõ, és a fiú, hangosan azt
gondolja magában „hmm, ez se mai csirke”, kezdõdik a bonyodalom, mert egymásba szeretnek. A film helyzetkomikumait lelkesen értékelõ udinei közönség a melodramatikus részeket nehezebben fogadta. Mikor például doktor Satomi altatásból ébredezõ nagymamája elsõnek unokája „Nem tudtalak megmenti, meg fogsz halni!” gondoltatfoszlányát hallja, az egész kórház vele zokog végeérhetetlen perceken keresztül. Ennél a jelenetnél kevesen bírták a megpróbáltatásokat és inkább behúzták a legrosszabb pontszámot.
