Terry Gilliam embertelen hipertere |
Már a Reklámzabálók éjszakája megtanította az ínyenc közönséget arra, hogy még jó reklámból is megárt a sok, s a gyomorrontást kerülendő, különböző egyéb programokkal tűzdelték meg a hosszú éjszakát. Nos Jean-Marie Boursicot, a fő reklámzabáló, az eredetileg másfél órás válogatását két és fél órásra dagasztotta, így a 2002-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon debütált Kings of Ads amennyire magával ragadó, annyira fárasztó is az agy számára. Olyan, mint egy hirtelenhalálokkal szabdalt gyorstrip. Visszaemlékezni nehéz, szintetizálni képtelenség, a pillanat élménye viszont feledhetetlen. A megbízók feldobták a labdát, a filmvilág nagyjai pedig olyan kísérletező kedvvel, annyi csaknem eltékozolt kreativitással, s akkora életörömmel dekáznak vele, hogy az összélmény majdhogynem eléri egy egészestés élvezeti értékét.
Vagyok, aki vagyok
Fellini csak szép öregesen, hatalmas álomképekben gondolkodva vetíti képzelete képeit egy vonatablakra, a bensőségesség megteremtését pedig egyszerűen a Camparira bízza. Wim Wenders Barillája szintén a nosztalgia híve: vakítóan kék ég, arany búzatábla, s az öreg arató, akin észrevétlenül átsétálnak az évszázadok. Ugyanez „mihalkovul”: nagytotálos moszkvai tél, szerelem a hóesésben, végül gyertyafényes vacsora - orosz helyett - olasz specialitással tökéletesre hangolva. Mi sem természetesebb, minthogy Polanski valódi vámpírsztoriba csomagolja a francia topcigarettát, amit Kusturica igazi kusturicás dallamokból „füstöl ki”. A sietős Woody Allen sem tagadja meg önmagától önmagát, s némi önreklámmal támogatja meg a Telecom Italia kampányát.
Luc Besson és az Ötödik elem díszletei |
Modernség és realizmus „brazilosan”: Terry Gilliam ismét embertelen hipertérbe kényszeríti hőseit, a világ legismertebb focistáit, hogy azok a rácsok és fémszerkezetek rideg miliőjét egyetlen labdával oldják fel. Oldás és kötés alkoholba fojtva: Tarsem Smirnoff-reklámjai már-már párhuzamos dimenziókba repítenek, pusztán az italon keresztül szemlélve a világot. És láss csodát! A képzelet pókhálófinom szövete átdereng a valóságon. A hirdetések tökéletes, ámde sohasem létezett emberpéldányai pedig isznak, esznek, füstölnek, öltöznek és vetkőznek tovább, azaz belemerítkeznek az életbe. Ahogy a filmekben…