A Szerzők, az Oslo, augusztus, a Thelma és a Hétköznapi titkaink rendezője az alkotói válság, a depresszió, a függőség és a széthulló családok súlyos témái után hazatért Oslóba, és egy könnyedebb hangulatú, romantikus filmmel újra meghódította az egész világot, főszereplője, Renate Reinsve Cannes-ban a legjobb színésznőnek járó díjat is elnyerte. A világ legrosszabb embere egy epilógussal és prológussal kiegészített 12 fejezetben kíséri végig a hétköznapi problémákkal küzdő Julie életét.
Julie keményen hajt az orvosi egyetemen, először sebésznek, majd inkább pszichológusnak tanul, aztán hirtelen a fotózás kezdi el érdekelni, végül egy könyvesboltban köt ki és az írással kísérletezik. Okos és talpraesett lány, aki a huszonévei végén még mindig keresi azt a pályát és közeget, ahol a kreativitása és személyisége ki tud bontakozni. A 40 feletti képregényrajzoló, Aksel (Anders Danielsen Lie, a Szerzők és az Oslo, augusztus főszereplője) személyében már az előszó alatt rátalál a szerelem, Julie története viszont még sok fordulatot tartogat, négy éven keresztül követjük őt, ahogy két férfi, a felé támasztott elvárások és önmaga megismerése között őrlődik.
A felnőtt élet küszöbén megrekedt nők és férfiak történetéről rengeteg film készült már, és itthon is egyre gyakrabban kerül elő ez a téma: tavaly Grosan Cristina A legjobb dolgokon bőgni kell című filmjében egy harmincéves lány egyetlen sorsfordító éjszakáját követte végig. Rainer-Micsinyei Nóra és Renata Reinsve figuráját is rendszeresen bombázzák karrierépítésről, a jövőbeli célokról és a gyerekvállalásról szóló kérdésekkel. Julie felmenői harmincéves koruk előtt már mind többgyermekes anyák voltak, de hiába a stabil párkapcsolat, a lány még nem áll készen a családalapításra, ezért bűntudat gyötri. A növekvő kétségek közepén kósza flörtbe keveredik egy fiúval Eivind-del (Herbert Nordrum), akiben újabb esélyt lát a problémái megoldására.
Felnövéstörténetekkel tele van a filmes padlás, de A világ legrosszabb embere nem a téma eredetisége miatt kiemelkedő: Trier játékos hangvétele, remekül megírt forgatókönyve és a szereplők felé tanúsított empátiája miatt fogunk rá még hosszú évek múlva is emlékezni. A 12 fejezet változatos tempójú, az elején pörgős montázzsal és jazz használatával Woody Allen korai munkáit idézi, és időnként egy narrátort is segítségül hív, de minden stíluselemet jó mennyiségben és kiváló ízléssel használ, amivel nemegyszer katartikus élményt okoz.
Ilyen Julie és Eivind találkozása a buliban, ahol egész éjszaka a megcsalás határait feszegetik (és ezzel pontosan demonstrálják, hogyan szeret egymásba két ember), a sebeket feltépő hallucinogén gomba-trip, vagy mikor a lány kedvéért felborul a tér-idő kontinuum, és a mozdulatlanná dermedt világban időt nyer magának, mielőtt meghozza a következő nagy döntését.
Persze minden katarzis alapja a kiváló színészek csapata: Renata Reinsve kisugárzásába és tökéletlenségébe nagyon könnyű beleszeretni, kémiája mindkét férfival, Anders Danielsen Lie-vel és Herbert Nordrummal is hibátlan, a felhőtlenül boldog jeleneteiknél csak a szakításaik és veszekedéseik a hitelesebbek.
Legjobban Julie-t ismerjük meg, de mindhárom szereplő olyan krízisen megy keresztül, amivel könnyen lehet azonosulni. Aksel teljesen jogosan vágyik családra és biztonságra, emiatt azonban konfliktusba kerül a nála jóval fiatalabb barátnőjével. Hasonló életkoruk és karakterük miatt könnyű benne Trier alakját felfedezni, a férfi a politikai korrektség miatt kilúgozott kultúrát és a saját fiatalságát gyászolja. De ugyanolyan átélhető Eivind problémája is, ahogy a világ egyik legfejlettebb országában és városában a nyugati ember növekvő öko-bűntudatával küzd, és “a világ legrosszabb emberének” érzi magát, mert környezettudatos barátnője mellett szemet vetett Julie-ra.
A trükkösen használt cím bizony nem csak Julie lelki állapotára vonatkozik, Akselnek és Eivindnek is megvannak a maga keresztje, mindenkinek fel kell dolgoznia valamilyen kudarcot, és rajtuk keresztül mi magunk is számot vethetünk azokkal az időkkel, amikor a világ legrosszabb emberének éreztük magunkat. Pontosan ez Joachim Trier célja, a három hősén keresztül rávilágítani a saját hibáinkra és erényeinkre. A világ legrosszabb embere az utóbbi idők legszórakoztatóbb és legromantikusabb terápiás folyamata.
