Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Oláh Gábor: 2005-ben rákos daganatot találtak bennem, a kezelés kimerítő volt, 24 kilót fogytam, hosszú ideig tartott a felépülésem, ezért már korábban elkezdett írói tevékenységemet tudtam csak folytatni. 2003-ban jelent meg első regényem az ÍGÉRET, ezt követte 2006-ban a GUMIKÖTÉL (NORAN), az ünnepi könyvhéten már tudtam dedikálni, de komolyabb fizikai igénybevételre nem vállalkozhattam, továbbra is csak a számítógép előtt ültem és írtam: novellákat, hangjátékokat, színdarabokat, következő regényem 2009-ben kerül kiadásra (GUGA).
Természetesen figyelemmel kísértem a filmes pályázatokat. Schumicky Lillával filmem főszereplőjével a virtuális térben találkoztam, később személyesen is megismerkedtünk, akkor határoztam el, hogy filmet készítek ugandai önkéntes munkájáról és a gyermekanyákról, a húsz éve tartó háború áldozatairól. A pályázaton sikerült elnyerni a támogatást, és akkor jött a nagy kérdés, fizikai állapotom hogyan teszi lehetővé a forgatást, végül erre is találtunk egy sajátságos és eredményes megoldást, de erre adjon választ a film.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
O.G.: A Dunatáj Alapítvány stábjával már korábban is forgattam, ők a betegségem alatt sem veszítették el velem a kapcsolatot, egyértelmű volt, hogy velük fogok pályázni.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
O.G.: Levelezés majd Lillával való személyes találkozás után megírtam a forgatókönyvet Szederkényi Miklós és csapata kiszámította a szükséges költségeket.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
O.G.: Elsősorban az, hogy a mai fiatalok között vannak elkötelezett, bátor, önzetlen emberek. Az, hogy hat év szünet és súlyos betegség után sikeresen tudtam együttműködni régi munkatársaimmal, a főszereplővel és családjával, és ismét gyakorolhattam a szakmámat.
Rajztéma Afrikában
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
O.G.: Az, amiről a film szól, a szörnyű kegyetlenség, a hihetetlen borzalom, ami még ma is történik Afrikában.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
O.G.: Számomra a legfontosabb, hogy jelen lehetek, hogy a szakmai és szélesebb közönség elé léphetek ezzel a fontos témával.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
O.G.: Most, hogy versenybe került a filmünk bármi elképzelhető, de a legfontosabb, hogy a figyelem fókuszába kerül. Elsősorban azt várom, hogy a televíziós csatornák és az art kino mozi hálózat eljutassa a közönséghez. Az első szakmai bemutató során rendkívül nagy volt az érdeklődés, kétszer kellett levetíteni a filmet, a visszhangból arra következtetek, hogy érdemes lenne vele a forgalmazóknak foglalkozni.
Filmhu: Melyik fesztiválon látnád legszívesebben versenyben a filmed?
O.G.: Bárhol.
Filmhu: Hány néző tenne boldoggá?
O.G.: Minél több.
Filmhu: 40 éves lett a szemle, mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
O.G.: A pécsi Szemlék , az a régi, nehezen visszahozható hangulat, amikor még fontos volt a film, alkotónak, szereplőnek és nézőnek egyaránt, amikor még értő és elemző kritikák közvetítették szellemiségét.
A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható!
Képek a filmből
Előzetes:
