Gyarmathy Lívia szerint szemléletváltásra lenne szükség: kevesebb elfogultság és előítélet, több szeretet és elismerés. Lehetőséget kell biztosítani ezeknek a filmeknek és a televízióknak segíteni kellene ebben, emelte ki a rendező.

A fesztivál programjáról (amely 84 alkotást mutat be 1985-től 2002-ig) elmondta, hogy a válogatás alapos és jól reprezentálja az elmúlt idők dokumentumfimjeit. Bár a a rendezők (és az alkotások) között több klasszikus is van, a rendező véleménye szerint nem volt a magyar dokuban "nagy generáció". Minden generáció egyenértékű, minden nemzedékben megvannak azok a tehetséges alkotók, akik jó filmeket csinálnak.

Annak, hogy ma mégsem készül annyi áttörő erejű dokumentumfilm, több oka is lehet, véli Gyarmathy Lívia. Egyrészt nincs meg az infrastrukturális és anyagi biztonság: nem lehet úgy filmet készíteni, belemélyedni egy témába, hogy bizonytalan az anyagi háttér. Másrészt a történelmi helyzet sem annyira kiélezett, mint régen, amikor egy-egy kegyetlenül őszinte film igencsak fel tudta kavarni az állóvizet.

Természetesen ma is léteznek nagy horderejű problémák, ma is vannak kiélezett helyzetek és tabutémák, amikről érdemes lenne filmet csinálni, árnyalta a képet a rendezőnő. Aki filmjében nem foglal állást, az hazudik, mondta el a dokumentumfilmek objektivitásáról és az alkotók felelőségéről. A szerző véleménye mindig benne van a filmjében. A feladat az, hogy az alkotó képes legyen az önkorlátozásra, legyen elég empátia benne ahhoz, hogy minden szegmenst megértsen és láttatni tudjon, tette hozzá.

"Jelenleg nincs dokumentumfilm-tervem", mondta el végül Gyarmathy Lívia.  "Körülbelül egy éve harcolok, hogy a Tájfun című filmem lemehessen a Magyar Televízióban. Most úgy tűnik nemsokára tényleg bemutatják." Gyarmathy Lívia jelenleg egy játékfilmben gondolkodik, ami egyelőre még az elképzelések és az ötletek fázisában van.