filmhu: Stephen Gaghan rendező önre hagyta a munka nagy részét, mondván arabként tudja, milyen figurát kell hoznia, vagy beleszólt a szerep megformálásába?
Alexander Siddig: Elég feszült volt a viszonyunk. Nem azért, mert nem bírnánk egymást, hanem mert a film, és főleg az általam játszott karakter olyan fontos volt számára. Sokat vitatkoztunk a szerepen, de jó végeredmény született ebből. Nagy súly nehezedett Stephen vállára: a forgatás kellős közepén választották újra Busht. Ez egy csapásra megváltoztatta azt, hogyan látjuk a jövőt. Folyton követte a sajtón keresztül, hogy mi történik a világban, mert meg volt az a veszély, a film lemarad a valóságtól. Stephen nagy hangsúlyt fektetett erre. Menet közben organikusan módosult a forgatókönyv.
filmhu: Az arab főgonoszok korszaka után létezik ma már olyan szerepkör Hollywoodban, hogy a „jó arab”? 
Matt Damon és a "jó arab" a Szirianában
A.S.: Nehéz ilyen szerepeket találni. Ezért is furcsa film a Sziriana. Itt a „jófiúk” egyike vagyok. Szinte naivan haladó szellemű vezető, aki reménysugarat jelent. Sokáig versenyeztem, hogy megkapjam a szerepet. Két kultúrához tartozó emberként ez a figura túlságosan illett hozzám ahhoz, hogy elmulasszam. Úgy éreztem, helyzetemnél fogva, én tudom eljátszani ezt a férfit, aki nagyon is európai, modern fogalmakkal rendelkezik arról, hogyan kell vezetni egy országot.
Királyok és sejkek
filmhu: Kiről mintázta a figurát?
A.S.: Nem engedhettük meg, hogy egy valós személyiséggel túlságosan egybefonódjon a karakter. Több emberből gyúrtuk össze, például a Quatar-i sejkből vagy Marokkó királyából. Az arab világ haladó szellemű, fiatal királyai ismerik egymást. Mind unokatestvérek (nevet).
filmhu: Személyesen is ismer közméltóságokat a Közel Keletről?
A.S.: Jordánia királyával találkoztam, amikor még koronaherceg volt! Imádta a Star Treket, és én kalauzoltam körbe a forgatáson Hollywoodban. Angolul beszéltünk! Ő teljesen otthon van a nyugati kultúrában is. Nagyon képben van a legújabb kütyükről, legyen az mobiltelefon, vagy számítógép. A Pokemonokról is beszélgettünk, mert a gyerekeim azzal játszadoztak akkoriban. Azt mondta, jöjjek el hozzá Jordániába, ő is végigvezet a birodalmán. Mert elvileg a filmdíszlet volt az én birodalmam. De később nem vállalkoztam az utazásra. Megnősültem, és feleségem túlságosan féltett az úttól. A Star Treket a lehető legjobb életkorban forgattam: Hollywoodban laktam, rengeteg pénzt kerestem vele, mintha az amerikai álmot kaptam volna ajándékba. Fiatal lévén, arra költhettem a keresetem, amire akartam, nem volt se feleség, se gyerekek.
Filmbe illő élettörténet
filmhu: Négy évesen menekítették ki Szudánból.
A.S.: Anyám, aki angol, pár hónappal korábban hagyta el az országot. (Apai ágon) nagybátyám volt az akkori miniszterelnök. Amikor megszülettem, a kórház körül épp könnygáz-gránátokat lőttek az emberekre, mert felkelés volt. Aztán jött a forradalom. A házunkat elözönlötték a katonák. Mindenkit börtönbe zártak a családból. Engem viszont felraktak a londoni repülőgépre.
filmhu: Hogyan élte át az eseményeket?
A.S.: Egyáltalán nem féltem, hiszen senkit sem láttam megsebesülni. Imádtam a kalandot! A felnőttek azt mondták, bújócskát játszunk a katonákkal. Nagyon izgalmas volt! (nevet) Aztán ott találtam magam a repülőn. A légikisasszony nyolc órát ült velem a londoni reptéren, mire megtalálták az anyámat. Ugyanis nem értesítette őt senki arról, hogy jövök. Ott ültem egy nagy táska mangóval. A nagymamám csak ezt csomagolta nekem, gondolván, másra úgysem lesz szükségem (nevet). Anyám a Royal Court Theater sajtósa volt, és nagy bosszúságára állandóan ott lábatlankodtam színházban.
filmhu: Sosem tért vissza hazájába?
A.S.: 1985-ben kivételével nem, mert ez volt az egyetlen rövid időszak, amikor olyanok voltak hatalmon, akiktől nem kellett félnem. Remekül éreztem magam: az éjszaka közepén múzeumokat nyitottak ki a kedvemért. Nem azért, mert színész vagyok (akkor még rendezőként dolgoztam), csak mert az egykori miniszterelnök családjába tartozom.
filmhu: Angliában másik nagybátyja, a színész Malcolm McDowell támogatta.
A "mechanikus" nagybácsi, Malcolm
McDowell
A.S.: Ő fizette az iskoláztatásom költségeit. Ma már jó barátom, de életem nagy részében gyanúsan méregetett: úgy érezte, idióta vagyok, amiért színésznek álltam. Ez nem olyan szakma, amit az ember könnyű szívvel kíván a gyermekeinek. Ő is tudta, hogy a színészek kilencvenkilenc százaléka időről-időre munka nélkül marad. Félt, hogy én is így végzem. Úgy hiszem, egyszer sem hoztam rá szégyent. Megnézi a filmeket, amikben játszom, és az utóbbiakat nagyon élvezi. Szerintem büszke rám, ahogy egy igazi nagybátynak kell. Őrült egy család a miénk. Politika és színészet. A Sziriana összehozza a kettőt! (nevet)
filmhu: Arab férfiként önt is feltartóztatták a repülőtereken 2001. szeptember 11-e után?
A.S.: Persze. Akkoriban minden Amerikába érkező arab férfit gyanús alakként kezeltek. Általában két-három órán át várattak, mielőtt beengedtek volna az országba. A FBI-os fickók gyakran a város másik végéről jöttek. Míg előkerültek, nem dohányozhattam, nem telefonálhattam. Nagyon dühös voltam! Aztán mikor megjöttek az FBI emberei: „Magát ismerem. Adna egy autogramot a gyerekeimnek?” A Star Trek-sorozat ugyanis némi ismertséget hozott nekem. De addigra mindig elmentek a barátaim, akik autóval vártak rám a kijáratnál (nevet).
filmhu: Britnek vagy arabnak tartja magát?
A.S.: Olyasvalakinek, akinek megvan a joga arra, hogy váltogassa az identitását. Angliában élek, Sussex-ben. Egyik nap arab vagyok, másik nap angol. Szabadon választhatok. Muszlimnak születtem. Keresztényként nevelkedtem. És nem érdekel, ki mit gondol erről.
