Nyár közepén, a Pilisi Parkerdőben forgatták Almási Réka, a Team Building rendezőjének tévéfilmjét. A dráma és a misztikum határán egyensúlyozó történetben a Trill Zsolt által alakított dörzsölt magyar vállalkozó egy kellemes estét készül eltölteni a fiatal szeretője (Kerekes Vica) társaságában, egy erdei rönkházban. A légyott azonban kínosra fordul, amikor a Kerekes Vica által alakított nő bejelenti, hogy terhes. A veszekedésből szakítás, majd kibékülés lesz, a férfi a dráma közben azonban szívinfarktust kap. A halál közeli élmény után a férfi nem arra a valóságra ébred, mint amiben rosszul lett.
(fotó: a film Facebook oldala)
A tévéfilm Szabó Illés író, drámaíró írásából készült, producere Babos Tamás. A rendező Gibráti Viktor operatőrrel, Tóth Csaba vágóval és Tóth Péter zeneszerzővel már első nagyjátékfilmjében is együtt dolgozott, de voltak olyan kollégák, akikkel csak most ismerkedett meg: “Valcz Gábor látványtervezővel és Ferenc Zsófia jelmeztervezővel most dolgoztam először együtt, és nagyon pozitív élmény volt. Az ő szerepük nagyon fontos volt a forgatás alatt, mert vannak részek a filmben, amelyekben fontos a látványvilág és a jelmezek elemelése. Várhegyi Rudof hangmérnökkel sem dolgoztam még ezelőtt, vele lassan kezdjük a hangkeverést, ami a film második harmada kapcsán kiemelten izgalmas lesz. ”
A Tranzitidő négy szereplős kamaradráma, így erőteljesen színészközpontú: “A főszereplő Trill Zsolt, szeretőjét Kerekes Vica, feleségé Major Melinda formálja meg, és van egy karakterünk, akit ‘Segítőnek’ hívunk, őt pedig Dér Zsolt alakítja. Nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a castingra: nem csupán az volt fontos, hogy egyenként jól működjenek a karakterükben, hanem az is, hogy egymással is jó kémiát tudjanak kialakítani.” - fogalmazott Almási Réka.
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megfilmesítésére?
Almási Réka: Régóta gondolkoztam azon, hogy jó lenne újra filmet csinálni, viszont nagyjátékfilmhez kész forgatókönyv még nem volt a fejemben. A Tranzitidő, ami eredetileg színdarabnak íródott, nagyon régóta foglalkoztatott, amikor pedig Babos Tamásékkal beszélgettünk arról, hogy van-e valami ötletem, azt gondoltam, hogy ez a mű tökéletes szerkezű ahhoz, hogy tévéfilmen formában dolgozzuk fel.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
A. R.: Az egész nagyon jó élmény volt. Tíz napig forgattunk, tehát rövid idő állt a rendelkezésünkre és nagyon sok anyagot kellett egy nap alatt felvennünk. Ennek ellenére olyan jófej és kedves stáb vett körül, hogy minden gördülékenyen ment. Talán a legjobb élményem az volt, hogy maga a történet annyira tetszett az összes stábtagnak, hogy többször hallottam, amint beszélgetnek róla és továbbgondolják. Nem csak szakemberként, hanem alkotótársként is részt vettek a film elkészítésében.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
A. R.: Végig nagyon nagy melegben forgattunk, a kánikula kellős közepén, ráadásul egy faházban. Hiába próbálkoztunk ventilátorokkal, konkréten olyan érzésünk volt, mintha egy szaunában ülnénk. Emiatt nálam is eljött egy pont, amikor rosszul lettem, azt éreztem, hogy ki fogok dőlni. Szerencsére pont akkor volt időm egy kicsit hűvösebb helyen üldögélni egy negyed órát.
Filmhu: Kinek ajánlanád elsősorban a tranzitidőt?
A. R.: Nem érzem, hogy ennek a történetnek külön célközönsége lenne. Izgalmas misztikus drámát igyekszünk készíteni, aki erre a műfajra fogékony, annak remélem izgalmas lesz.
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a filmből?
A. R.: “Tudod, hogy mi az a karát?”
Filmhu: Mi fog meg a tévéfilm műfajában?
A. R.: Bizonyos szempontból könnyebben kezelhető, mint egy játékfilm, amelyet hosszabb ideig készítünk és nagyobb volumenű munka. Nem szívesen teszek különbséget játékfilm és tévéfilm között, mert azt gondolom, hogy csak annyiban különbözik a kettő egymástól, hogy a tévék számára készült alkotások rövidebbek.
Filmhu: A forgatókönyvet nem te jegyzed, hanem Szabó Illés író, akinek a drámájából készült a forgatókönyv. Milyen érzés volt nem saját ötletből dolgozni?
A. R.: Nagyon jó érzés, talán kicsit könnyebbség is volt, hogy kész alapanyaggal kezdhettem el dolgozni, mert így pusztán rendezőként tudtam ránézni az anyagra, és csak azt kellett végiggondolnom, hogy én mit tudok kihozni belőle. A szerzői filmeknél már az ötlet születésének pillanatában benne vagyok a történetben és már előre vizionálok minden apró részletet. Most fordítva működött a folyamat, mert a kész anyagot kellett magamra formázni, kiemeltem belőle azokat a részleteket, amik engem foglalkoztatnak, miközben kiszedtem olyan epizódokat, amik más irányba vitték volna el a történetet. Így talán kicsit objektívebb tud lenni az ember a kiindulásnál.
Filmhu: Misztikus filmként határoztátok meg az alkotást. Te személy szerint mennyire vonzódsz a transzcendentális kérdésekhez?
A. R.: Engem alapvetően a világ érdekel, így ezek a kérdések is. Mindenféle előadásra is kíváncsi vagyok, legyen az tudományos, vagy spirituális, ugyanis ahhoz, hogy egy rendező up to date legyen, minél több dolgot kell látni, minál több dolgot le kell szívni az életből. Természetesen kikerülhetetlen a spiritualitás is, sok ember foglalkozik vele, engem is megérint, és vannak benne gondolatok, amit nagyon izgalmasnak és fontosnak tartok.
Filmhu: Dolgoztál rendezőasszisztensként, dramaturgként és script doctorként is. Ezeket a tapasztalatokat hogyan tudod kamatoztatni rendezőként?
A. R.: Minél több helyzetben tudja kipróbálni magát az ember, és minél több mindent lát, annál több mint tud kamatoztatni. Mindig izgalmas más szemszögből is ránézni egy-egy helyzetre, el lehet lesni trükköket, át lehet gondolni, hogy én hogyan csináltam volna hasonló helyzetben. Nagyon fontos, hogy sokféle tapasztalatot szerezzen az ember ahhoz, hogy filmet tudjon készíteni, hiszen a legváratlanabb helyzetekben jön elő a tudás.
Filmhu: Mit csinálsz, amikor éppen nem egy filmmel foglalkozol?
A. R.: Nagyon jól jött nekem a Tranzitidő, mert mostanában nem nagyon foglalkozom filmmel, hiszen született két kislányom. Az időm nagy százalékát lekötötték, cipőfűzést tanítottam, meg gyöngyfűzést…
Filmhu: Öt éve készítetted el nagyjátékfilmedet, a Team Buildinget. Van már új filmterved?
A. R.: Nagyon rég formálódik bennem egy szerzői film gondolata, most egy kicsit meg is ijedtem tőle. Van már egy kis ötlet, szinopszis a fejemben, illetve különböző jeleneteket látok szemem előtt, de igazából még nem állt össze teljesen a filmterv. Remélem a következő forgatás, amin részt veszek, már ez a nagyjátékfilmem lesz.
Az alkotás a Médiatanács 42 millió forintos támogatásával valósul meg és előreláthatólag 2016-ban fog az MTVA képernyőjére kerülni.
