Az elindulás fájdalmas és nem zökkenőmentes: a kommunikációs nehézségek, az eltérő munkafeltételek megviselik ugyan a film szereplőt, de egyvalami tartja bennük a lelket: a bányászathoz való ragaszkodás, a szakma szeretete. A spanyolországi bányászélet nehezen válik mindennapi rutinná, a film nyomon követi a spanyolországi szocializáció akadozó, olykor megmosolyogtató pillanataitól kezdve a mindennapos robot fáradalmainak ábrázolásáig, és a főszereplők sorsának alakulásáig. Van közöttük olyan, aki családjával együtt Spanyolországban képzeli el a jövőt, olyan, aki addig dolgozna, ameddig uniós nyugdíjra lesz jogosult, és olyan is, aki addig szeretne maradni, ameddig kibírja a család a hosszú távollétet. Egyvalami azonban közös bennük: mindannyiukat a családtól és az otthontól való háromezer kilométeres távolság viseli meg a leginkább, mindannyian az otthonukról álmodoznak. Számukra Spanyolország három év elteltével is küzdelmes munkahely, és nem egy megvalósult álom tehát. Ahogy egyikük fogalmaz: „Itt álmok nincsenek, csak a kemény meló.”