5. ELDORÁDÓ / Bereményi Géza, 1988
A kapitalizmusról, szocializmusról, ‘56-ról, és még sorolhatnánk, mi mindenről beszélő Eldorádó kapcsán nem Andorai az első, aki bevillan az emlékezetünkben, hanem a Teleki téri piackirály, Eperjes Károly. Andorai a főszereplő Monori jobb kezét és bizalmasát, az egyik lábát maga után húzva is ide-oda rohangáló, a piac legfontosabb emberét feltétel nélküli odaadással szolgáló Bercit alakítja.
Éppen ez az odaadás indokolja az Eldorádó listás helyezését, amely nem csak Berci karakterének, de Andorai a szerephez való viszonyulásának is a legfőbb jellemzője. Pontosan tudja, hogy meddig mehet el annak érdekében, hogy legyenek felejthetetlen pillanatai, de ezek egyszer se nyomják el a főszerepet játszó Eperjes hangját.
4. RONCSFILM / Szomjas György, 1992
Közvetlenül a rendszerváltás után készült Szomjas György kultikus Roncsfilmje, amely álomszereposztással kelti életre a Szigony utcai couleur locale-t. Az epicentrumnak is beillő nyolcadik kerületi bérház, vagy a városi disznótartás feltételeit (mint a betonból kinőtt gaz) hiánytalanul biztosító szomszéd telek mellett a film egyik legfontosabb helyszíne a malaclegelő túlfelén működő, sürgősségi betegellátóként és művelődési házként is funkcionáló Gólya presszó.
Andorai Pétert a kocsma üzletvezetőjeként a legkülönbözőbb szituációkban láthatjuk: egyszer a pincérnőt szédíti saját masszázsszalonja tervével, máskor totózni tanítaná az össze-vissza ikszelgető törzsvendéget. Megint máskor eszméletét vesztve zuhan a pultra, amihez illene, hogy minden előzmény nélkül, de az n-edik szál cigaretta és az n+1-ik unikum mégiscsak előzmény. Miután magához tért, rezzenéstelen arccal csinálja tovább a semmit, egy pillanatra sem veszítve el méltóságát. Andorai megjelenése, kimértsége épp ezt a típusú méltóságot közvetíti, így a színészt ekkor már jól ismerő Szomjas szereposztása tökéletesen érthető.
3. KÖNNYŰ TESTI SÉRTÉS / Szomjas György, 1983
Andorait sokan kérdezték már kedvenc szerepeiről, de konkrét címek helyett inkább azt hangsúlyozta: ha megvolt az összhang a rendezővel, mindig élvezte a forgatást. Kiemelte viszont, hogy Szomjas Györggyel és Grunwalsky Ferenccel különösen szeretett együtt dolgozni. Az érzés minden bizonnyal kölcsönös: Grunwalskynál mutatkozhatott be nagyjátékfilmben, Szomjas pedig már az első közös munkájukban, az 1983-ban bemutatott Könnyű testi sértésben főszerepet osztott az akkor (1980-83 között) a Mafilmmel szerződésben álló színészre.
A dokumentarista stílusú családi drámában a börtönből szabadult Csaba (Eperjes Károly) házassága rendbetételének vágyával érkezik haza feleségéhez, Évához (Erdős Mariann), de a nő új élettársa, Miklós (Andorai Péter) már a közös lakásba való bejutást is megnehezíti. Csaba persze nem mond le a neki járó lakrészről, ahogy Éváról sem, Miklós viszont éjjel-nappal provokálja a próbaidejét töltő férfit, hátha sikerül őt visszajuttatnia a rácsok mögé. A többnyire szimpatikus karaktereket játszó színész Miklós figuráján keresztül megmutatja, hogy az aljasságot és pitiánerséget egyaránt csúcsra járató antagonista szerepe sem jelent neki gondot.
2. BIZALOM / Szabó István, 1980
Szomjas és Grunwalsky mellett Szabó István a harmadik rendező, akivel Andorai kiugróan sokat dolgozott együtt. Újhullámos stílusú munkái után Szabó sokakat meglepett az 1980-ban bemutatott Bizalom klasszikus szerkezetével és elbeszélésmódjával, amiért többen is kritizálták, a film mégis nagy siker lett, és egy hajszállal maradt le az Oscar-díjról. Tekintve, hogy némi túlzással egy kétszereplős kamaradrámáról van szó, az elismerés kivívásában nagy szerepe volt a főszerepeket játszó Bánsági Ildikónak és Andorai Péternek.
A második világháború végnapjaiban játszódó történet kezdetén a nő férjéről kiderül, hogy a baloldali ellenállás aktív résztvevője, így neki is és feleségének is el kell rejtőznie valahol. Kata a kapott utasításoknak megfelelően felkeres egy külvárosi címet, ahol a szintén bujkáló Bíró János várja egy bérelt szobában. Úgy kell tenniük, mintha házasok lennének, ami alapjában véve sem lenne könnyű feladat, a férfi bizalmatlansága pedig még nehezebbé teszi. Idővel oldódik köztük a feszültség, sőt, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Szabó (és maga a történet) klasszikus, régivágású színészi játékot igényel, amit a férfi főszereplő remekül teljesít. Súlya van az alakításának, de a modorosságot, vagy a színpadiasságot messziről elkerüli.
1. SIMON MÁGUS / Enyedi Ildikó, 1999
A modern kor racionalitást igénylő kérdéseire, kihívásaira nem a tanultakra, hanem ösztönére vagy megérzéseire hagyatkozva válaszoló Simon karakterét mintha egyenesen Andorai Péterre szabta volna a Simon mágus író-rendezője, Enyedi Ildikó. (Nem kizárt, hogy részben így van, Enyedi már Az én XX. századomban is együtt dolgozott vele, ahol alaposan feltérképezhette a Thomas Edisont játszó színészt.) A Roncsfilm-beli karaktere kapcsán némi iróniával szóba hozott, méltósággal teli viselkedés (vagy létezés) a Simon mágusban is hangsúlyosan jelenik meg, ráadásul tisztán, bármilyen áthallástól mentesen.
Enyedi történetében a kelet-európai mágust Párizsba hívják egy bűntény felderítésére, amit Simon erőfeszítés nélkül teljesít. Busás jutalmánál sokkal fontosabb az a fiatal lány, akit érkezésekor lát meg a pályaudvaron. Közben felkeresi őt egy másik varázsló, a francia fővárosban élő Péter (Halász Péter), aki viselkedésével, gondolkodásával, a mágiához (vagy ahogy egymás közt mondják: a szakmához) való viszonyulásával a szöges ellentéte Simonnak. Utóbbit egy cseppet sem érdekli a rivalizálás, de Péter addig szekálja, míg egy legyintés kíséretében beleegyezik a Péter által forszírozott párbajba... A Bizalom után közel két évtizeddel, 1999-ben bemutatott Simon mágus természetesen nem az utolsó filmszerep a színészi pályán, a figura és az őt életre keltő ember habitusának könnyen elképzelhető hasonlósága miatt mégis olyan érzése lehet a nézőnek, mintha Andorai Péter jutalomjátékát látná.
