1.
Álmodom egy filmről.
A két főszereplőnek nincs köze egymáshoz.
Nem ismerik egymást.
Nem tudják, hogy főszereplők.
Az életüket élik.
Monoton ritmusban.
őrs vezér tér – Astoria.
Déli pu.- Astoria.
Délután meg vissza.
Elmegy a nap.
Nem tudják, hogy mivel.
Mennek, jönnek, mennek, jönnek.
Nem tudják, hogy róluk van szó.
A nézők sem.

2.
Variáns Kassákra.
Egy lány hálóingben, a kezében tartott ágyneművel megágyaz egy sírgödörben.
Belefekszik, aludni kezd.
Egy férfi méretet vesz ásónyéllel egy másik hálóinges, ágyneműt szorongató lányról. Beméri a gödör nagyságát, és ásni kezd.
Több férfi is eltemeti a barátnőjét.

3.
Variáns/2.
Fehér csuhát viselő férfi áll a Vígszínház előtt.
Fehér övvel a derekán, fehér cilinderrel a fején. Lábán fehér lakkcipő van. Kezében fehér sétapálca.
Egy fehér szmokingos, cilinderes meg egy nájlonruhában lévő lány közeledik felé. A szmokingos szivarozik, a nájlonruhás nyalókát szop.
Nájlonruhás:
Szeretnék felhőcukrot enni.
Szmokingos:
Ez az utolsó óra, amit nekünk ajándékozott.
Nájlonruhás:
Vegyünk felhőcukrot!
Szmokingos:
Léha vagy, s ez most nagyon elszomorító.
Nájlonruhás:
Felhőcukrot!
A nájlonruhás lány toporzékol.
Földhöz csapja a nyalókát.
A fehérszmokingos odalép hozzá, és pofonvágja.
A nájlonruhás elesik.

4.
Tudod, hogy megvakulsz, és vakságodat örökli majd gyereked is.
Megszülöd mégis.
Akarod a szülést és a gyereket is.
Hazát cserélsz.
Robotolsz.
Ha van pénzed, megmentik őt.
Egy barátod ellopja a pénzt.
Megölöd, azt kéri a pénzért.
A pénz meg kell a dolgodhoz.
Elárulnak barátaid.
Megmentenek lopás árán.
Árulással.
Megmented a fiad szemét.
Akasztanak.
Egyikőtök se lesz már vak.
Giccs a világ.
Giccs a szépség mintája is.
A giccshez való viszony nem giccs.
Bár a gesztusok a giccsből jönnek.
Megvert állat lett az ember.
Álmaiból nyerhet erőt.
Az álom/gyárból most a gyár giccs.
A My Favorite Things nemcsak A zene hangjaiban szép.
Eljátszotta John Coltrane is.
Önmagad artikulálása
- nem olcsó.

5.
Antonin Artaud Yvonne Allendynek ír l929 április 19-én Kelt levelében Dibbuq című forgatókönyvéről. A zsidó folklórból kölcsönzött címadó figuráját a filmhangosítás természetéhez hasonlítja a levélben. A dibbuq olyan élő személyiség, akibe beleköltözik egy halott ember szelleme, aki a megszállt személy száján keresztül szól a külvilághoz.
A halott jelenléte nagyon kínzó az élő ember számára, aki szenved attól, hogy félrebeszél, és Istent káromolja anélkül, hogy akarná.
Artaud szerint a néplegenda figurája új terepet nyer a vásznon a filmhangosítás – várható – elterjedése esetén. Nem a zenétől félt.
A beszédhangtól.
Főként attól, amit úgy hívunk, hogy utószinkron /nem beszélve a szinkronról/.
Úgy véli, hogy a filmsztár az utószinkronnal megfosztja saját hangjától az élő színészt.
Jacques Derrida írja: Ha a kimondott szó nem a leheletem, ha a leírt betű nem az, amit mondok, annak oka, hogy a szellemem már nem volt azonos a testemmel, testem sem a gesztusommal, s gesztusaim az életemmel. Az emberi természet sértetlenségét, melyet a változások eltüntettek, a színházban állíthatod helyre.
Artaud hetvenkét évvel ezelőtt írt levelét olvasva, arra kellett gondolnom, hogy a dibbuq tényleg gyakran jut szerephez a filmekben.
A lehetőség, hogy az elhangzó emberi hang, zörej, zene valamint a néma csend a képekkel egyenlő erővel terjeszti ki az érzékelést, ahelyett, hogy csak sajátosan ismételjék, amit egyszer már felfoghattunk más módon, mostanában nem igen vonz senkit sem. Az irodalmias dramaturgia csavarjai izgatnak újra mindenkit. Artaud az „itt és most” erejét kereste a filmben is.
Megszenvedett érte.

6.
Pornográf filmeket nézve, míves látványnak minősülnek A közeli képek, amelyeken két farok tölti meg anyaggal egy nő mindkét hátsó bejáratát. Képzőművészeti kompozíciók.
A hófehér testrészmező lüktet, és kitárul a két centrumban, amelyeket annektálnak nagyméretű szerszámokkal.
A szabályos formák és a kétféle létirány őskorszaki iszapot és ritmusokat döngölnek a nézők lelkébe.

7.
Amikor a technikák fejlődésének okán, ma olyan kevés pénzből lehet személyes filmeket csinálni, mint még soha korábban, akkor a gazdasági einstand, az általános pénzromlás és a forgalmazás útvesztői miatt, a filmgyártás soha nem volt olyan drága, mint most.
Ráadásul a termékek túlnyomó többsége érdektelen és szar, és persze, távolról sem személyes.

8.
Dániában egy fesztiválon barátkoztam össze azzal
A fiúval, akinek azon kívül, hogy egyszer karddal
levágta a fejét Koppenhága sellőjének, az volt
a legjobb performansza, hogy a karácsonyi
vásárkor beöltözött Mikulásnak, és a boltosok szemét
gagyijai helyett, ajándékként Audikkal meg
Porschékkal lepte meg a vendégeket.
A tizediknél bukott csak le, de a bíróság nem tudta
börtönre vagy pénzbírságra ítélni.
tudniillik, az akcióból nem volt semmi haszna.
Gyermeklelkű emberbarát – mondták rá az eset
után.