Géczi Dávid rövidfilmje, A győztes egy úszómester, egykori élsportoló hétköznapjait mutatja meg, filozofikusan elgondolkodtat az élet alapkérdéseiről, a sikerről, az értékekről, és az elmúlásról. Bár igazán sem a főszereplőt (Lukács Andor), sem az edzésre járó gyerekeket nem ismerjük meg, a film formanyelve, képi világa, a helyszín lehetőségei jól érzékeltetik a vízbe zárt élet belső monológjait, tér és idő folyamatos játékát. Az archív hangulatot idéző montázsok, a vízcseppek adta játék mély vizuális emlékeket hagynak.
A győztes
Gödrös Frigyes kisjátékfilmjében, A régi házban a felnőtté válásról mesél, egy elmúlt kor reménytelenségéről, három gyerek összenőtt sorsán keresztül. Két lány és egy fiú megpecsételi egymás életét, felfedezik a szexualitást, amivel véget ér öröknek ígérkező barátságuk. Filmetűd egy vadregényes házban, a szertelen gyerekkor, vad játékok, töredezett emlékek díszleteiben.
„Öljön meg, különben gyilkos” – kéri Kafka szerelmétől, Dora Diamanttól utolsó napjaiban, Szemző Tibor legújabb kísérleti filmjében, a Vágy, hogy indiánok lehessünkben. Különleges élmény Szemző filmje, már csak ezért érdemes volt korán kelni szombaton, vizuális költészete, törékeny hang- és képi világa sajátos univerzumba repít. Franz Kafka utolsó szerelmének, és Klopstock Róberttel kötött utolsó barátságának történetében egy ismeretlen Kafka képe rajzolódik ki előttünk, a tépelődő, szorongó író helyett egy kedves és nagyszerű emberrel ismerkedünk meg – a halál árnyékában. Szemző ezt a filmjét is 8 milliméteres és super 8 milliméteres filmre forgatta, szereplők itt sincsenek, narrációk mondják el a magánlevelezésekben fennmaradt emléktöredékeket, a képek mint vizuális megerősítések működnek. A kivételes esztétikai-vizuális nyelv, a zenei mondanivaló, az emlékezet szimfóniája.
A rajzoló
Még egy név, amit érdemes megjegyezni, Mattyasovszky-Zsolnay Bálinté. Két rendezését is láttuk szombaton, A játék című kisjátékfilmet és A rajzoló című tévéfilmet. A játékban a videójáték-függés és a mindennapok összeegyeztethetetlenségéről beszél szellemesen, humorosan, messze minden kioktató okoskodástól. Ha jól értettem, a grizlifarkas hadban áll a katakombák népével, és ha sikerül elkerülni a találkozást a farkassal még holdtölte előtt, akkor megnyerhetjük a csatát. Mi, akik végigdrukkoltuk a küzdelmet, mindenképpen nyerők vagyunk, mert szuggesztív, erős filmet láttunk. Csakúgy, mint A rajzoló esetében, amely szerintünk a Filmhét egyik legizgalmasabb alkotása. Tévéfilm kategóriában indult, de akár nagyjátékfilm is lehetne. Egy bűnügyi fantomkép-rajzolóval ismerkedünk meg, akinél végérvényesen és visszavonhatatlanul összekeveredik a munka és a hétköznapi élet. Talán ezt hívják hivatásnak? A rajzoló művész és pszichológus egyszerre, itt megerőszakolt nők fájdalmas emlékeiből kell élethű képet készítenie. De a vallomásokból, fájdalmas emlékekből összeállt fantomkép nemcsak a tettest mutatja meg, az arc, a szemek, a vonások mögött rejlő jellem és pillanatnyi érzelmek az arckép alkotóját is elárulják.
Kincses Réka első nagyjátékfilmje, a Szülőföld, szex és más kellemetlenségek pontosan arról szól, amit a cím magába foglal. Minden olyan „kellemetlen” benne, akármerre nézünk. Kezdődik a szexszel, aztán eljutunk a szülőföldig, és nincs jó megoldás, nem tudunk mit ajánlani a főszereplő fiatal nőnek (Kerekes Krisztina), aki valahogy sehová sem illik. Sem a zavarba ejtően katalógusszerű német mindennapokba, precíz és tiszta „mintaotthonába”, ahol mindig le kell venni a cipőt, sem pedig a zavaros budapesti környezetébe. Hiába keresi a megnyugvást, a környezetétől nem fogja megkapni azt. Hiába gyötri a honvágy, az otthon nem létezik a számára. Idegenség, elszakadás, kétnyelvűség, az emigráns élet feldolgozhatatlansága.
